Milyen lehetne a mai kereszténység, ha a reformátorok reformáltak volna a szaggatás helyett?

Nem is a kegyelemre írtam, hanem a zárójeles részben mintha arra utalnál, hogy a cselekedetek szükségtelenek.

Ha elolvasom Jakab levetét, akkor számomra nagyon világos, hogy üdvösség Isten kegyelméből, hit ÉS cselekedetek által van.

Ha szerintetek is fontosak a cselekdetek, akkor nem értem, hogy miért kellett olyan harcosan kiállni azért, hogy csak a hit.

Szerintem fölösleges olyanról vitázni amiről mi emberek úgysem tudjuk mi lett volna ha!

Isten minden történelmi helyzetet utal. Az Ő tudtával történnek a dolgok és bár az emberek maguk döntenek, de azt mind beépiti a tervébe.

Isten terve volt a reformáció. Ennek így kellett lennie.

Fel kellett rázni az álló vizet, hogy hejre állítsa amár addigra sárba tiport tanainak igazságát.

Hogy az emberek szabadon dönthessenek mellette, vagy ellene. És senki ne kényszerítse rájuk a hitet.

Vagy is azt a hitet ami hamisságon alapult.

Külsőleg:

Kevésbé díszes, vagy dísztelen templomok.

Belsőleg:

A szentségek maradtak volna, de történt volna egy alapos átvizsgálás a szóbeli, szokásbeli és az írott hagyomány között. Például lehet, hogy eltörölték volna a papi nőtlenséget. Attól még a pápa határozta volna meg a liturgia pontos menetét.

Katolikus.

#11

A harciasság onnan jön, hogy akkoriban bűnbocsátó cédulákat árultak, és erre jött a válasz, hogy nem így van, csak kegyelemből hit által van üdvösség.

Igen, mi úgy gondoljuk, hogy a hit bizonyítékai a cselekedetek, de nem közvetlenül a cselekedetek üdvözítenek (ehhez írtam ezelőtti válaszomban bibliai idézeteket), de ezen kár összeveszni...