Hogyan lehetne visszaállítani az egyház dicsőségét?

Megdöbbentesz kérdező. Miért valaha is volt neki?

Az nem számít, amit önmagáról hirdet. Csak az számít, amit mások gondolnak erről.

Szia!

Mondj egy olyan korszakot, amikor az egyház dicsőséges volt!

Őszintén remélem, hogy az egyház, mint intézmény, meg fog szűnni, pont az ilyen korlátolt emberek védelmében, mint Te, kérdező.

Üdv, egy agnosztikus fiatal

Úgy érzem, a kérdező összekavarja a fogalmakat. Isten egyházának a dicsőségét kívánja? Vagy a Római Katolikus Egyház szervezetének evilági hatalmát akarja restaurálni? Vagy mind a kettőt?

Véleményem szerint - egyetértve az előttem szólóval - az apostoli korszakban dicsőséges volt az egyház, Szent Péter apostolnak csak az árnyékától is meggyógyultak a betegek a Biblia szerint. Másrészt evilági, földi hatalmuk nem volt. Ezt bizonyítja az is, hogy az apostolok többségét kivégezték, kereszten. Magát Szent Péter apostolt Róma egy mocsaras részén végezték ki, ami a mai Vatikán területére esik.

A középkorban ezzel szemben nem volt isteni ereje a Római Katolikus Egyháznak, földi hatalma és vagyona viszont annál nagyobb volt. Ezért égették a tudósokat és nem megtérítették, ugyanígy jártak el a különböző keresztény megújulásokkal szemben is, lásd a husziták kivégzése "igazságos" Mátyás király által.

Luther Márton 500 évvel ezelőtt felismerte a Római Katolikus Egyház erkölcsi romlottságát, korruptságát, a búcsúcédula árusítást és a többi eretnek tanítást elutasította. Mivel az egyház megújítását (és dicsőségének helyreállítását) az akkori szellemi törpék (pápa és bíborosok) visszautasították, új keresztény felekezetet alapított.

Tudom, hogy sok római katolikus ezt nem tudja bevenni, hogy Isten egyháza nem csak a Római Katolikus Egyház szervezetén belül működik, sőt ma inkább főleg azon kívül van jelen! Ma már a Római Katolikus Egyház a középkori sötétségnek, a maradiságnak, a vallásos bigottságnak a szimbóluma inkább, a papi cölibátus sajnos nagyon sokszor kettős, romlott életet takar, a megújuló keresztény közösségek (baptista és pünkösdi gyülekezetek, Golgota gyülekezet, Felház, stb.) pedig igyekeznek az apostoli őskereszténység szellemi és erkölcsi értékeit és dicsőségét helyreállítani. Még nem érték el, de eredmények már vannak.

Egyet hadd meséljek rögtön el:

Egyik barátomnak (még az egyetemről ismerem) volt egy betegsége: egyik lába rövidebb volt kb. 2 centiméterrel, mint a másik, emiatt az egyik cipőben betétet hordott, hogy ne sántikálva kelljen járnia. Egyik Istentiszteleten imádkozott érte a keresztény gyülekezet presbitere (Soós István), és az ima hatására meggyógyult, hála Istennek, azóta betét nélkül tud rendesen járni.

Úgyhogy az Isten egyházának a dicsőségének a helyreállítása folyamatban van (kb. 500 éve), csak esetleg nem úgy, ahogy a kérdező gondolja.

Na kezdődik...

"Ezért égették a tudósokat és nem megtérítették"

Egyetlen egy tudóst mondj, akit megégettek a katolikusok. Megsúgom, hogy Bruno nem volt az, tehát mást keress.

keress rá az inkvizícióra. Több áldozatot szedett, mint a nácik vagy a komcsi gulágok.

részlet a wikipédia inkvizíció szócikkéből:

[link]

Egy évvel később Toulouse székhellyel alakult meg hivatalosan a pápai inkvizíció, az első két kinevezett inkvizítor dominikánus volt. A pápai bulla alapján feladatuk elsősorban a korrupt papság elleni fellépés lett volna, szerepkörük azonban hamarosan eretneküldözéssé vált. Az eretnekeket jogaiktól másodíziglen megfosztották, megtagadták temetésüket, megvonták a fellebbezés és a védelem jogát, elkobozták vagyonukat és a feljelentőket megjutalmazták. 1235-re általános gyakorlattá vált Toulouse-ban, hogy elhunytakat ástak ki és égettek el – a lakosság óriási felháborodására. A város konzuljai a helyi grófot keresték meg panaszaikkal, aki azonban nem tudta elérni, hogy a dominikánusok szüneteltessék ítélkezésüket. 1235 novemberében végül a toulouse-i inkvizítorokat elüldözték a városból. 1236-ban pápai utasításra visszaengedték őket, és minden kezdődött elölről.

A középkori inkvizíció módszereiből sok megmaradt a spanyolban is, majd fokozatosan átalakult. Az inkvizítor járta az országot, sok esetben rendszeres időközökben jelent meg egy-egy településen. Az inkvizítor által tartott istentiszteleten mindenki köteles volt részt venni. Az eretnekségek és eltévelyedések ismertetése után következett az önkéntes jelentkezés aktusa. A magukat feladó eretnekek penitenciákkal úszták meg a dolgot, ami annál enyhébb volt, minél több olyan személyt jelentettek fel, akik nem adták fel magukat. E kitétel olykor tömeges vallomástételhez vezetett, mivel mindenki attól tartott, hogy valaki majd feljelenti. A Toledo városában 1486-ban tartott inkvizítori látogatás alkalmával 2400-an adták fel magukat.[32]

A „gördülékenyebb” ügymenet érdekében a feljelentett személyeket már azelőtt letartóztatták, hogy a vádiratot megfogalmazták volna, holott a szabályzat szerint a feljelentést először egy teológusokból álló testületnek kellett volna megvizsgálni, majd a vád megalapozottságának megállapítása után kész vádirattal lehetett volna letartóztatni a vádlottat. A spanyol inkvizíció börtönei gyakorlatilag mindig teli voltak.

A kínvallatás és részletei nem változtak, kötelezően előírt résztvevők és tanúk jelenlétében folyt, és az ennek során született beismerést egy nappal később meg kellett erősíteni, mert így ráfoghatták a vallomásra, hogy szabad akaratból, önként és erőszak nélkül történt. A vádlottak kínvallatása hivatalosan csak egyszer volt engedélyezett.

Az inkvizíció átszervezése

Az inkvizíció egyik leghíresebb áldozata, Giordano Bruno (kép)

Az inkvizíció átszervezése kapcsolatban áll az ellenreformációval, kissé megelőzve a tridenti zsinatot, amely az ellenreformáció ideológiáját megteremtette. III. Pál pápa a licet ab initio kezdetű bullájával 1542-ben felállított egy bíborosokból és más egyházi tisztviselőkből álló testületet, amelynek feladata a hit megőrzése és a hibák és téveszmék felkutatása volt. Ez a pápai vagy római inkvizíció. Fő testülete a Szent Római Kongregáció (röviden általános Inkvizíció, vagy Szent Hivatal) lett a római inkvizíció felügyelő testülete, és a későbbiekben maga vált az inkvizícióvá. Hat főinkvizítor és ezek elöljárója, a bíboros-főinkvizítor alkotta a vezetőséget.[13]

A pápa kinevezésére az egyik bíboros volt a gyűlések elnöke. A kongregációban rendszerint tíz másik bíboros volt, egy prelátus és két segédje, akiket a dominikánus rendből választottak. A Szent Hivatalnak volt egy nemzetközi tanácsadó testülete is, amely a teológia és a kánonjog tudósaiból állt. 1616-ban ezek a tanácsadók ítélték eretnekségnek azt a nézetet, hogy a Föld forog a Nap körül. Emiatt a döntés miatt került a tiltott könyvek listájára Nikolausz Kopernikusz De Revolutionibus Orbium Coelestium című műve. Ugyanez a testület ítélte el Galileo Galileit is.

A 16. században újjáalapított inkvizíció szervezésében egy domonkos szerzetes, (Carafa) játszott nagy szerepet. Carafa építette ki az inkvizíciónak azt a rémuralmi rendszerét, ami ma is közismert, gyakorlatilag egyesítette a középkori (dominikánus) inkvizíció és a spanyol inkvizíció tapasztalatait. Ugyancsak Carafa rendelte el 1543-ban, hogy semmilyen könyvet nem lehet kinyomtatni addig, amíg nem rendelkezik az inkvizíció engedélyével, ezzel megteremtve az Index létrehozásának alapját. Pápai kinevezése után főinkvizítori székét Antonio Michele Ghisleri bíborosnak adta át. 1559-re a rendszert Róma népe már annyira gyűlölte, hogy Carafa halála után megtámadták, kifosztották, felgyújtották a Szent Hivatal épületeit.

Csak egyetlen tudós nevét kértem, amit továbbra sem kaptam meg.

Így feleslegesen másolsz be egy oldalnyi szöveget.

38.Hsz!

Tanulj meg olvasni!

Három áldozatot megnevezett a Wikipédia,a temérdek mártírból.

Valószínűleg,a fanatizmusod vakított el.