Keresztény nézet szerint az Ószövetségben Jézus beszél mint Isten?

Az Izraelnek adatott Törvényt Krisztusra vezérlő mestenek nevezi Pál apostol, ami az örökös kiskorúsága miatt volt szükséges, amíg eljön az Ábrahámnak megígért Mag, azaz Krisztus (Gal 3). A Törvény ún. szigora a Krisztus megszülethetősége miatt volt lényeges. A halálbüntetés célja pedig az volt, hogy kiírtsák a gonoszt maguk közül. Függetlenül a materialista világértelmezéstől, és a világi humanizmustól, a Biblia tanítása szerint az ember szellemi lény, akinek van lelke és testben él. Ennek megfelelően része a szellemvilágnak, de a bűn miatt megvakult a szellemi dolgok felé. A szellemvilág dualista világ, azaz jó és rossz, igaz és gonosz, világos és sötét, és e két pólus kibékíthetetlen, és a jövőben is az marad. A bűn a gonoszhoz láncolta az emberiséget, és hogy ez a lánc mennyire hosszú, avagy rövid, mennyi mozgásteret enged az egyén számára, az a bűnei minőségétől, és a bűnei mértékétől függ. Ezen kívül vannak szellemi törvényszerűségek, amelyek megengedik, hogy a leszármazottakra ráterhelődjön az elődök bűneinek a következménye, amit a Biblia átoknak nevez, ami egyszerűen egy sorsromboló erő, ami egész családokat, nemzetségeket kötöz meg, és helyez egy lefelé ívelő kényszerpályára.

Ha Izraelben mindenféle gát nélkül végbemehettek volna azok a bűnök, amelyekben a kánaánita nemzetek éltek, és amit a Biblia feljegyzései szerint Izraelben el is követtek, akkor azok a szellemi törvényszerűségek lehetetlenné tették volna, hogy Isten találjon akár egyetlen tiszta szűzleányt, aki alkalmas lehetett volna arra, hogy a Messiás test szerinti anyja legyen, illetve olyan igaz férfiembert, akinek a tekintélye alatt felnőtté válhatott volna. Ha ez nem lett volna, akkor Jézus soha nem születhetett volna meg, és az egész emberiség úgy ahogy van mehetett volna a Gyehennába, ami Jézus nélkül elkerülhetetlen.

Miután azonban Jézus megszületett, a továbbiakban már nem volt a Törvénynek ilyen funkciója. Megjegyezném, hogy Jézus korában már nem volt szokás a Törvény ilyen irányú betű szerinti betartása, nem is engedték a rómaiak, vagy az elődeik. Ha tanulmányozod az Ószövetséget, azt fogod találni, hogy hosszú időszakok teltek el úgy, hogy Izrael fiai bűnökben éltek, és senki nem ítélte őket halálra. A farizeusok sem azért hozták Jézus elé a parázna nőt, mert a Törvényre volt gondjuk, hanem azért, hogy Jézust sarokba szorítsák.

Jézusnak joga volt bárkinek megbocsátani, aki megbánta a bűnét, nem volt szükséges az, hogy be is fogadják Őt, másrészt nem is volt még lehetséges Jézus megváltása előtt. De ezt mondta: "Mert mi könnyebb, ezt mondani-é: Megbocsáttattak néked a te bűneid; vagy ezt mondani: Kelj föl és járj? Hogy pedig megtudjátok, hogy az ember Fiának van hatalma a földön a bűnöket megbocsátani (ekkor monda a gutaütöttnek): Kelj föl, vedd a te ágyadat, és eredj haza. És az felkelvén, haza méne."

Ebben az esetben Jézus demonstrálta, hogy joga van teljes bűnbocsánatot adni. Ezelőtt ilyen jogosultsága senkinek nem volt. De a Számára is csak a később történt megváltás szolgáltatta a jogi alapot. Jézus gyógyítása magában hordozta a bűnbocsánatot is. De ez csak az akkori adott állapotra vonatkozott. Ezért tette hozzá alkalmanként, hogy "többé ne vétkezzél, hogy rosszabbul ne legyen dolgod!". Ha valaki teljes bűnbocsánatot nyer, de utána ismét bűnbe keveredik, akkor a korábban megkapott bocsánat már nem elég arra az esetre is.

De hadd kérdezzek vissza! Ha Jézus indexre tette volna az Ószövetséget, akkor miért mondta volna ennek ellenkezőjét? Ehelyett az Ószövetség parancsai érvényben vannak, de ránk soha nem is vonatkoztak, csak Izraelre, rájuk is csak akkor, ha működik a templomi áldozás. A Templomot i.sz. 70-ben lerombolták, és azóta nincs jogalapja az áldozásnak, azaz az ószövetségi áldozat fel van függesztve, de az idők végén újra beindul.

Az Újszövetség jobb szövetség. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a régi rossz volt, csak azt, hogy sokkal korlátoltabb volt. Ennek oka azonban nem Isten megváltozásában rejlik, hanem az ember státuszának jogi megváltozásában, amit a krisztusi áldozat tett lehetővé. Az Ószövetség időszakában nem volt lehetőség annál jobb és igazságosabb törvényre. Most azonban van, és az Új magasabb rendű a réginél. Ezért ha működtetik, akkor az Újszövetség ugyanúgy viszonyul az Ószövetséghez, ahogyan a repülő szárnyára ható felhajtó erő viszonyul a gravitációs erőhöz. Nem helyezi hatályon kívül, hanem felülírja. De ahogy a felhajtó erő is csak addig működik, amíg a repülő betölti ennek feltételeit, az Újszövetség is csak addig hatályos adott ember életében, amíg betöltik a feltételeit. Ha nem töltik be, akkor azonnal érvénybe lép a törvény átka. Persze ma már senkinek nem kell meghalnia a bűn miatt más ember keze által, de a büntetés borítékolható, ha valaki nem él az adott lehetőséggel, hogy megszabaduljon a bűneitől.

Ránk mi vonatkozik...

Az Ószövetségben a zsidóság életét 613 törvény szabályozta, szó szerint, az élet minden területét. Ezek például ránk, keresztényekre nem vonatkoznak. Ha erre vonatkozott a kérdésed.

Jézus elmondta azokat a parancsokat (10 parancs, amikor a gazdag ifjú kérdezi Őt), amiket nekünk is be kell tartani, sőt adott egy újat, un. fő parancsot:

"Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből! Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!"

János evangéliumában így olvashatod:

"Úgy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket!"

Ennek az új parancsnak a fényében kell értelmezni minden mást. Sőt ha belegondolsz, akkor ez minden más parancsot feleslegessé is tesz, hiszen minden benne van.

A templomi áldozatnak azokhoz a törvényekhez van köze, ami megköveteli a különféle áldozatokat. Az ún. tíz parancsolat a törvény alapja, és abban nincs szó templomi áldozatokról, hanem tíz pontba szedhető felszólító mondatokról. Ezek soha nem vesztik hatályukat, de mégsem adattak a nemzeteknek, hanem a zsidóságnak. Ami konkrétan a nemzetekre is vonatkozik, az az a szövetség, amit Noéval kötött Isten (1 Mózes 9,1-17).

Ez nem azt jelenti, hogy egy Krisztust követő hívőnek nem kell a tíz parancsolat igéi szerint élni, hanem azt, hogy ahogy előttem írták, a Szent Szellem által a szívünkbe töltetett isteni szeretet által motiválva kell élnünk. Ez a szeretet természetfeletti, és ha eszerint élünk, akkor nem fogunk véteni a tíz parancsolat ellen sem. Ha nem eszerint élünk, akkor vétkezünk, és sötétségben járunk, és meg kell térnünk. Az Újszövetség nem a betű, hanem a szellem szövetsége. Az újjászületett szellem teszi lehetővé, hogy Isten akaratában járjunk, és Isten Szelleme tesz képessé az Újszövetség szolgálatára. Vagyis a tíz parancsolat érvényben van, de az ok a szívünkben van, nem pedig a betűkben. Ha tanulmányozzuk az Újszövetséget, akkor ugyan sok felszólító mondattal találkozunk, de ezek betartása csupán következménye az újjászületésnek, nem pedig fordítva.

Asperrimus !

Teljesen egyetértek azzal,amit írtál!

Egy évig hetente járt hozzám "tanítani"egy JT.

(Sokat tanult,mert az első alkalommal kikötöttem,hogy ragaszkodom a NEM NYOMTATOTT kérdéseimhez.Voltak kérdéseim,amikre rendszerint egy hét mulva válaszolt,melyekre meg volt előre az újabb kérdésem.)

Egyszer sok kérdéssel fogadtam:

A Jehova Tanúi,ugye csak egy Istent imádnak?

-Igen,Jehovát.

Ugye nem imádkoztok szobrokhoz,képekhez?

-Nem.

Ugye,ti nem szoktatok káromkodni?

-Nem! Rendszerint nem.

Ugye,ti tisztelitek az időseket,és a szülőket?

-Igen.Az nagyon fontos!

Ugye annyira tisztelitek az életet,hogy még fegyvereket sem fogtok?

-Igen,akár a polgári törvény ellenében sem.

Ugye,ti tisztelitek a házasság tisztaságát.

-Igen.Feltétlen.

Ha jól tudom,a JT-k nem lopnak,hanem becsületes emberek?

-Igen.Jól tudod.

Ti szoktatok rágalmazni?

-Nem.

Ugye Bíztok Jehova jóságában,és nem kívántok többet,mint amennyit Ő ad?

-Igen.

Ezek szerint,ti megtartjátok,a 10 parancsolatot?

-Igen.Mi megtartjuk.

Az,ezek szerint nem csak a zsidóké?

-Nem.Ránk is érvényes.

Mind a 10?

-Igen.

Tudomásom szerint a 4. parancsolatot,ti nem szoktátok betartani,s az így,csak 9 parancsolat.

Miért gyűlölitek a negyediket?

Erre nem jött válasz,csak a felvigyázóktól,egy hét múlva,de csak mellébeszélést kaptam.

Átadtak a kárhozatnak,mert a mellébeszélést nem hagytam.Csak ígei érveket fogadtam el.

A Szeretet,nem helyettesíti a 613 törvényt,hanem élettel tölti meg azt.

A 10 törvény a szeretet módszertana.

A szeretet az, ami nem volt az emberben, az ugyanis csak az újjászületés után töltetik ki az ember szívébe, és még ekkor is dönthet úgy, hogy adott esetben nem a szeretet szerint cselekszik. Azt tudni kell, hogy az Újszövetség nyelve - azaz a görög - három fajtáját különbözteti meg a szeretetnek. A legalacsonyabb rendű nem más, mint az 'erosz', ami abszolút testi vonatkozású, és bár a házasságon belül ennek is helye van, de a Bibliában egyszer sem szerepel. A második a 'philosz', ami egy emberbaráti szeretet. Ez magasabb rendű, mint az 'erosz', ugyanis nem testi okai vannak, hanem lelki okai, az emberi személyiség vonzalma más emberek, vagy dolgok felé. A szeretetnek ez a fajtája erősen korlátolt, amit a Biblia így ír le:

"Mit cselekedjem veled Efraim? Mit cselekedjem veled Júda? Hiszen szeretetetek olyan, mint a reggeli felhő és mint a korán múló harmat." (Hós 6,4) Igaz ugyan, hogy ez nem görögül van, tehát nem a 'philosz' szerepel az eredetiben, de jól leírja annak működését. A 'philoszra' is jellemző, hogy addig tart, amíg nem fordulnak rosszabbra a dolgok. Ahogy a reggeli harmat elpárolog hamar, ahogy jön föl a Nap, ugyanúgy párolog el a 'philosz' a megpróbáltatások idején. De Jézus példázata a köves helyre esett gabonamagról ugyanezt a jelenséget tárja elénk:

"Némely pedig a köves helyre esék, ahol nem sok földje vala; és hamar kikele, mivelhogy nem vala mélyen a földben. De mikor a nap felkelt, elsüle; és mivelhogy gyökere nem vala, elszáradott....

Amely pedig a köves helyre esett, ez az, aki hallja az ígét, és mindjárt örömmel fogadja; De nincs gyökere benne, hanem csak ideig való; mihelyt pedig nyomorgatás vagy üldözés támad az íge miatt, azonnal megbotránkozik." (Mt 13,5-6:20-21)

Az Újszövetség mértéke nem a 'philosz', hanem az 'agapé', ami nem más, mint Isten szeretete. Ez a nagybetűs SZERETET, ami újjászületésig egyáltalán nem volt benne az emberben, sőt utána sem veszi át az uralmat az emberben automatikusan, hanem át kell adnunk magunkat, hogy működjön.

Pétert háromszor kérdezi Jézus, hogy szereti-e Őt. Aki nem tanulmányozza a görög alapján is, meg sem érti a dolog dramatikáját. Péter korábban esküdözött Jézusnak, hogy még ha vele együtt meg kell halnia is, akkor sem fogja megtagadni. Ám Jézus elfogatása után olyan erők kerítették Péter szívét hatalmukba, amelyekről nem is tudott. Itt lett volna az ideje, hogy beváltsa ígéretét, és a Jézus iránti szeretetét demonstrálja, de csak a tagadás jött ki belőle, mert féltette a bőrét - nem éppen ok nélkül. Péter nem igazán ismerte jól önmagát. Tényleg elhitte, hogy ő van annyira vagány csávó, hogy adott esetben tényleg az életét adja Jézusért. De tévedett, és önmaga előtt is megszégyenült. Jézus mégsem vádolta. Valójában Péter olyasmit feltételezett önmagáról, amivel nem is rendelkezett.

Feltámadása után, a Genezáreti tó partján ebédeltek közösen a tanítványok és Jézus. Ebéd után Jézus Péterhez fordult:

"Simon, Jónának fia: jobban szeretsz-é engem ezeknél? Monda néki: Igen, Uram; te tudod, hogy szeretlek téged! Monda néki: Legeltesd az én bárányaimat! Monda néki ismét másodszor is: Simon, Jónának fia, szeretsz-é engem? Monda néki: Igen, Uram; te tudod, hogy én szeretlek téged. Monda néki: Őrizd az én juhaimat! Monda néki harmadszor is: Simon, Jónának fia, szeretsz-é engem? Megszomorodék Péter, hogy harmadszor is mondotta vala néki: Szeretsz-é engem? És monda néki: Uram, te mindent tudsz; te tudod, hogy én szeretlek téged. Monda néki Jézus: Legeltesd az én juhaimat! Bizony, bizony mondom néked, amikor ifjabb valál, felövezéd magadat, és oda mégy vala, ahova akarád; mikor pedig megöregszel, kinyújtod a te kezedet és más övez fel téged, és oda visz, ahová nem akarod. Ezt pedig azért mondá, hogy jelentse, milyen halállal dicsőíti majd meg az Istent. És ezt mondván, szóla néki: Kövess engem!" (Jn 21,15-19)

Jézus az első két alkalommal az 'agapé' szót használta, harmadszorra azonban már nem.

Először: "...jobban szeretsz-é(agapaó) engem ezeknél?"

Péter válasza: "Igen, Uram; te tudod, hogy szeretlek (phileó) téged!"

Másodszor: "Simon, Jónának fia, szeretsz-é(agapaó) engem?"

Válasz: "Igen, Uram; te tudod, hogy én szeretlek (phileó) téged."

Harmadszor: "Simon, Jónának fia, szeretsz-é (phileó) engem?"

Válasz: "Uram, te mindent tudsz; te tudod, hogy én szeretlek (phileó) téged."

Péter azért szomorodott meg a harmadik kérdésre, mert ott már a 'philoszra' kérdezett rá Jézus. Ahol Jézus korábban szeretetről beszélt az Evangéliumokban, legtöbbször az 'agapé' szót használta. Péter minden bizonnyal meg volt győződve róla,hogy benne megvan ez az isteni szeretet. De miután háromszor megtagadta az Urat, megtört, és már tisztában volt a korlátaival, ezért nem válaszolt egyszer sem az 'agapé' szóval Jézus kérdésére, csupán a 'philosszal'.

Jézus első kérdése az volt, hogy "jobban szeretsz-e?". Péter korábban ezt mondta Jézusnak: "Ha mindnyájan megbotránkoznak is, de én nem." (Mk 14,29) Vagyis önmagáról azt feltételezte, hogy ő jobban szereti Jézust. Erre vonatkozott az első kérdés. Másodszor már azt kérdezte Jézus, hogy egyáltalán van-e benne Isteni szeretet. Harmadszor azonban azt kérdezte, hogy emberbaráti szeretet van-e benne.

Az Újszövetség azt állítja, hogy Isten szeretete a Szent Szellem által töltetik ki a hívő ember szívébe:

"... az Istennek szerelme kitöltetett a mi szívünkbe a Szent Lélek által, ki adatott nékünk." (Rm 5,5)

Ez az, ami hiányzott az Ószövetségből. Az emberi szellem a bűn uralma alatt volt, az ószövetségi áldozat csupán eltakarta időlegesen a bűnt, de el nem törölte:

"Minthogy a törvényben a jövendő jóknak árnyéka, nem maga a dolgok képe van meg, ennélfogva azokkal az áldozatokkal, amelyeket esztendőnként szünetlenül visznek, sohasem képes tökéletességre juttatni az odajárulókat; Különben megszűnt volna az áldozás, mivelhogy az egyszer megtisztult áldozók többé semminemű bűntudattal nem bírtak volna. De azok esztendőnként bűnre emlékeztetnek. Mert lehetetlen, hogy a bikák és bakok vére eltörölje a bűnöket." (Zsd 10,1-4)

Jézus vére azonban képes eltörölni a bűnt, és ezzel lehetővé vált az újjászületés, ami az ószövetség idején elérhetetlen volt.

"Mert ha a bakoknak és bikáknak a vére, meg a tehén hamva, a tisztátalanokra hintetvén, megszentel a testnek tisztaságára: Mennyivel inkább Krisztusnak a vére, aki örökké való Lélek által önmagát áldozta fel ártatlanul Istennek: megtisztítja a ti lelkiismereteteket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljatok az élő Istennek." (Zsd 9,13)

Az ószövetségben megígérte Isten, hogy a követőinek a szívébe önti ki a törvényét, és új szívet és új szellemet ad nekik. Ez az ígéret az Újszövetségben teljesedett be, és éppen ettől lett jobb, mint a régi.

"És adok nektek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok nektek hússzívet. És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolataimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek." (Ez 36,26-27)

"Hanem ez lesz a szövetség, amelyet e napok után az Izrael házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejükbe helyezem, és az ő szívükbe írom be, és Istenükké leszek, ők pedig népemmé lesznek." (Jer 31,33)

"Mert ez az a szövetség, melyet kötök az Izrael házával, ama napok múltán, mond az Úr: Adom az én törvényemet az ő elméjükbe, és az ő szívükbe írom azokat, és leszek nekik Istenük és ők lesznek nekem népem." (Zd 8,10)

Miért lenne kevés? Jézus beszél az Isten iránti és a felebarátaink iránti szeretetről.

Ha Istent valóban szeretjük, akkor nem vétünk ellene, nem káromoljuk, megadjuk a Neki kijáró tiszteletet. Ugyan így embertársainkkal is. Ha szeretjük felebarátunkat, nem öljük meg, de még csak meg sem verjük, nem raboljuk ki, nem becsméreljük, stb....

Azért az Újszövetségben is vannak sokkal konkrétabb szabályok (értelmetlen azt gondolni, hogy ne lenne egy se), de a lényeg az Isten és felebarátunk iránti szeretetben is benne van.