Vannak-e olyan emberek, akik tudnak bármiféle panasszal élni a Hit gyülekezete ellen?

[link]

A hit gyülekezete...

Ami a közvetlen eredetet illeti, magyar irányzatról van szó. A gyülekezet alapítója Németh Sándor. Elõbb katolikus volt, teológiát is tanult, majd a reformátusok között elmondása szerint megkapta a "Szentlélek keresztségét. 1978- ban újra felvette a vízkeresztséget. 1979-tõl önálló imacsoportot szervezett. A csoport tagjai eleinte az Isten gyülekezete elnevezésû közösségen belül tevékenykedtek, majd a nyíregyházi alapítású, metodista jellegû Magyarországi Evangéliumi Testvérközösséggel és külföldi szabadkeresztény közösségekkel kerestek kapcsolatot, végül 1989 májusában nyerték el a törvényes elismerést. Kiadványaikból kiderül, hogy a külföldi újpünkösdista mozgalommal állnak rokonságban.

Elfogadják a Szentháromságot, az Ige örök létezését, s hogy a Szentlélek isteni személy, de utóbbit Szent Szellemnek nevezik. Németh szerint a Szent Szellem Máriában isteni magot helyezett el (vajon ezt a mítoszok elképzelései szerint kell érteni?!), amibõl az ember-Jézus született, épp ezért Mária nem volt istenszülõ, csak emberszülõ.A gyülekezet (babiloni eredetû) bálványimádásnak tekinti "Mária és kisjézuska" kultuszát, ugyanígy az eucharisztiát és a szentek tiszteletét is.

A Szentírás központi jelentõségû náluk, azonban sajátos, szektás biblia- értelmezéssel dolgoznak. Nem az eredeti szövegre kiváncsiak, vagy arra, hogy mit is akart mondani az õsegyház, hanem azt keresik, személy szerint mit mond nekik az Írás.Mintha a tévedhetetlenség a hallgatóra, az értelmevonatkozna. Pedig a sugalmazás a szent írókra érvényes (vö. 2 Tim 3.16). Az egyéni átértelmezés már egyfajta új evangéliumot feltételez, ami szent Pál szerint lehetetlen (vö. Gal 1,9), s az egyéni találgatások végeláthatatlan zsákutcájába viszi az igehirdetést.

Mennyiben keresztények? Mível elfogadják a Szentháromságot, keresztény-félék. Ugyanakkor, bár meg van náluk a Szentháromság nevére történõ keresztség, ennek jelentõségét elhomályosítja náluk a Szent1élek keresztsége", az eucharisztiát pedig bálványimádásnak tekíntík, így még az a két szentség ís, amely megmaradt a reformáció közösségeiben, náluk az is háttérbe szorul, a pünkösdi elem hangsúlyozásával egyensúlyvesztés következík be.

Mit mondanak a Katolikus Egyházról? A gyülekezet a maga létét a történelmi egyházak, fõ1eg a Katolikus Egyház elleni kritikával kívánja megalapozni, utóbbit a Jehowa Tanúi mintájára egyenesen Babilonnak, "a paráznák anyjának" titulálja. (Jel 17,6-ra hivatkozva, ami a szentírási hely abszolút félreértelmezése).

A gyülekezet saját tagjait prófétáknak és szenteknek, az iidvösség várományosainak tekinti, épp ezért van az, hogy nem hajlandó párbeszédet kezdeni más, úgymond bûnös közösségekkel, akiknek sorsa szerintük a kárhozat.Valójában lsten Szent Pál szerint "azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön" (1Tim. 2,4), tehát egyetlen közösség sem zárhat ki másokat az üdvösségbõl.

Nincs új a nap alatt. A nesztoriánus eretnekség a Kr.u. az V. században ugyanígy tagadta Mária istenszülõi méltóságát, és (bár elfogadta az Igét mint 2. isteni személyt) tagadta az Ige megtestesülését és Krisztus isteni mivoltát. Ez tér most vissza. Úgy látszik, ebben a kérdésben a gyülekezet számára már nem kiindulópont a Szentírás, pedig abban ezt olvassuk: "az Ige testté lett" (Jnl, 14). S mivel a Fiú, az Ige a megtestesülés után is Ige maradt, a kalcedoni zsinat (451) joggal mondta azt, hogy az Ige az isteni és az emberi természetet egyetlen személyi egységbe ölelte.

Szót érdemel a Szent Szellem emlegetése is. Ez a szóváltoztatás ma, a "szellem-hit" (a spiritizmus) korában nem szerencsés: egyeseket könnyen vezethet a Szentlélek isteni személy voltának megkérdõjelezéséhez.

De tegyük félre az elnevezés kérdését. Tévesen fogják fel a Szentlélek szerepét is. Vajon az Úr Jézus a Szentlelket nem azért adta a tanítványoknak, hogy alakítsák, gyógyítgassák, építsék a közösséget (vö. Jn 20,22)'? A lelki adományok "egyediesítése", magánkiváltsággá formlálása semmiképp sem Krisztus elgondolása.

Ami Máriát illeti, az Igének adott emberi testet (ha egyszer az Ige testesült meg), tehát az Efezusi Zsinat joggal nevezte Istenszülõnek. Egyébként már maga a rokona, Erzsébet is "Uramnak anyja"-ként emlegeti, az Ur kifejezés pedig Istennek jár ki a bibliában. Az Ur Jézus Jánossal együtt valamennyiünket Mária fiaivá tett. (vö. Jn 19,26), joggal szeretjük és tiszteljük tehát.A Mária-tiszteletnek lehetnek túlzásai, de a Katolikus Egyház Szûzanyát sohasem tekintette istennõnek és soha sem imádta.

Az egyház ugyanígy sohasem imádta a szenteket sem, még kevésbé képeiket. A szentek példaképeink az üdvösség felé vezetõ úton.Szent Pál szerint a szeretet az örökéletben is megmarad. (vö. 1Kor 13,8), ez érteti meg, hogy az üdvözültek sorsközösségben maradnak velünk, s ezt fejezzük ki azzal, hogy megszólítjuk õket, szeretetüket, közbenjárásukat kérjük.

Németh Sándor azt írja: "Üdvözítõ Egyház nincs. Az üdvösség a Jézus Krisztussal a Szentlélek által megvalósuló személyes kapcsolat gyümölcse". (Új Exodus 1/33) Azonnal felvetõdik a kérdés: ha nincs szükség az egyházra, mint közvetítõ eszközre, akkor miért alapított Krisztus egyházat, (vö.Mt.16,18), miért adott nekik lelki hatalmat?

A katolikus egyház és Babilon azonosítása tévedésen alapszik, hiszen a Jelenések könyve a pogány római birodalmat illette efféle jelzõkkel. A 2000 éves egyház tagjainak lehettek, voltak is hibái, ebbõl azonban nem következik, hogy az egyház egésze bûnös. Krisztus megígérte egyházának, hogy vele marad a világ végezetéig. (vö.Mt.28,20), s hogy a "pokol kapui sem vesznek erõt rajta" (Mt.16,18), vagyis az egyház sohasem válhat nem egyházzá, ahogy azt a gyülekezet feltételezi.Krisztusnak ezt az ígéretét épp olyan komolyan kell vennünk, mint mondjuk világvége-elõrejelzéseit. Emellett persze örökös feladat marad számunkra a bûnbánat és a megújulás.

A gyülekezet öntömjénezése nem új a nap alatt. A farizeizmus visszatérése, másrészt a katarista mozgalmak felújítása (a katharosz, tiszta görög szóból). Pedig Jézus világosan megmondta: "Aki magát felmagasztalja, azt megalázzák". (Mt.23,12).

A gyülekezet új keresztény életstílust: örömöt, bõvelkedést, sikert, gazdagságot hirdet, ezért is vet be minden élménykeltõ eszközt: éneket, zenét, táncot, extázist. Az evangélium tényleg örömhír, helye lehet az élménykeresés új, akár modern formáinak is. A keresztény istentisztelet központjának azonban mégis a szentmisének kell maradnia, hiszen Krisztus önmagát adta tiszta áldozatul Istennek. (Zsid. 9,14).

A rendkívüli adományoknak (karizmáknak) fontos szerepe lehet a keresztény életben, mégsem feledhetjük: Szent Pál szerint a legfõbb adomány a szeretet (1 Kor 12,31 amihez a napi élet prózai terheinek a felvállalása is hozzá tartozik.

A gyülekezet önmaga igazolására látványos gyógyításokra, ördögûzésekre hivatkozik. Pedig egy-egy jel még nem bizonyítek, az evangélium szerint az álkrisztusok is "jeleket visznek végbe" (Mt 13,22). Mindenesetre, a jeleket követelõk (Mt 12,39) elfeledkeznek arról, hogy Krisztusnál a gyógyítás nem öncél, hanem Isten szeretetének és uralmának jele (Lk. 11,20), amely nem választható el a keresztény élet egészétõl.

A gyülekezet a betegséget Isten büntetésének, a gyógyulást a Szentlélek jelének tekinti. Pedig a betegség elfogadása is benne van Isten terveiben. Egészség (vagy akár mindenféle evilági bõvelkedés) és áldás ill. betegség és bûn azonosítása ószövetségi felfogást tükröz. Jézus elveti ezt az egyenlõségjelet (vö. azt mondja a vakonszületettrõl: "Nem vétkezett, sem õ, sem pedig szülei", Jn 9,2), a javakban bõvelkedést pedig egyenesen evangelium-ellenesnek tekinti (vö. Lk 12,21 ).

Magyar szektáról lévén szó, csak a hazai létszámról találgathatunk, mivel õk akarattal nagyobbra taksálják magukat, ezért a szakirodalom öt és harmincezer közöttire teszi a számukat.

Térítési módszerük az, hogy iskolákon, kollégiumokban leszólítják a fiatalokat. A "jó ügy" érdekében a "hitgyülis" fiatalok nem riadnak vissza egy kis flörtöléstõl sem. A nagy egyházak, fõleg a Katolikus Egyház tagjaira vetik ki hálójukat, legfõbb módszerük annak lejáratása, s valamiféle feltételeket nem követõ hit lehetõségének felvillantása

Magyar Bertalan a következõket írja róluk az Új Magyarország 1997. VII. 12-i számában:

A gyülekezet vezetõ lelkésze "A nyelv hatalma" címû sorozatban oly körmönfont bõbeszédûséggel fejti ki elvakult Róma-ellenességét, hogy írásait, noha a belõlük áradó gyûlölet szinte perzseli az olvasót, érdemes komoly teológiai háttérrel elemezni. Még ennél is figyelemre méltóbb azok a passzusok, amelyekben a nagyívû teológiai fejtegetés hirtelen nyílt és aktuális politikai propagandává csap át.

Dienes Erzsébet 1997 július 23-án ugyancsak az Új Magyarországban írja: A keresztény vallásokkal és általában a magyarsággal szemben oly mértékû gyûlölettel szembesültem náluk, amit a Göncz-törvény paragrafusai alapján hivatalosan is számon kellene kérni.

Ha csak a Hit Gyülekezete által kiadott, és Hack Péter által lektorált, Pat Robertson: Az új világrend címû könyvük került volna a kezembe, magam is elhinném, hogy a felekezet "Jézus Krisztus evangéliumát" hirdeti. Ennek ellenére meggyõzódésem, hogy a parlamentbe került "hívek" pontosan a könyvben leírt Isten és emberellenes világrend megvalósításának érdekében munkálkodnak.

A fentiekbõl is látható, hogy mennyire egyoldalú, politikai célzatú alapítás ez a gyülekezet, amelynek mûködése és megítélése nagyon sok gondot és problémát vet fel, de az tisztán látszik, hogy elüt a szektáktól, azt is mondhatni, hogy még a szektáknál is szektásabb, semmi köze se Jézushoz se a Szentlélekhez, se Istenhez, se a hithez, hanem nagyon is evilági célok mozgatják õket.

Igencsak érdekes és lényeges a tegnap 18:07-es válaszadó kérdése. Miért is lett ez a kérdés?

Mert ha az a gyűlöletkeltés volt a cél, abból köszönöm, de nem kérek. Nem vagyok hajlandó haragot szítani (akkor sem, ha ezért lepontoznak).

----------

Az első válaszadó véleményére válaszolva: Először is, szögezzük le, hogy MI A SZEKTA. Minden szekta egyben gyülekezet, hiszen több ember jön össze ugyanazzal a céllal. A szektának ellenben az az ismertetőjele, hogy vagy teljesen elzárkózik a külvilág elől, illetve nagyon megnézi, hogy ki az, akit befogad. Mindezt sajátosan értelmezett képzelt tanok gyakorlásában teszi, melyek hátterében (vagy előterében) a gyűlölet, a haragkeltés áll. Na, akkor hadd kérdezzem: ilyen a Hit Gyülekezete?

HÁT NEM !

Az igaz, hogy a Hit Gyülekezete (továbbiakban: HGY) nem arra kíváncsi, hogy - a válaszadó fogalmazását idézve - "mit is akart mondani az õsegyház". Még szerencse, hogy így van! Mert a HGY nem közösködik semmilyen olyan tannal, ami - azontúl hogy ősrégi (és az hogy ősrégi, nem lenne önmagában gond) - ellentmond a SzentÍrásnak.

És itt jön a Mária-tan (köszönöm hogy felhoztad).

A Biblia tükrében - bármennyire nehéz elhinni - az az állítás állja meg a helyét, amit Németh Sándor állít: valóban a Szent Szellem járta át Máriát, és általa lett az a mag, amiből az ember-Jézus lett. (és ez nem holmi mítoszok szerint értendő, hanem a magából a Bibliából!)Kétségtelen, hogy akit Mária szült, az Isten. Azonban nem szabad elfelejtkeznünk arró, hogy Jézus az Isteni vonatkozásait, természetét, tulajdonságait az Atyától kapta. Máriától a földi létet kapta, vagyis emberi tulajdonságokat. Éppen ezért akit Mária szült, az ember. Az ember-Jézus. Vagyis Jézusnak az Isteni mivoltát az Atya tükrében érthetjük meg. Mert a SzentÍrásban sehol nem szerepel az, hogy Mária bármiféle Isteni tekintéllyel, szellemi nagysággal bírt volna: nem úgy írja a Biblia, hogy "Isten anyja", hanem - nem véletlenül - Jézus anyja. És olyan sincs a Bibliában, hogy Mária bűntelen lett volna, hogy eredendő bűnei sem voltak, társmegváltó, kegyelem-közvetítő - ezek Istennek, vagyis Jézusnak a tulajdonságai. És Máriát is a fia, Jézus fogja feltámasztani a 2. visszajövetelekor, ugyanis nincs sehol, hogy Mária feltámadt volna. (különben a Biblia nem foglalkozik Mária elköltözésével /bár nagyon valószínű, hogy a szelleme a Mennyben van/).

És minden olyan tanítás, ami mást mond Máriával kapcsolatban, hazugság! Mert ami a SzentÍrással összeegyeztethetetlen (ha mégoly szép is, és Isten nevében tálalják is), az szemenszedett hazugság, ami csak arra jó, hogy Jézus érdemeit befeketítsék!

És a HGY nem áll elő olyan tanítással Máriával kapcsolatban, ami nem felel mega Bibliának!

És ez a helyzet a védőszentekkel kapcsolatban is. Mert az addig rendben van, hogy ezek az emberek példamutató életet éltek (sokuk vértanú volt), de a SzentÍrás tükrében szó sincs arról hogy bármelyikőjük is imádkozna, könyörögne érettünk. A Biblia ugyanis azt vallja (lásd Pál Apostol), hogy Krisztus az, aki esedezik érettünk, kimondhatatlan fohászokkal. Vagyis nem Szent Johanna, Szent Brigitta, Szent Zsuzsanna, stb. hanem kizárólag Jézus. Mert Őt hirdeti a Biblia, az Ő áldozatát fogadta el Isten, mint egyszeri és megismételhetetlen, tökéletes áldozatot. És én éppen ezért az Ő (mármint Jézus) közbenjárását kérem, Őt szólítom meg, mert Ő a Mindenható, Ő a mindenütt jelenlévő, Ő a közbenjáró - nem pedig teremtett lényekhez folyamodom (bármennyire is példamutató életet éltek). Most hadd személyeskedjek egy kicsit: nekem a Bibliában szereplő Pál Apostol nagy példaképem. De nem imádkozok hozzá, hanem csak Istenben bízok, Istenre tekintek - mert ez a SzentÍrás álláspontja.

És a HGY ezt vallja. Ismét nem az ősegyház - a Bibliai tények alapján megkérdőjelezhető - álláspontja szerint, hanem a Biblia alapján.

Különben ha nem tévedek, nem minden keresztény egyháznak a Bibliát kéne követnie? Ha igazam van, akkor mégis miért gyakorolnak - bizonyos egyházban - olyan hagyományokat, amik nemhogy nincsennek benne a Bibliában, hanem homlokegyenest ellentmondanak neki? - És itt a Mária-tanokról beszélek, de idetartozik a 'védőszentek' hogy is mondjam: "közbenjárása" is.

És nem igaz, hogy a HGY a Katolikus Egyházra úgy tekintene, mint Babilonra, mint "paráznák anyjára". Ez akkora ökörség, hogy inkább nem is részletezném. Vedd tudomásul: a HGY nem tanít a gyűlöletre, mások lenézésére.

Továbbá: ezt írod: "A nesztoriánus eretnekség a Kr.u. az V. században (...)ugyanígy tagadta az Ige megtestesülését és Krisztus isteni mivoltát. Ez tér most vissza." Miről beszélsz? Mi tér vissza? A HGY teljes mértékben egyetért ezzel, úgyhogy jó tanács: ne legyél nevetséges ilyen állítással.

Ami a Szent Szellemet illeti: az elnevezésnek nincs köze a spiritizmushoz. Ez ugyanis okkultizmus lenne, és a HGY elhatárolódik ettől. És a HGY nem tart olyan előadást, ami bármiféleképp is megkérdőjelezné a SzentLélek Isteni személyét - főleg nem az elnevezést illetően.

Különben miért is fogja fel a HGY tévesen a SzentLélek szerepét? Hiszen központi téma ez, mivel a SzentLélek Isteni kinyilatkoztatás. Éppen ezért nagy figyelmet fordít a HGY a SzentLélek megnyilvánulásának, erejének, természetének tanulmányozására. Ezt írod: "A lelki adományok "egyediesítése", magánkiváltsággá formlálása semmiképp sem Krisztus elgondolása." Nagy tévedés. Mert mert a lelki adományok Krisztustól adottak, nem érdem szerint, hogy senki ne kérkedjen; ajándékok ezek: ki-ki hite és elhivatottsága alapján adottak, de akkor is Krisztustól.

És tényleg nincs üdvözítő egyház. Maga az egyház nem üdvözíthet. Egyes egyedül Jézuson át van lehetőség az Atya jelenlétébe, vagyis a Mennybe kerülni. Az egyháznak annyi a szerepe, és a kötelessége, hogy az embert az üdvösség útjára terelje, és ott is tartsa.

Ezt írod: "A gyülekezet új keresztény életstílust: örömöt, bõvelkedést, sikert, gazdagságot hirdet, ezért is vet be minden élménykeltõ eszközt: éneket, zenét, táncot, extázist." Féligazság. Mert valóban hirdeti a HGY mindezeket, de a 2.Sámuel 6/16-17, és a Zsoltárok alapján. Tehát NEM az 'új' életstílus miatt vetnek be eszközöket, főleg nem az extázist.

Ami pedig a betegségről való álláspontodat illeti, ezzel kapcsolatban ezt írod: "A gyülekezet a betegséget Isten büntetésének, a gyógyulást a Szentlélek jelének tekinti." Ez így is van! Ugyanis sehol sem olvastam még a Bibliában azt, hogy a betegség az olyan valami, ami a tied, és amit tűrnöd kéne. Nem! Nagy tévedés! Isten terveiben a betegségeknek a gyógyítása szerepel: lásd: 147.Zsoltár/3; 107. Zsoltár/20; 2.Mózes 15/26. Azonkívül Jézus küldetésének komoly részét jelentette a gyógyítás. Lásd a vérfolyásos asszony esete. És amikor Jézus nem gyógyított, az az érintett hitetlensége miatt történt. Tehát a betegségek gyógyítása egyaránt szerepel az ó-, illetve az újszövetségben is. És ez így helyes: mert az írás fel nem bontható.

Térítés (a helyszín és a módszer): teljesen normális, és főleg Bibliai. Ugyanis a SzentÍrásnak egyik fő mondanivalója, hogy térjenek meg, és keresztelkedjenek meg az emberek.

Az "ÚjMagyarországban" írt bírálatról annyit, hogy ennek elemzése már régen megtörtént, és tisztázva van. Azt a bizonyos "Dienes Erzsébetet" pedig simán be lehetett volna perelni, amiért nyíltan, a sajtóban jelenített meg valótlanságokat: mert a HGY semmiféle gyűlöletet nem hirdet sem a többi vallással, sem pedig a magyarsággal szemben. Soha nem is tett ilyen. Erről soha egyetlenegy tanításukban, vagy dicséretükben nem esett még szó.

--------------------

Summa summárum: Aljas rágalomnak, szemenszedett hazugságnak tekintem a Hit Gyülekezetének a "szektásítását", valamint azt, hogy ne lenne köze a Gyülekezetnek Istenhez, és a SzentLélekhez. Mert nagyon is közel vannak a SzentÍráshoz és Isten Szent Szelleméhez - minden tanításukban ez van. És igenis nem közösködnek, sőt írtózva elhatárolódnak minden olyan tantól - legyen az bármilyen régi - ami nem fér össze a SzentÍrással.

Az előbbi válaszadó vagyok.

Valamelyik billentyűt véletlenül lenyomtam, úgyhogy el is ment a válasz - még mielőtt belejavíthattam volna (kár, hogy utólag nem lehet javítani, szerkeszteni a hozzászólást)

Szóval: ezzel a mondatrésszel kapcsolatban: > Továbbá: ezt írod: "A nesztoriánus eretnekség a Kr.u. az V. században (...)ugyanígy tagadta az Ige megtestesülését és Krisztus isteni mivoltát. Ez tér most vissza." Miről beszélsz? Mi tér vissza? A HGY teljes mértékben egyetért ezzel, úgyhogy jó tanács: ne legyél nevetséges ilyen állítással. > pontosítás: a Hit Gyülekezete abban ért egyet, hogy ilyen eretnek irányzato valóban voltak. De ez a gyülekezet (vagyis a Hit Gyülekezete) kifejezetten hirdeti az Ige megtestülését,és Krisztus Isteni személyét.

Van ugye sok kiábrándult,barátok,szeretet nélküli ember.

Valahogy elkerü egy istentiszteletre.Ott nagyon kedvesen fogadják,azt hiszi,végre közösségre talált,ott törődnek végre vele személyesen,ő is fontos valakinek.

Ez a beetetés időszaka.

Később ugye jönnek a hétköznapok,barátunk egyre jobban beássa magát a hites tanokba,Sándor szava lesz a megkérdőjelezhetetlen igazság,egyre mélyebbre kerül emberünk,elidegenedik a világi emberektől.

Később jön rá,mikor már sokat adakozott és régóta jár,hogy ő maga mint egyén nem számít,ha problémával fordul egy "pásztorhoz",lerázzák valami bibliai közhellyel.

Sokan ebbe zakkannak meg,nekem is volt ilyen ismerősöm.

Én is jártam évekig,de szerencsére időben ki tudtam szállni.