Hogyan kell értelmezni a múlt heti példabeszédet: a gazda 1 dénárt adott a 12 óra munkáért, és az 1 óra munkáért is a szőlősben?

Nagyon mélyértelmű példabeszéd, érdemes gondolkodni rajta. Az ott ácsorgók szenvedtek - nem fogadták fel őket, nem bulizás miatt nem dolgoztak (ismered talán, milyen fárasztó, ha dolgoznál, de nem férsz hozzá, kialakult csoportok elhajtanak hogy kösz nem kell - és estére kifáradsz ettől, mintha egész nap követ törtél volna) A Gazda megegyezett az elsőkkel, ők tették is a dolgukat. Figyeld meg: hogy ki van hangsúlyozva, hogy az utolsók is 1 dénárt kaptak (ebből tudja a családját eltartani, ha kevesebbet kap, csak arra elég, hogy ő másnap ugyanott várjon a munkára...) Az a felháborodás akkor keletkezik az elsőkben, mikor ezt tapasztalják: mert összehasonlítják magukat velük és rivalizálva "akkor én többet kell hogy kapjak" feltámad egy mohó vágy - ez a bűn forrása!

A földi igazságszolgáltatásnál a bérelszámolás - helyesen - az óra szerint számol el. A Gazda - hisz úgy kezdődött hogy olyan "a mennyek országa"- nem a földi igazságszolgáltatással él. Hanem a bensőket nézi a szívek-vesék vizsgálója.

Úgy, hogy Isten teljesen másképp mér, mint mi emberek.

"Hiszen az én gondolataim nem a ti gondolataitok, és az én útjaim nem a ti útjaitok – mondja az Úr. Igen, amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én útjaim a ti útjaitoknál, az én gondolataim – a ti gondolataitoknál."

Vagyis Isten gondolatai olyan szinten vannak, amelyekben a mi emberi logikánk már megbukott.

Emberi szemmel nézve jogos a munkások lázadása, mert óriási igazságtalanság, hogy ugyanannyi fizetést kap az aki 12 órát dolgozott, és az is ugyanannyit, aki csak 1 órát.

Ez arra világít rá, hogy nekünk embereknek nem egymáshoz kell mérni magunkat, hogy ha nekem ennyi jut akkor a másiknak miért több stb., hanem saját magunkat kell nézni, másokkal pedig nem foglalkozni. Ha én 1 dénárban állapodtam meg a főnökkel a 12 órás munkámért s azt megkaptam rendesen, akkor én azzal elégedjek meg, s ne azt nézzem, hogy mások menynit kapnak.

A magyarázatból szívesen kihagynak egy apró, de lényeges momentumot: az elsőkkel MEGEGYEZIK a gazda az 1 dénáros fizetségben, míg az utolsóknak csak annyit mond, hogy majd megkapják, ami jár nekik, amiről kiderül, hogy az is 1 dénár! A dénár itt egyértelműen az üdvösség. Mindegy, hogy valaki beleszületik és élete végéig tesz is érte, hogy elnyerje, vagy élete folyamán ismeri meg Isten igéjét, netán csak élete alkonyán mélyül el a tanításban … így is, úgy is elnyeri Isten színelátását!

Azt akarja mondani ez, hogy nem az a lényeg,hogy valaki gyermekkorától szolgálja Istent, vagy "csak" megtér … ha élete végéig megtalálja és szolgalja Istent, akkor meg is látja őt! Ez egyúttal felhívás arra is, hogy senkit sem szabad kiutasítani a hit világából, még akkor sem, ha csak idővel találja meg a hitet!

Mellékesen: ez nem a múlt heti, hanem az eheti evangélium volt! Bár a naptárak hétfőtől vasárnapig mutatják a hetet, de az egyházi hét vasárnaptól szombatig tart! Nem ünneppel zárja a hetet, hanem azzal nyitja, az említett példabeszéd az évközi 25. vasárnap evangéliuma volt, és ez a mostani hét az évközi 25. hét!

Jézus itt előre vetítette, hogy a megtérő zsidók, akik egész életükben betartották a Mózesi törvényt (12 órán át dolgoztak) nem kapnak többet, mint a megtérő pogányok, akik nem szolgálták korábban Istent (1 órát dolgoztak).

A 12 órát dolgozók felháborítónak találták, amit Isten tett. Isten azonban az ő "szemüket" találta gonosznak, az ő gondolkodásukat felháborítónak, hiszen irigykedni kezdtek azokra, akik kevesebbet dolgoztak, és bele akartak szólni, hogy a gazda a saját vagyonával mit kezd, ahelyett, hogy örültek volna annak, hogy embertársaik ajándékot kaptak.

És valóban ez az irigység jellemezte a zsidókat Pál apostol szolgálata során (ApCsel 13:45): amikor pogányok nagy számban megtértek, a zsidók felháborítónak találták, hogy ők nem viselték a törvény terhét, mégis üdvözülnek, és káromolva ellentmondtak a Pál által hirdetett kegyelemnek.

De mai korra is van tanulság. Képzeld el, hogy történelmi egyházakba beleszületett hívő emberek, akik gyerekkoruktól kezdve templomba jártak, Istennek tetsző életre törekedtek, hirtelen azt látják, hogy újonnan alakult kis egyházakba jönnek a "bűnösök," ateisták, olyanok, akik sem embert sem Istent nem tiszteltek, loptak, csaltak, hazudtak egész életükben, és megtérnek, és megkeresztelkednek, és üdvözülnek. Nem tartaná ezt sok ember, aki "12 órát dolgozott" felháborítónak, hogy Isten "csak úgy" kegyelmet ad ilyen embereknek is? Pedig lehetne úgy gondolkodni, hogy örülök, mivel az embertársam is kegyelmet kapott, én pedig nem szólhatok bele, hogy Isten mit csinál a saját javaival...

Hajlamosak vagyunk ezt úgy képzelni, hogy akiket utoljára kér dolgozni, azok azért ácsorogtak, mert nem akartak dolgozni, pedig nem.

Ők kicsit szimbolizálják a társadalom szélére szorult embereket, mivel őket senki nem akarta felvenni dolgozni. Tehát akartak volna, de nem tudtak. Isten őket is meghívta.

Szia

Találtam neked valamit, hátha hasznodra lesz:-) :

[link]