A középkorban mi értelme volt misére járatni az emberek, amikor semmit se értettek, mert úgyis latinul ment?

Nos, a régi latin mise végülis nagyon szép, mélyebb vagy nem is tudom hogy mondjam, és valóban az egyház egyetemességét fejezi ki, ahogy írta az egyik előttem szóló is, hogy az ember bármelyik országba elment, ugyanazokkal a szavakkal miséztek Ausztráliában vagy mondjuk nálunk.

Igen ám, de ha én abban a korban éltem volna, s elmegyek egy misére amiből nem értek semmit, az bizony sovány vigasz számomra, hogy Ausztráliában is így miséznek.

Az egyszerű hívek számára a mise unalmas volt (mivel nem értették), emiatt általában magánimádságokat végeztek közben (rózsafüzért imádkoztak stb). Ez a szokás mind a mai napig megvan az időseknél, akik még a latin misében nőttek fel, sokszor látom, hogy mise közben is rózsafüzért imádkoznak.

Érdekes az is, hogy az egyház tűzzel-vassal ragaszkodott a latinhoz, s majdnem 500 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a reformáció példáját követve végre eltöröljék a latint.

Jó, persze a hivatalos megfogalmazás szerint "az anyanyelv használata nem előírt, hanem csak Megengedett", merthogy "továbbra is a latin a fontos", de ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a világ szinte minden templomában anyanyelven miséznek szerencsére.

"Jó, persze a hivatalos megfogalmazás szerint "az anyanyelv használata nem előírt, hanem csak Megengedett", merthogy "továbbra is a latin a fontos", de ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a világ szinte minden templomában anyanyelven miséznek szerencsére."

Pont nem így van. Annyira nem, hogy a II. Vatikáni Zsinat után sokáig nem volt szabad latinul misézni. Csak néhány éve engedték újra sokak kérésére a tridenti (hagyományos latin) misét.

A kérdéshez még egy kis adalék. Kicsit jobban belemélyedtem a témában annak alapján amit szp72 írt és érdekes dolgokat találtam. Például a szigorúan latin mise a reformáció terméke. Előtte számos különböző rítus létezett az Egyházban, amikben nem volt ritka a népnyelv használata. Majd minden püspökségnek (érsekségnek) volt külön misekönyve, amiket csak ott és a fennhatóságuk alatt lévő helyeken használtak. Ilyen volt nekünk az esztergomi, de volt gall, milánói, stb stb...

Meg ha belegondolunk, a legrégebbi magyar nyelvemlékeink is egyházi szövegek.

Szia

Társadalmi elvárás volt. Ha nem ment, akár eretnekséggel is vádolhatták. Nem illet egy ilyen egyén, vagy család a közöségi képbe, és be sem fogadta a környezet...például ahol dolgozott, társasági összejövetelen elkülönültek az ilyen egyéntől, akár meg is bélyegezték, na és a férjhezmenést, nősülést is akadályozta....és az élet szinte minden területét érintette...

Na akkor most gyűjtők egy kis mínusz százalékot.

Bármilyen hatalom fenntartásához kell fenntartani bizonyos látszat cselekedeteket.

Az egyszerű analfabéta nép (akik viszont valószínű őszinte hittel rendelkeztek) nem tudta mi is az igazság. Követte amit a hatalom diktált. Egy kis plusz megfenyítéssel a háttérben ("A pokol tüzén fogsz égni, ha nem engedelmeskedsz, vagy a purgatoriumban sütögetnek!")

Ha az anyanyelvükön szólt volna a mise akkor sem "érthették" volna. Hiszen a mai napig azt sujkolja a klérus, hogy csak ök érthetik a Bibliát.

Mert "mi tanultuk 6 évig, nekünk van belőle doktorátusunk".

De meg lehet nézni Jézus hogyan feddi meg kora "nagytudású" vallási vezetőit.

Ne hívjátok magatokat doktoroknak... stb.

Miért hihetnénk, hogy ma ez másként van?

Alázat semmi, de verik a mellüket, hogy "Mi vagyunk a történelmi egyház." Na kitűzhetik a kalapju mellé, mert többet nem is ér.

Nem baj. Hamarosan jön a számonkérés ideje, de akkor már nem lessz mire büszkének lenniük.

És hatalmas tisztelet a kivételnek, mert bizony azok is vannak.

"Viszont szerintem jogos a kérdés, hogy mégis mi értelme volt a papnak ilyen sok évszázadig olyan nyelven tartani a misét, amit a padban ülő hívő nem is ért."

Nem volt annyira idegen a latin az emberektől, mint manapság. Egyébként ahogy már írták, pl. a prédikáció mindig népnyelven ment. Ezt már Könyves Kálmán alatt szabályoztak magyar egyházmegyei zsinatok.

Másfelől, ha belegondolunk, Magyarország a török kiűzése után soknemzetiségű lett. Nagy előnye volt a latinnal, hogy mindenhol ugyanúgy használták. Azért sem volt ez idegen, mert pl. az országgyűléseken is a latint használták, az összes törvény latinul volt, ez csak ma fura.

Egyébként érdekesebb ennél az, hogy pl. a pravoszlávok ószláv nyelven tartották a liturgiát, amit aztán tényleg nem használt senki.

Köszi, köszi, köszi.

Nem csalódtam. A struccpolitika működik.

😉👏👍

A jelentését nem tanulta meg, ha nem magyarázta el a pap a misén, vagy utána a hittanon.

A fontosabb imádságokat lefordították nemzeti nyelvre is, ezeket misén kívül is imádkozták.

A misén sok szép éneket énekelt a pap latinul, amiben úgy is lehet gyönyörködni, hogy nem mindenki érti a szöveget. Nem az a lényeg. A nép is énekelt, a saját nyelvén.

A prédikáció szintén a nép nyelvén volt, és valószínű, hogy az olvasmányokat is lefordította vagy összefoglalta a pap szóban.

Tudod, hogy miért voltak képek a katolikus templomokban? A nép, és sokáig a nemesek sem tudtak olvasni. A pap a prédikáció alatt rámutathatott a megfelelő képre, így szemléltetve a történetet.

A parasztoknak több pihenőnapjuk volt, mint nekünk, és a földeken sem görnyedtek reggeltől estig, kivéve a legnagyobb dologidőket, például az aratást. A polgárok többet dolgoztak, de valamit valamiért. A reneszánszig azonban a ráérő idejükben a latin nyelv helyett mással, művészetekkel töltötték az idejüket. Azt csak azok tanultak, akiknek szükségük volt rá.