Mit jelent a"lelki paráznaság"fogalma?

...más istenekkel paráználkodtak...

Ha ragaszkodik hitéhez, ragaszkodik Istenéhez, akkor nincs erről szó.

Nem tudom miért lettem lepontozva, csak egy igét kértem a kérdésre, úgy látszik valaki erre élvez...

Egy jobb fordítással szerintem sokkal egyértelműbb a kérdéses rész jelentése:

"Ekkor az Úr bírákat támasztott, hogy azok megszabadítsák őket fosztogatóik kezéből, de azokra sem akartak hallgatni, hanem parázna módon más isteneket követtek és imádtak: hamar elhagyták azt az utat, amelyen atyáik jártak, és bár hallották az Úr parancsait, mindenben az ellenkezőjét cselekedték."

Ez egészen pontosan leírja, hogy mit jelent. Tehát más pogány isteneket követni és szembe menni az Úr parancsával.

Nem paráznaság, ha Jézushoz ragaszkodik.

Persze pont ez a lényeg, hogy aki elhagyja a korábbi közösségét, annak szinte mindig pszichikai okai vannak, és nem HIT-beli.

Magyarul szereti a könnyebbik végét megfogni a dolgoknak. Oda szeret menni, ahol körül rajongják kezdetben, nem kell felelősséget vállalni stb.

Tehát lényegében jól akarja érezni magát, a bódulatot keresi.

"Valószínű azért nem érzed jól magad ott, ahol hitre jutottál, mert jól akarod érezni magad, és nem azért jársz oda, hogy tanúságot tégy Rólam.

Valószínűleg azért nem érzed jól magad, mert nem élsz meg fejlődést magadban lelkileg. A hitre jutás és a hitben való növekedés nem ugyanaz! Elindulni egy úton és úton is maradni, az nem ugyanaz.

Bizony előfordulhat, sőt gyakran elő is fordul, hogy akik elindítottak Felém, később akadályai lesznek annak, hogy Velem egyre mélyebben kapcsolatba kerülj.

Ennek egyszerű oka az uralomvágy, mely kivétel nélkül minden felekezetben felüti a fejét.

Ennek oka az, hogy minden felekezetben gyarló emberek vannak, akik igyekeznek megvalósítani az alá-, fölérendelést, mely nemcsak teljesen idegen Tőlem, de kifejezetten Ellenemre van (Máté 23:8)! "

"Engem bizony vallásos emberek ítéltek halálra, és legfőbb bűnömül azt rótták fel, hogy nem vagyok vallásos.

Nincs tehát jó, vagy legjobb vallás. Vannak szeretetben élni akaró emberek, és vannak nem szeretetben élni akaró emberek. Ha ez utóbbiak tudatosan ilyenek, akkor üdvösségük ellen cselekszenek.

A különböző felekezeteknek az lenne a feladata, hogy a szeretésben élés fontosságát, mindenek-felettiségét hirdessék, és tegyék hitvallásuk alapjává. Ha ezt tennék, akkor azonos lenne az üdvösség biztosítása a vallásossággal. De ilyen felekezet nincs. Egyetlen keresztény felekezet sem Engem, hanem önmagát tartja a legfontosabbnak. Sőt! Szinte mindegyik önmagához akar torzítani Engem, s azt hirdeti, hogy amit ő képvisel hivatalból, az mindig azonos Velem, az Én elképzelésemmel még akkor is, ha ennek ellenkezőjét egyértelműen hirdettem, evangéliumaimban leírattam, annak idején.

Gondolj csak arra, hogy milyen világosan kértelek benneteket: Semmire ne esküdjetek. – Szeressétek inkább ellenségeiteket. – Egymás szolgái legyetek – stb. Sorolhatnám még azokat a kijelentéseimet, melyeknek éppen az ellenkezőjét tapasztalhatjátok felekezeteitek vezetői részéről. Én mindenesetre nagyon örülnék, ha a vallásosság és a szeretésben élés egy gyékényen árulna, de nem így van."

Jézus; A HANG-könyv 1443

Üdv néktek,

Ha valami konkrétan nincs megemlítve a Szentírásban, nem jelenti azt, hogy nem létező jelenség. A "lelki paráznaság" ebben a formájában valóban nincs benne, de ha megvizsgáljátok a "paráznaság" fogalmát, akkor rájöttök, hogy ugyanúgy létezhet belőle lelki, mint testi.

A paráznaság fogalmának lényege egy önmagadnak szóló örömszerzés, amelyet abban a hitben hajtasz végre, hogy boldoggá tesz, mondjuk úgy "üdvözít". Hogy ezt jól megértsétek, tanulmányozzátok át a "boldogság" fogalmát. Ennek a fogalomnak a lényegi jelentése nem egy extatikus, katartikus, vagy örömteli állapot, ahogyan azt sokan gondolják, ugyanis ezek szubjektív élmények. A boldogság a tökéletesedásből, s az autonóm gondolkodásból származó dinamikus állapot, ugyanúgy lehetnek benne örömök, mint fájdalmak. Lényege az egyén teljessége, amely a világra és önmagára való folyamatos bölcs/helyes reflektálásból származik, s ennek élményét nevezzük úgy, hogy boldogság.

Ha ezt megértitek, akkor látszik belőle, hogy gyökere a bölcsességben rejlik, amely az embert autonómmá egyénné teszi, megszabadítván minden szorongásától, félelmétől, s mindentől, amely a számára destruktív élményekből származik, mert többé már semmi nem destruktív számára. Ebből kifolyólag a boldogság gyökerét - azaz a bölcsességet - nem válthatja föl semmilyen öröm, katartikus állapot, amely természeténél fogva valóban feledteti a problémák élményét, de nem oldja meg őket, s így nem szabadít meg tőlük ("üdvözít").

Ha mégis megtörténik az önművelésre való törekvés helyett az örömszerzés módszeres hajszolása a boldogság eléréséért, akkor ez csak abban az esetben minősül paráznaságnak, ha az egyén tisztában lenne a boldogság valódi forrásának természetével és az oda vezető utakkal, s ennek ellenére mégis az örömöt választja. Ugynis ekkor, érthető, az egyént nem a boldogság és a bölcsesség érdekli, hanem önmaga folyamatos katarzisa. Tehát lényege a boldogság valódi forrásától való tudatos elfordulás más örömök felé, amelyek a boldogság illúzióját keltik. (Megj.: a kor nagy problémája az, hogy sajnos sokszor még kutatók is ezen illúziók vonatkozásában akarják a "boldogság" fogalmát értelmezni, amely félrevezeti mind őket, mind azokat, akik hitet adnak nekik.)

Ezen örömöknek a forrása pedig nem feltétlenül a szexuális aktus, de tény, hogy ez az egyik legteljesebb élmény az ember számára sok testi élméy közül.

Ha mindezt megértjük és leszögezzük, akkor érthetővé válik az is, amit Keresztes Szent János ír a "Kármel hegyére vezető út" című lelki írásában, hogy Istennel is lehet paráználkodni. (Lásd: [link] ) Ez hogy lehetséges?

A válasz egyszerű: - Istentől, s minden lelki élménytől, amit nyújt, pusztán az örömöt várom, a lelki élmények olykori extatikus élményét, amelyek sokszor csak képzelgések épp emiatt, de a valódi útmutatást, megvilágosodást, tehát mindazt, ami a bölcsességre vezetne és személyemben az erényeket (mint a bölcsesség és szeretet kapuit) kimunkálhatná, elutasítom.

(Ez a jelenség figyelhető meg korunkban nagyon sok karizmatikus mozgalom, neoprotestáns felekezetek moráljában.)

Ez a lelki paráznaság. S ennek tárgya bármire, bárkire irányulhat, a lényege mindig ez. Mindegy, hogy testi, vagy pusztán lelki élményekben nyilvánul meg. Bár személyes megfigyeléseim szerint mindig testi, mert az öröm érzete kémiai folyamatok által jön létre. A valódi lelki élmény pedig, amely valódóban az isteni forrásból származik és önmagam művelését eredményezi, nem egyértelműen jár az öröm megélésével, sőt legnagyobb részt fájdalom és szégyenérzet kíséri, minthogy valódi alázatra és igaz őszinteségre tanít.

Tessék csak belekukkantani abba, amit linkeltem, és olvasni a Szentek által reánk hagyott irodalmat.

Egyszerűen és világosan .

A testi paráznaság

Máté 5:28 Én pedig azt mondom nektek, hogy valaki asszonyra tekint gonosz kívánságnak okáért, immár paráználkodott azzal az ő szívében.

Lelki paráznaság

Hátat fordtani annak a házasságnak(szövetségnek) amit Isten kötött, Isten és ember közt!

1Krón 5:25 Vétkezének pedig az ő atyjuknak Istene ellen; mert a föld lakóinak bálványisteneivel paráználkodának, akiket az Isten szemük elől elpusztított.

Hós 9:1 Ne örvendezz Izrael oly vígan, mint a pogányok; mert paráználkodással elszakadtál a te Istenedtől, és szeretted a bűnbért minden búzaszérűn.

Lelki paráznaság=Hátat fordítani Istennek

ami lehet:

-idegen istenek utáni vágy,hajlás

-más "igazságot"elfogadni mint amit Isten mond.

@Genezis:

Ez így igaz, de nem teljes.

A Kérdező által feltett fogalom a lelki élet tapasztalataiból származik, s onnan is kell közelíteni hozzá. Ezekről a Szentírás nem ír, mert a tartalma nem az egyéni lelki életről szól, hanem az isteni Ige megvilágításáról más és más vonatkozásokban úgy, hogy azt vizsgálva mégis teljes lehessen.

De ez a fogalom, mint írtam elébb is, az egyéni lelki élet 2 évezredes tapasztalataiból nőtte ki magát. Pusztán a szentírási szakaszok vonatkozásában megérteni lehetetlen, mert ismétlem: a Szentírás nem egy (értelmező) lexikon.