Mégis hogyan kellene mosolyogva örülnöm, miközben minden balul sül el az életemben?

Kérdező,azt lásd be,hogy ez nem arról szól,hogy vannak a "teljesen istentelen emberek" meg a jók,akik akár magukat is feláldozva segítenek másokon,várva,hogy elnyerjék jutalmukat.Ez a világ nem erről szól,márpedig a saját bőréből senki sem bújhat ki,nem menekülhet el innen.Könnyű lenne osztanom az eszet,hogy ne foglalkozz a földi dolgokkal,gyűjts kincseket a mennyben,de ezt csak igen érett,erős lelkű,bölcs emberek tudják megtenni.Ha nem, vagy ilyen szinten,akkor nem őszintén tennéd,tehát eleve bukta lenne,önbecsapás.

A negatív érzésekkel,gondolatokkal igyekezz nem foglalkozni.Valamiben biztos,hogy jó vagy! Valami,amiben sikeres lehetsz.De erre neked kell nyitottnak lenned!

Képzeld el,hogy van előtted egy fekete papírlap,rajta egy fehér pötty.Jelképezze a fekete a negatívat,a fehér a sikert.Te a feketére koncentrálsz,mert abból van a több,nem veszed észre a kis fehéret.Pedig vannak esetek,amikor nem a mennyiség számít,hanem az,hogy mit látsz meg.Hosszú távon,ha csak a kis fehér részt nézed,az lesz a mérvadó,mert a fekete ignorálódik,akkor is,ha nagyobb.

Vagy mondjuk hajótörött vagy egy kis szigeten.Körülötted csak a végtelen óceán,cápákkal.Te azt mondod,"ez sem sikerült,a k.életbe már,odavetem magam a cápáknak,úgysem tudok innen sehova sem menni!"

Ahelyett,hogy jobban körbejárnád a szigetet,és megtalálnád az ehető gyümölcsöket,tűzgyújtó eszközt,építenél kis kunyhót,s máris sokkal jobb lenne a helyzeted.

"Amikor elkezdek fáradni, mentálisan és fizikailag, akkor rám szakad minden probléma egyszerre, és azt nem tudom kezelni."

Tudom hogy ez milyen. Sajnos az van, hogy az emberek nem egyforma képességekkel, lehetségekkel, lelki beállítottsággal, életerővel születnek. Viszont nagyjából egyforma elvárásoknak kell megfelelniük. Amit az egyik ember játszva teljesít, az a másiknak kínszenvedés. Ez van. Ha valahogy mégis élni akarunk ebben a világban, akkor az adott helyzetünkből kell a lehető legjobbat kihozni. A pozitív szemléletet többen ajánlották már, ebbe nem is mennék nagyon bele, csak annyit, hogy elég nehéz a pozitív személelet fenntartani, ha nem jönnek a pozitív megerősítések. A negatív spirálból kitörni nagyon nehéz. Én azt mondanám, hogy első körben az igényeidet, magaddal szembeni elvárásaidat kell a lehetőségeidhez igazítanod. Sőt eleinte inkább a lehetőségeid alá célozva. Van tető a fejed felett, nem éhezel? Akkor először engedj el minden mást, és örülj, hogy ez megvan. Nem foglalkozz azzal, hogy a környezeted többet vár el tőled. Ha ez megvan, akkor innen már lehet továbblépni. Először csak addig, hogy mi az amit különösebb stressz és megerőltetés nélkül el tudnál érni. Ha van ilyen, akkor kezdj bele, és ha jönnek a pozitív visszajelzések, akkor innen már lehet lassan építkezni.

Még egy gyakorlati tanács: nagyon fontos a rendszeres testmozgás, sport! Sajnos én erre elég későn jöttem rá, jó lett volna már hamarabb ezzel pozitív irányba terelgetni az életemet. Hetente legalább 2-3-szor kell olyan testmozgást végezni, amitől úgy rendesen kimerülsz. Ennek a testi és a lelki egészségre is nagyon jó hatása van.

10.Hsz!

Sokkal jobb kutyaszaros cipőben járni,mint nekimenni egy villanyoszlopnak,mert a cipőd orrát nézed,netán orroddal szántani a kutyaszarban.

Kedves Kérdező!

"Beteg vagyok, fizikailag, mentálisan. Bármibe kezdek rosszul sül el, a teljesen istentelen emberek, jókat röhögnek, amíg én senkiként elnyomott vagyok, sikertelenség ahova csak nyúlok, betegség, és szerencsétlenség ahol csak vagyok. Családi problémák, és még sorolhatnám."

Erre mondaná a jóisten hogy "ímé, amit teremett igen jó"? Miért hiszel egy ilyen istenben? Elméletileg ő ma is gyógyít. Akkor téged miért nem gyógyít meg? Miért nem segít? Már rég elhagyta isten az emberiséget. Nem foglalkozik velünk. Ha lenne egy cseppnyi szeretet irántunk, akkor segitene. Megteszi? Nem.

Kedves kérdező!

Úgy gondolod, hogy te különb vagy a "teljesen istentelen embereknél"? Ez csak emberi hasonlítgatás, aminek semmi értelme. Ha egyszer is hazudtál, egyszer is lenéztél valakit, egyszer is elmulasztottál valami jót tenni, amire lehetőséged volt, Isten tökéletes törvénye lesújtott rád, és kimondta az ítéletedet: halál! És próbálhatod felemelni magad azzal, hogy másokat lenézel, de nincsenek kicsit halottak és nagyon halottak. Csak halottak vannak.

Ha ez rendben van, akkor azt is illendő meglátnod, hogy bőven van, amiért örülhetsz. Amit ugyanis én is meg te is érdemelnénk, azt szenvedte el Jézus a kereszten. Azzal az érveléssel, hogy te jobbat érdemelsz, csak még inkább magadra haragítod Istent. Szóval, lépj ki az önsajnálatból, és vedd észre, hogy bőven vannak jó dolgok az életedben. Csak gondolj azokra, amiket vagy akiket elveszthetsz. Semmi nincs, amit sajnálnál, ha elvesztenél? pl. van fedél a fejed felett, van mit enned innod? Már hálát adhatsz ezekért, és örülhetsz.

De nem akarok nagyon kemény lenni, viszont ez az erőlködés dolog a próbálkozás, hogy jót tegyél, valamiért úgy látszik, mégsem megy. Ez pedig azért lehet, mert nem vagy kapcsolatban Istennel. Olyan, mint ha egy lámpa nincs bedugva a konnektorba, hiába erőlködik, mégsem világít.

Valahol ezt írja a Biblia "Alázzátok meg magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy annak idején felmagasztaljon titeket!"

Ezeket javasolnám:

Lásd be, hogy nem vagy különb más embereknél.

Kérd Istent, hogy könyörüljön meg rajtad, és vezessen ki a sötétségből.

Higgy benne, hogy Isten valami jót fog kihozni a nehézségeidből, és legyél kitartó a szenvedésben.

Amíg Isten keze rád nehezedik, jobb ha nem lázadozol ellene, mert az csak meghosszabbítja a büntetést.

Tanulj Jézustól (Biblia olvasás), és olyan emberektől, akik őt követik. A keresztény élet nem magányos, közösségben zajlik.

Ha aztán Isten megszabadít a rossz dolgokból, ne fuvalkodj fel, és ne fordulj el tőle, hanem annál inkább legyél hálás és alázatos!