Mit mond a pap, ha valaki meggyónja neki, hogy homoszexuális?

Szia!

Én is a saját nememnhez vonzódom,de hosszú távon családra vágyom.Gyereket is szeretnék egyszer.Bár jelenleg nem a család hiánya,ami leginkább zavar,hanme konkrétan a vonzalmaim.Úgy érzem,hogy nem tudom beintegrálni az életembe.Amióta igyekszem a hithez visszatalálni, nem is szeretném.Nem mintha előtte igazán elszánt lettem volna,mindig úgy éreztem valami nem stimmel azzal,ha ezt kiélem. Nyitott vagyok a barátságra és van is baráti köröm.Viszont sok ember nem tudja rólam,és nagyon rossz érzés mindig hazudozni.Főleg,ha olyanokat kell becsapni akik jószándékból kérdezik mi a baj,hogyhogy nincs soha senki..stb. Ha valaki pletykálás okából kérdezgeti,nem igazán érdekel.Viszont ha jószándékból akkor rossz érzés félrevezetni az embereket.Már túl profi vagyok ebben.:( Persze néhány barátom tudja és sok reményt adnak.Független ettől nagyon sokszor érzem üresnek magam.

A szexuális orientáció megváltoztatásáról- nagyrészt ideológiai okokból - a legtöbb pszichológus elzárkózik.Pedig vannak olyan emberek,akiknél sikerül kinyitni az ellenkező nem irányába is az érdeklődést.És nem erőltetésre gondolok,hanem amikor valaki önként próbálja meg,saját elhatározásból.Nekem egyelőre nem sikerült,de nem biztos,hogy megfelelő volt a segítség az én esetemre.Jelenleg egy új helyen kaptam segítséget,egy olyan lánytól,aki mindenkinek segít a témában,ha hozzáfordulnak és elirányítja a megfelelő segítőkhöz azokat,akik ezt szeretnék.Ha érdekel,tudom az elérhetőségét.