Isten miért akarja még a rossz házasságban is benn tudni az embert?

A katolikus tanítás szerint, amit a Biblia is megerősít, szükség esetén el lehet válni, csak nem lehet újraházasodni:

"A házasoknak meg nem én parancsolom, hanem az Úr: A feleség ne hagyja el férjét. Ha mégis elhagyná, maradjon férj nélkül, vagy béküljön ki férjével. A férfi se bocsássa el feleségét." (1Kor 7,10-11)

Továbbá létezik az egyházi bíróság, amely kérésre megvizsgálja, hogy egyáltalán érvényes volt-e a házasság. Ugye ha a férj bántalmazza a feleségét akkor könnyen lehet, hogy valójában sose gondolta komolyan, hogy szeretni fogja a feleségét, vagyis a házasság valójában érvénytelen. Ha azonban a házasság kötés pillanatában teljes szabadon, teljesen tudatosan, teljesen komolyan vette a hűséget és a szeretetet, csak később mégis megváltozott, akkor nincs lehetőség a házasságot érvényteleníteni.

Azért, mert az Úr Jahosua tanítása szerint akik házasok, azok "lesznek ketten egy testté! Azért többé nem két, hanem egy test." Ezzel egy nagyobb igazságra, az Isten választásának és szeretetének kizárólagosságára mutat rá az Írás, ahogy Pál is érti, hogy ez egy titok, itt a feleség együttélése a férjjel, és az egyház viszonya a Felkenthez van hasonlítva egymáshoz.

Vagy ahogy máshol mondja: "Mert a férjes asszony, míg él a férj, ehhez van kötve törvény szerint, de ha meghal a férj, felszabadul az asszony a férj törvénye alól. Azért tehát az ő férjének életében paráznának mondatik, ha más férfihoz megy; ha azonban meghal a férje, szabaddá lesz a törvénytől, úgy hogy nem lesz parázna, ha más férfihoz megy."

Tehát a házasság által egy olyan törvényszerűség alá kerül az ember, ami őt az Örökkévaló színe előtt eggyé teszi a házastársával. Ez alól csak a halál ad szabadulást. Az Isten beszéde nem kényszerít bele rossz házasságba, illetve nem tűri el a gonosz bánásmódot a férjtől, ezért az asszony külön válhat, hogy testi/lelki épségét, életét megvédje. De ettől még továbbra is egy test a férjével, ezért annak haláláig nem mehet más férfihez. A kimondott eskü nem lesz semmissé csak mert a másik fél megszegi az egyezséget, maga az Isten is így bánt az Ő népével, és bánik most is velünk: ha mi hűtlenkednénk is, Ő hű marad. Az Isten előtt kedves eljárás az, hogy ha az ember "kárára esküszik is, meg nem változtatja".

Dávid szerint: "A ki ezeket cselekszi, nem rendül meg soha örökké." Ezt kívánom a kérdezőnek.

A Biblia sehol nem ír házasságkötésről olyan formában, ahogy az napjainkban történik.

Isten rendelte el a házasság intézményét, vallásoktól és államfomrától függetlenül. A házastársakat nem emberek kapcsolják össze (hivatalokban és templomokban), hanem Isten, és ezt testi kapcsolattal pecsételik meg. (pl. Izsák és Rebeke története)

Többek között ezért is lenne jelentősége a tisztaságnak, az érintetlenség megtartásának egészen a házasságig.

Egy hivatalos válás nem zárja le egy ember házasságát, egy papír nem tesz valakit egyedülállóvá. Isten szemében akkor követ el az ember házasságtörtést, amikor újraházasodik.

Máté 19:4-6

"Nem olvastátok-e, hogy aki teremtette őket, kezdettől fogva férfinak és nőnek alkotta őket, és ezt mondta: >>Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, és ragaszkodik feleségéhez, és a kettő egy test lesz<< Úgyhogy ők már nem kettő, hanem egy test. Amit azért az Isten közös igába fogott, senki ember szét ne válassza"

Máté 19:9

"Mondom nektek, hogy aki elválik feleségétől, hacsak nem paráznaság miatt, és mást vesz el, házasságtörést követ el"

Szóval a férfinak sem szabad újraházasodnia, kivéve, ha paráznaság történt (nyilván a vétlen fél válhat el ilyen esetben, és így újraházasodhat valaki mással).

És hogy miért kell házasság nélkül maradni, ha külön is élnek? Mert ha nem történt paráznaság, ők Isten előtt még egy testnek számítanak.

----------------------------------------------------

Viszont az 1Korintusz 7:10,11 szerint (ahogy az egyik előző hozzászóló is írta) van lehetőség a különélésre, például ilyen esetben, ha bántalmazás történik.

Hogy miért csak paráznaság (+a halál az 1Kor 7:39 és a Róma 7:2,3 alapján) az alap a valásra és újraházasodásra? Az 1Korintusz 6:16 (a szövegkörnyezetet is nézd) alapján ha valaki pl egy szajhával van együtt (ami paráznaság), akkor az egy testté lesz vele. A keresztény egy test Krisztussal, de ha paráznaságot követ el, egy testté válik azzal, és ez a tette kiragadja őt onnan. Krisztus testtagja volt, elszakította magát onnan (16. vers, Károli fordítás). A házasság esetében is egy test a két személy. Paráznaság esetében a személy elszákítja magát ebből, és másvalakivel egyesül. Így hát ez alap lehet a valásra és újraházasodásra. (Persze meg is bocsájthat, nem muszáj elválni).

Viszont semmi más nem az (ahogy Jézus is mondta).

Szia

Isten senkinek em akar rossz házasságot, nem is hoz ilyet létre. Sokszor mi magunk vagyunk az oka ennek, éldául egy rosz választással...Nem minden esetben tíltott az újraházasodás.

Jézus a hegyi beszédében kifejtette, hogy „mindaz, aki elválik feleségétől, hacsak nem paráznaság miatt, házasságtörésnek teszi ki őt, és aki olyan asszonyt vesz el, akitől elváltak, házasságtörést követ el” (Mt 5:32). Ezzel Krisztus rámutatott, hogy ha egy férj nem amiatt válik el a feleségétől, hogy az ’paráznaságot’ (por·neiʹa) követett el, házasságtörésnek teszi ki őt a jövőben, mivel a feleség, aki nem volt hűtlen, egy ilyen válással nincs megfelelően elválasztva a férjétől, és nem szabad arra, hogy máshoz menjen férjhez, és új férjével szexuális kapcsolatot létesítsen. Amikor Krisztus azt mondta, hogy „aki olyan asszonyt vesz el, akitől elváltak, házasságtörést követ el”, olyan asszonyra utalt, akitől nem „paráznaság [por·neiʹa] miatt” váltak el. Egy ilyen nő törvényesen elvált ugyan, de az Írás szerint nem.

Márk Mátéhoz hasonlóan (Mt 19:3–9) feljegyezte, amit Jézus a farizeusoknak mondott a válásról, és így idézte a szavait: „Aki elválik a feleségétől, és mást vesz el, házasságtörést követ el ellene, ha pedig egy asszony a férjétől elválva máshoz megy férjhez, házasságtörést követ el” (Mk 10:11, 12). Hasonló kijelentés olvasható a Lukács 16:18-ban is: „Mindaz, aki elválik feleségétől, és mást vesz el, házasságtörést követ el, és aki férjétől elvált asszonyt vesz el, házasságtörést követ el.” Önmagukban nézve ezek a versek látszólag teljesen megtiltják a válást Krisztus követőinek, vagy legalábbis arra látszanak utalni, hogy egy elvált személy nem nősülhet, illetve nem mehet férjhez újra, míg meg nem hal a volt házastársa. Jézusnak a Márk és Lukács által leírt szavait azonban annak a részletesebb kijelentésnek a fényében kell értelmezni, amelyet Máté jegyzett fel. Ő belefoglalja a „hacsak nem paráznaság miatt” kifejezést (Mt 19:9; lásd még: Mt 5:32), amiből az következik, hogy amit Márk és Lukács Jézusnak a válással kapcsolatos szavait idézve írt, az arra vonatkozik, ha a válás bármi más indokkal történt, vagyis nem „paráznaság” (por·neiʹa) miatt, melyet a hűtlen fél követett el.

Hol találsz garanciát arra, hogy azok a problémák, amelyeket ebben a házasságodban nem tudtatok megoldani, a következő kapcsolatban majd sikerül neked? Én 43 éve élek házasságban. Rettenetes volt kb. a fele. De mióta megismertem a Biblia tanácsit a feleségre vonatkozóan, és minden tőlem telhetően alkalmazom is azokat, azóta sokkal jobb a kapcsolatunk, és az éveknek értéke van. Sokkal boldogabb vagyok most a "vége" felé, mint eleinte voltam.

Teljesen jogos a kérdező felvetése!

Nem hiszem,hogy Isten elvárná,hogy egy -akár meggondolatlanságból elkövetett-rosszá vált házasságban sínylődjön egy ember!

Én olyannak ismerem őt,aki boldogságra szeretne vezetni mindenkit.

Az,a Biblia tanítása szerint nyilvánvaló,hogy az egyik fél paráznasága(megcsalása)felszabadítja a vétlen félt,egy új kapcsolat építésére,s ehhez nem kell semmiféle egyházi bíróság,csak a bizonyosság.

Más kérdés,az egyéb összeférhetetlenség,mint jelen esetben,a bántalmazás.

Ilyen esetekben,az optimális esetben,Isten erre hívatott szolgája(a szakember)az erőszakoskodót,és annak elviselőjét hathatós lelkigondozásával kisegíti a helyzetből.

Ehhez legalább 3 ember együttműködése szükségeltetik,amiből legtöbbször 1-2 ember hiányzik.Rossz arány,de egy is túl sok!

Ilyenkor kellene működnie Isten Fia fő céljának,a kegyelemnek!Az a vallásfelekezet,amelyik nem ismeri,vagy nem alkalmazza ezt a fő célt,az nem Krisztust követi,s mindenki,aki ilyen közösségben tag,látogató,tudnia kell,hogy ők NEM ISMERIK Krisztust!

Ha Krisztussal akarnak találkozni,azt abban a vallásfelekezetben hiába keresik!Természetesen,Krisztus egyháza tagjai minden vallásfelekezetben jelen vannak,hisz erről az egyházfő-Krisztus-gondoskodik.

Ők,néha túl félénkek,és nehéz megtalálni őket.(Akik Krisztus feltételek nélküli szeretetét élik,azokról beszélek.)

Ha nem találod őket félénkségük miatt,keresd más vallásfelekezetekben,de ne gondold,hogy Krisztus egyháza azonos bármely vallásfelekezettel!Azok emberi szervezetek,és ezért tökéletesek nem lehetnek!

A te dolgod,Krisztust keresni,s az általad felismert jellemzőit gyakorolni a krisztusi szeretetnek.Ez lehet egykori szerelmed elvezetése a Megváltóhoz,akitől idegen az erőszak minden fajtája.(Kivétel,a templom megtisztítása bankároktól,meg kupecoktól.)