Jó-e, és ha igen, kinek jó a megbocsájtás, a vétkezőtek, vagy aki ellen vétettek?
Vannak tapasztaladaid a megbocsájtásra,vagy a gondosan őrzött haragodra?Mit adott neked a harag,s mit a megbocsájtás?Melyiket tudod ajánlani másnak?
Mi szükséges egy őszinte megbocsájtáshoz,elengedéshez?
#9 666 miert nem? :D
remlik sok film jelenet amiben azt mondjak "megbocsatok" utana pedig megoli
akkor ez mit jelenthet? persze ha eltekintunk attol hogy hazudott
Röviden egy történet a megbocsájtásról és annak erejéről:
Még a 80-as években, egy fővárosi, kerületi tanács titkárságán történt. Több hölgy dolgozott egy irodában, az irodavezető hölggyel egyetemben. Egyik kolléganőjük templomból ment mindig dolgozni, munka előtt bement imádkozni pár percet. Mivel a templom a tanáccsal szemben volt, jól lehetett látni az iroda ablakából, mikor jön ki és sértőn, gúnyosan kiabáltak rá már az ablakból és az irodában is állandó célpont volt. Főleg az irodavezető tett rá gúnyos megjegyzéseket, ő vitte a prímet. A hölgy soha nem bocsátkozott vitába és nem forralt bosszút, csak mélyen hallgatott, még akkor is, mikor az irodavezetőt arra kérte, hogy segítsen neki nagyobb tanácsi lakás kiutalásában, csak egy aláírás kellett volna, mégsem tette meg. Egy ilyen alkalommal, mikor szegény már az ablakból kapta az ívet és felért az irodába, szó nélkül odalépett az irodavezetőhöz és mindenki szeme láttára felemelte a kezét, mire az irodavezető nő úgy összerezzent és maga elé tette a kezét, mintha várná az ütést. De a hölgy nem ütött, hanem ölelt. Megölelte azt, akitől már régóta csak a sértéseket kapta. Mindenki döbbent csendben figyelte az eseményt. A főnökasszony sírva beszaladt az irodájába. Pár perc múlva behívatta magához a hölgyet, leültette és mesélni kezdett. Elmesélte, hogy mikor férjhez ment (adták) a párttitkárhoz,le kellett mondania a hitének gyakorlásáról, mert hogy néz már ki, hogy templomba jár a párttitkár felesége, pedig szeretett korábban misére járni, hisz úgy nőtt föl. Bocsánatot kért és elmondta, hogy minden rosszat csak irigységből tette, hogy van aki még megteheti a templomba járást, ő pedig már nem. És az ölelés vissza hozta számára azt az érzést, hogy milyen is keresztényként élni és viselkedni. Természetesen onnantól megszűntek a sértegetések és a nagyobb lakást is elintézte neki. Nos! Megéri megbocsájtani? Hova fajult volna ez a történet, ha a hölgy nem megbocsájtással, hanem bosszúval, de legalábbis állandó vitával, visszaszólásokkal válaszolt volna a sértésekre?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!