Melyik gyülekezetre igaz leginkább az, hogy ők valóban a keresztények, Jézus követői?

És úgy gondolod, hogy mind kerülik a gyülekezetet? Mit jelent az, hogy nagyon kevés? Benne vannak a Vörös Könyvben? A világ összlétszámához képest hány százalékra saccolod? A jeruzsálemi gyülekezet pünkösd után pár órán belül háromezer, rövidesen pedig ötezer ember lett. Nem tudjuk, hogy a Pál által alapított gyülekezetekbe hányan tartoztak, de ezeket a Biblia szenteknek nevezi. Te más néven neveznéd őket? Fülöp lement Szamariába, a prédikálását egy szívvel lélekkel hallgatták. Nagy öröm is lett abban a városban, vagyis százalékos arányban sokan vettek részt Fülöp evangelizálásán. A leírás alapján annyira fellelkesültek, hogy Fülöp hallgatósága mind meg is keresztelkedett, ami magában hordozza a megtérést és újjászületést is. Ezután lejött Jeruzsálemből Péter és János, és kézrátétellel imádkoztak azokért, akik megkeresztelkedtek, hogy Szent Szellemmel is betöltekezzenek. Annyira hatékonyan csinálták, hogy a város korábbi David Copperfieldje is, aki addig a figyelem középpontjában leledző celeb volt, megkívánta azt a képességet, hogy az ő kézrátétele is hasonlóan eredményes és látványos legyen, ezért még pénzt is ajánlott az apostoloknak. Gondolod, hogy egy ilyen ember felfigyelt volna egy kis csoporton belül zsolozsmázó fura figurákra? Fölöttébb valószínűtlen, de a Biblia is megjegyzi, hogy nagy jelek és csodák kísérték Fülöp szolgálatát. Ám Szent Szellemmel senki nem töltekezett be, hanem csak akkor, amikor az apostolok is lejöttek. Tehát a Szent Szellem vétele biztos intenzívebb produkció volt Simon mágus szemében, mint a Fülöp szolgálata által történő csodák és jelek, ugyanis a Fülöp általi csodákat látva extázisba esett ugyan, de pénzt nem kínált érte. A leírásból egyértelmű, hogy az egész esemény a város nagy nyilvánossága előtt zajlott, méghozzá eredményesen, azaz sokan keresztelkedtek meg, és sokan töltekeztek be Szent Szellemmel. Te azt állítod, hogy ők nem voltak keresztények, mivel sokan voltak? Vagy azt állítod, hogy az újszövetségi norma nem ez? Ha az igazi hívők csak nagyon kevesen vannak, annyira kevesen, hogy legfeljebb underground csoportocskákban fejezhető ki a számuk, akkor nem is igazi hívők, ugyanis az igazi hívők a bibliai normák szerint vonzzák a megtérőket. Ha pedig Isten betölt valakit Szent Szellemmel, ne mondja már senki, hogy annak az embereknek Isten abban a pillanatban bűnt tulajdonít. Ha pedig nem tulajdonít nekik bűnt, akkor a megváltás működik az életükben, ergo igazi hívők. Ez akkor is így van, ha nem lesznek egyből tökéletesek, de még kettőből sem. Az igaz hit nem a tökéletesség állapota, hanem a tökéleteségre való nyitotság, és az abba az irányba való folyamatos haladás. Jellemző, hogy a Biblia a hitet egy bizonyos irányba történő mozgással írja le, nem pedig statikus állapotnak. Nem az igazságban hiszünk, hanem az igazsátra, vagy igazságba. Jézus azt mondta, hogy aki belém hisz, örök élete van annak. Ábrahámról azt írja Pál, hogy hit abban az Istenben, aki az istentelent megigazítja, aki a holtakat megeleveníti, és azokat, amelyek nincsenek, előszólítja, mint meglevőket. Isten a tökéletes, az Egyház tökéletesedő. Ám ha volna is tökéletes gyülekezet, amibe bemegy egy ember a világból és megtér, abban a pillanatban már nem is lenne tökéletes. Az újszövetségi hit nem egy törvényrendszernek való megfelelés, hanem az Isten Szellemének való engedelmesség.

Ja, az is átírja a Bibliát, aki olyan jelentést tulajdonít egyes szavaknak, amelyek idegenek a kontextustól, vagy ahogyan a Biblia sehol nem használja. Abban igazad van, hogy ez még nem olyan mérvű, mint az Új Világ fordítás, de ők is így kezdték valaha. Az ő vallásuk úgy keletkezett, hogy az atyjuk rettenetesen félt a Pokoltól, amit nem úgy oldott meg, hogy megtért volna Istenhez, hanem úgy oldott fel, hogy elkezdte tagadni a Pokol létezését. Ahhoz azonban, hogy ezt megtehesse a Bibliával a kezében, relativizálnia kellett a Pokolról szóló kijelentéseket. Amikor ezt elkezdte, belecsúszott a Biblia szövegének a saját prekoncepcióinak megfelelő értelmezésébe. A bibliai nyelvek szavainak több jelentése is van, ahogy a magyar nyelvben is. Adott szó jelentését azonban elsősorban a kontextus határozza meg, hiszen az eredeti nyelvet beszélők is úgy értelmezik. Hol az az ember, aki azt gondolná, hogy a káposzta éppen fej valamit, vagy hogy van olyan fej, amit úgy neveznek, hogy 'Tehenet'? Ki téveszti össze az intarzia berakást, vagy az uborkapakolást a rakodással? Ki csodálkozik a négyszögletes körlevélen, vagy a vizet árasztó tűzcsapon? Pedig könnyen előfordulhat, hogy egy idegen kultúrájú ember félreértené ezeket. Hát az óvilág kultúrája is idegen nekünk. De mivel a Biblia ott íródott, ahol, nem az egész óvilág kultúrája mérvadó a Biblia értelmezésénél, hanem az a közeg, amiben íródott. Ha nem abból indulunk ki, akkor mellényúlunk. Ezen kívül a Biblia értelmezi önmagát. Ha ehhez tartjuk magunkat, az is nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy ne csússzunk ki a szélsőséges értelmezések korlátján az árokba, mert onnan nehéz visszakormányozni a járművet.

A Gyülekezetre. Így, nagybetűvel: az Ige egyetlen Gyülekezetet (Egyház, Ekklészia) ismerh a mai felekezetek mind-mind ennek a részei. A Kereszténység -mint olyan- nem ezen felekezetek egyikében található, hanem ezek egységében.