Miért ilyen igazságtalan az élet?

Autistának lenni nehéz dolog. Bármilyen rendellenesség - könnyű ezt mondani - sem változtat azon, hogy ember vagy. Csak nehezebb létezni a hétköznapi életben. De nem lehetetlen. Egy ismerősöm fia ma diplomás mérnök. 9 éves korában konyhakéssel támadt az anyjára, mert valamit nem engedtek meg neki. Látod, lehet változni.

Problémád lesz, mindig. De testi, lelki rendellenesség nélkül is csak az boldog ember, aki az élet jó oldalait keresi és nem a rosszat. Neked nehezebb ezt keresni, de mégis tedd.

Az autisták általában rendelkeznek valami különleges képességgel is. Keresd ezt magadban és fejleszd. Messze túlszárnyalsz mindenkit. Sajnos a kitartás elengedhetetlen hozzá.

És járj emberek közé, az intelligens emberek nem fognak furcsának tartani. A buták igen, ők mindenkit, aki nem olyan mint ők. Ezt érdemes elsősorban szem előtt tartani.

Az embernek akkor lesz barátja,amikor befogad valakit barátságába.Néha,ez a befogadás kölcsönös,de többnyire egyoldalú.

Az egyoldalú barátság is értékes kapcsolat,csak egy kicsit-valóban kicsit-több fájdalommal jár.

Nagyon sok ember-nem csak autisták-félnek a barátsággal együtt járó fájdalmaktól,melyeket valaha tapasztaltak,s ezért mindenkit kizárnak barátságukból.Örök magányra kárhoztatják magukat.

Ha valaki barátságra vágyik,keressen egy nálánál magányosabb embert,s fogadja barátságába,s lesz egy ember,akinek Ő AZ EGYETLEN BARÁTJA.Talán egyoldalúan barátja.