Amikor Jézus megkérdezi Pétertől, hogy szeretsz engem többször is, az igaz, hogy a kérdés mindig másféle szeretetre irányul rá?

Megnéztem a konkordanciában. Első két esetben agapaó (strong greek 25) szerepel, a harmadik esetben phileó (strong greek 5368)

[link]

[link]

"Az isteni szeretet az agapé, az emberbaráti szeretet a filosz. Jézus kétszer kérdezte az agapét, utoljár a a filoszt kérdezte. Péter mindhárom alkalommal a filosszal válaszolt. Utoljára azért lett annyira szomorú, mert Jézus más nemcsak az agapéra kérdezett rá, hanem a filoszra is."

Hát ebből kiindulva lehetséges hogy első 2 esetben törvény szempontjából kérdezett, harmadik esetben már személyesen, névhez szólóan, tanitványnál ez megszokott lehet. Péter erre nem tudott mit felelni, hisz még tanitvány volt, pedig itt Lélekről van szó, ami mindig azt csinál, amit akar. Itt nem megfelelni kellett, hanem a tanitványság kezdete volt, balhé volt, és amúgy meg egyedül jössz rá a dolgokra. A tanitványok valszeg egyedül meditáltak tovább, ahogy Jézus is azt tette. Jézusnál volt a Szent Lélek életében, és odaadta a Nevét (tanitását) nekik, igy képességeiknek megfelelően kaptak az ajándékbol :D De barátok lehettek persze.

Egy másik kérdésre pedig a válasz: Az életedre nincs hatással a Biblia olvasása, jómagam pl csak nagyon ritkán olvasom, az élet meg még mindig elég rossz :( xd

A szeretet előbb említett jelentéseinek a közvetítésére héberül jobbára az ʼá·hévʹ vagy ʼá·havʹ igét (szeret) és az ʼa·haváʹ főnevet (szeretet) használják, és a szövegkörnyezetből derül ki, hogy a szeretet melyik értelméről vagy milyen fokú szeretetről van szó.

A Keresztény Görög Iratok elsősorban az a·gaʹpé és a phi·liʹa szó különböző formáit használja, valamint két olyan szót, amely a sztor·géʹ szóból származtatható (az eʹrósz, vagyis a nemek közti szeretet nem fordul elő). Az a·gaʹpé gyakrabban szerepel, mint a többi szó.

A Vine’s Expository Dictionary of Old and New Testament Words c. mű az a·gaʹpé főnévről és az a·ga·paʹó igéről a következőket mondja: „A szeretet csak azokból a tettekből ismerhető fel, amelyekre ösztönöz valakit. Isten szeretete abból látható, hogy odaadta a Fiát (1Jn 4:9, 10). Ez azonban nyilvánvalóan nem előzékeny szeretet, vagyis vonzalom, azaz nem az alanyainak valamilyen érdeméből ered (Ró 5:8). Isten tudatosan döntött úgy, hogy él az akaratával, nem volt konkrét kiváltó oka a tettének, csak az, ami magának Istennek a természetéből fakad; vö.: 5Mó 7:7, 8” (1981, 3. köt. 21. o.).

A phi·leʹó igéről Vine megjegyzi: „Abban különbözik az a·ga·paʹó szótól, hogy a phi·leʹó szóban több a gyöngéd vonzalom . . . Ezenkívül ha valaki oly módon szereti (phi·leʹó) az életet, hogy túlzottan vágyik azt megtartani, megfeledkezve az élet igazi céljáról, az Úr feddését vonja magára (Jn 12:25). Ezzel szemben ha valaki úgy szereti (a·ga·paʹó) az életet, ahogy arról az 1Pt 3:10 beszél, az azokat veszi figyelembe, amik valóban számítanak az életben. Itt nem igazán volna helyénvaló a phi·leʹó szó” (3. köt. 21–22. o.).

James Strongnak a The Exhaustive Concordance of the Bible c. művében a görög szótár (1890, 75–76. o.) a következőket írja a phi·leʹó szónál: „Valaki baráti érzésekkel van (kedvel [valakit v. valamit]), azaz vonzódik valakihez (ami személyes ragaszkodást fejez ki, ez a ragaszkodás pedig érzelem, illetve érzés kérdése; az [a·ga·paʹó] ellenben tágabb értelmű, mivel elsősorban azt foglalja magában, hogy valaki a helyzet felmérése után készakarva táplálja azt egy alapelv, illetve egy kötelesség miatt, vagy mert úgy illendő. . .).” (Lásd: VONZALOM.)

Az a·gaʹpé tehát az alapelveken nyugvó vagy alapelvek által vezérelt szeretet gondolatát hordozza. Lehet, hogy közben az illető vonzódik az adott személyhez vagy kedveli őt, de lehet, hogy nem. Számos bibliaversből nyilvánvaló, hogy az a·gaʹpé magában foglalhat vonzalmat és gyengédséget. A János 3:35-ben Jézus ezt mondta: „Az Atya szereti [a·ga·paiʹ] a Fiút”. A János 5:20-ban pedig ezt mondta: „az Atya vonzalmat érez [phi·leiʹ] a Fiú iránt”. Egyértelmű, hogy Isten Jézus Krisztus iránti szeretete mély vonzalommal párosul. Ezenkívül Jézus is kifejtette: „Aki pedig szeret [a·ga·pónʹ] engem, azt szeretni fogja [a·ga·pé·théʹsze·tai] az én Atyám, és én is szeretni fogom [a·ga·péʹszó] őt” (Jn 14:21). Amikor az Atya és a Fiú szeret, gyöngéd vonzalmat érez az őket szeretők iránt. Jehovát szeretniük kell az imádóinak, és a Fiát is, akárcsak egymást, mégpedig ugyanolyan módon (Jn 21:15–17).

Ezért noha az alapelvek iránti tisztelet tekintetében más az a·gaʹpé, mégsem mentes az érzésektől, hiszen akkor nem sokban különbözne a rideg igazságosságtól. Ám nem érzések vagy érzelmek vezérlik; sohasem hagyja figyelmen kívül az alapelveket. A keresztények helyénvalóan mutatnak a·gaʹpét mások iránt, akikhez talán nem is vonzódnak vagy akiket talán nem is kedvelnek, mégis megteszik e személyek jólétéért (Ga 6:10). Igaz ugyan, hogy nem vonzódnak az ilyenekhez, könyörületet és őszinte törődést viszont éreznek, addig a határig és oly módon, ahogyan arra az igazságos alapelvek teret engednek, illetve ahogyan azok vezérlik őket.

Az a·gaʹpé ugyan alapelveken nyugvó szeretetre utal, csakhogy vannak jó és rossz alapelvek. Az a·gaʹpé rossz fajtája is megnyilvánulhat, ha rossz alapelvek vezérlik. Jézus például ezt mondta: „Ha azokat szeretitek [a·ga·paʹte], akik titeket szeretnek, mennyiben érdem az nektek? Hiszen még a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. És ha azokkal tesztek jót, akik veletek jót tesznek, igazából mennyiben érdem az nektek? Még a bűnösök is megteszik ugyanezt. Ezenkívül, ha azoknak kölcsönöztök kamatmentesen, akiktől remélitek, hogy megkapjátok, mennyiben érdem az nektek? Még bűnösök is kölcsönöznek kamatmentesen bűnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza” (Lk 6:32–34). Ezeknek a személyeknek ez volt az alapelvük: „Tegyél jót velem, és akkor én is jót teszek veled.”

Pál apostol ezt mondta valakiről, aki korábban együtt munkálkodott vele: „Démász elhagyott engem, mivel a jelenlegi világrendszert szerette [a·ga·péʹszasz]” (2Ti 4:10). Démász kétségkívül azt az alapelvet követte a világ szeretetét illetően, hogy ebből majd anyagi előnye származik. Jézus viszont ezt mondta: „az emberek inkább a sötétséget szerették [é·gaʹpé·szan], semmint a világosságot, mert a cselekedeteik gonoszak voltak. Mert aki hitvány dolgokat cselekszik, gyűlöli a világosságot, és nem jön a világosságra, nehogy feddés érje a cselekedeteit” (Jn 3:19, 20). Az egy igazság vagy alapelv, hogy a sötétség segít leplezni gonosz tetteiket, ezért szeretik a sötétséget.

Jézus megparancsolta: „szeressétek [a·ga·paʹte] ellenségeiteket” (Mt 5:44). Ezt az alapelvet maga Isten vezette be, ahogy Pál apostol is kijelenti: „Az Isten pedig abban ajánlja nekünk szeretetét [a·gaʹpén], hogy amikor még bűnösök voltunk, Krisztus meghalt értünk . . . Mert ha akkor, amikor ellenségek voltunk, megbékéltettünk az Istennel a Fia halála révén, akkor most, hogy megbékéltettünk, sokkal inkább megmentésben részesülünk az élete által” (Ró 5:8–10). Erre a szeretetre kiemelkedő példa az, ahogyan Isten a tárzuszi Saullal bánt, akiből aztán Pál apostol lett (Cs 9:1–16; 1Ti 1:15). Az ellenségeink iránti szeretetünket tehát az Isten által lefektetett alapelvnek kell vezérelnie, és az ő parancsainak való engedelmességből kell kimutatnunk, akár párosul ehhez a szeretethez gyengédség és vonzalom, akár nem.

Ez idézett szöveg, ha bővebben érdekel, vagy bárminek a jelentése, legyen az egy konkrét bibliavers, itt megtalálod.

[link]

A kiadvány fül alatt az ndex, vagy akár az éleslátás olyan kincseket rejt, amibe ha egyszer belekezdesz, nem tudsz nem kutatni. :-)

Ha személyes kérdésed van, azt pedig emailon tedd fel kérlek: koncsekeva@gmail.com

Jó kutatást

É

szia

Itt olvashatsz róla:

[link]

Kérdező

Péter háromszor tagadta meg Jézust, Jézus háromszor kérdezte meg hogy szeretsz é engem.

A három tagadást és Jézus három utmutatását össze kellene vetni és akkor világosabb az egész.

"Miután ettek, Jézus megkérdezte Simon Pétertől: Simon, János fia, jobban szeretsz(agapaó) engem, mint ezek? Igen, Uram – felelte –, tudod, hogy szeretlek(fileó). Erre így szólt hozzá: Legeltesd bárányaimat! Aztán másodszor is megkérdezte tőle: Simon, János fia, szeretsz(agapaó) engem? Igen, Uram – válaszolta –, tudod, hogy szeretlek(fileó). Erre azt mondta neki: Legeltesd juhaimat! Majd harmadszor is megkérdezte tőle: Simon, János fia, szeretsz(fileó) engem? Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte: Szeretsz(fileó) engem? S így válaszolt: Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek(fileó). Jézus ismét azt mondta: Legeltesd juhaimat!" (Jn 21,15-17)

A fileó inkább azt jelenti, hogy kedvellek.