Öngyilkossági gondolatok, kísérlet meggyónása?

Tapasztalatom az nincs ilyen bűnben, de a gyónás két szempontból is fontos lenne. Egyszer azért, mert így kaphatsz feloldozást, másrészt a papok tanulják az ilyen helyzetek kezelését is, így biztos tud számodra hasznos szavakat mondani és segíteni a krízisben.

A pap reakciójától meg nem kell félni, azért van, hogy segítsen.

99%, hogy a pap normális lesz, és semmi megalázót nem fog mondani erre. Inkább csak azt tudom elképzelni, hogy próbál majd hitet adni, esetleg rákérdezni, hogy miért volt ez így - tehát szerintem a lelkeddel fog törődni, nem a bűnöddel.

Hidd el, semmi rosszat nem fog rólad gondolni: ember vagy, ezért vétkezel, ezt ő tudja a legjobban! Az is előfordulhat, hogy már emberölésről is hallott a gyóntatószékben, szóval lehet, hogy a tiéd ehhez képest gyenge lesz...

Dícséretes, hogy elmész gyónni. És igen, Isten mindent megbocsát, ha tiszta szívből megbánod a bűnödet, és utána Jézus nyomdokaiban próbálsz járni minden erőddel.

Reformátusként,az ilyen helyzetek miatt tartom elfogadhatónak a gyónás intézményét.

Aki szuicid depresszióban szenved,szenvedett,nem rendelkezik 100%-os döntési képességgel,s így bűneitől való megszabadulásában is segítségre szorul.

Egy Isten által vezetett lelkész elvezetheti -kezeit tartva,-a Megváltóhoz.

Szia

"Vajon Isten tényleg megbocsát..?" - hát persze hogy megbocsát, főleg ha ennyire bánod már...

„a megtört, összetört szívet, ó, Isten, nem veted te meg” Zsoltárok 51:17

„Aki elfedezi törvényszegéseit, nem lesz sikeres, aki viszont megvallja és elhagyja azokat, irgalomra lel” Példabeszédek 28:13

"Semmi miatt ne aggódjatok, hanem mindenben az ima és a könyörgés által hálaadással együtt tárjátok kéréseiteket az Isten elé; és az Isten békéje, amely felette áll minden gondolkodásnak, meg fogja őrizni szíveteket és gondolkodóképességeteket Krisztus Jézus által." Filippi 4:6,7

Elhiszed ezeket Istennek? :-)

Két dolog.

Egy: a helyi pap úgy cirka hetente-kéthetente kap legalább egy olyan gyónást, ami hasonló indíttatásból történik - bár ezek java része "csak" gondolati szinten történik meg. De azért sok olyan is van, aki valóban megpróbálkozott vele, vagy legalábbis viszonylag komolynak nevezhető előkészületeket tett hozzá (pl. búcsúlevél megírása, meg hasonlók). Tehát őt igazán nem fogja felzaklatni az, hogy te is egy vagy a sok közül (természetesen felzaklatja őt, hogy helytelenül cselekedtél, de csak annyira, mintha valami teljesen más jellegű dolgot gyónnának meg neki).

A másik, hogy igazából a gyónás csak egy kiegészítő dolog. Ami igazán fontos, hogy életed hátralévő részében érezd azt, amit most: hogy helytelenül cselekedtél, helytelen gondolataid voltak, és hogy mennyivel jobban érzed magad most, mint abban az állapotban, amiben a öngyíkot akartad elkövetni. Raktározd el jól ezt az érzést, amit most érzel; ha később esetleg netalántán újra szuicid gondolataid támadnának, akkor adjon erőt ez az elraktározott érzés, hogy nem szabad megtenned. Ha megteszed, soha többé nem érezheted azt, amit most, hogy jó vagy, jól vagy, és érdemes élned továbbra is, mert vannak még dolgok, amelyekért érdemes élned. Ez egy nagyon felemelő érzés, és ettől fosztanád meg magad, ha elkövetnéd az öngyíkot.

"Úgy érzem, hogy meg kellene gyónnom, de nagyon félek a pap reakciójától, vagy, hogy később nem tudok a szemébe nézni. Vajon Isten tényleg megbocsát..?"

Kinek a fia vagy??? a papé,vagy Istené?

Ha az előbbié,akkor feszengj tovább,érezd magad rosszul,mert egy pap-rikajancsi véleményét magasztalod.

Ha Isten fia vagy,olyan atyának ismered őt,aki nem bocsájt meg gyermekének,mert krízishelyzetben félelmében egy rossz döntést akart hozni?