Ádám, Éva, bűn. Özönvíz, Noé, Isten új ígérete. Az új ígéret által Isten eltörli-e az első emberpár bűnét, a többi nem fér ide, lentebb bővebben a kérdés?

Az az érdekes, hogy valójában semmi értelme nincs az életünknek, hiszen a földi létünk csupán arra szolgál, hogy a túlvilági helyünket meghatározza.

Túl rövid itt minden ebben a siralomvölgyben és nem is tart túl soká, mert ezer év is semmi az örökkévalósághoz, tehát a nyilvánvaló projekt, az igazi a túlvilág, hiszen ott lesz majd örök élet, ott lesz minden tökéletes.

Isten viszont olyan és annyi lelket teremthet abba a túlvilágba, amilyet és amennyit csak akar, tehát ránk semmi szüksége.

Az az érv, hogy azoknak a lelkeknek ki kell fejlődni, az irreleváns, hiszen Istennek nincs erre szüksége, mindenható lévén nyilván képes olyan lelkeket teremteni, amilyen abba a mennyországba való.

"Utolsónak: Ez egy általad kitalált fikció..."

Mond talán úgy, hogy felismert...

Mit tudsz rajta megcáfolni?

"Isten viszont olyan és annyi lelket teremthet abba a túlvilágba, amilyet és amennyit csak akar, tehát ránk semmi szüksége."

Ezt hogy érted?

Hogy értem?

pontosan úgy, ahogy leírtam.

Vagyis hát miért gondolod, hogy Isten nem tud mondjuk lelkeket teremteni?

Miért ne tudna?

Semmi szüksége ránk.

"Az az érdekes, hogy valójában semmi értelme nincs az életünknek" - ez akár igaz is lehet és Bibliából származó idézettel is alá tudom támasztani.

"Minden hiábavalóság!" - azaz: nincs értelme az életünknek.

[link]

(Salamon.)

A prédikátornak, Dávid fiának, Jeruzsálem + királyának beszédei.

1 Krón. 22,9., 1 Krón. 22,10., Préd. 1,12.

Felette nagy hiábavalóság, azt mondja a prédikátor; felette nagy hiábavalóság! Minden hiábavalóság!

Préd. 1,14., Préd. 2,1., Préd. 2,27.

Micsoda haszna van az embernek minden ő munkájában, melylyel munkálkodik a nap alatt?

Egyik nemzetség elmegy, és a másik eljő; a föld pedig mindörökké megmarad.

És a nap feltámad, és elnyugszik a nap; és az ő helyére siet, a hol ő ismét feltámad.

Zsolt. 19,6., Zsolt. 19,7.

Siet délre, és átmegy észak felé; körbe-körbe siet a szél, és a maga keringéséhez visszatér a szél.

Minden folyóvíz siet a tengerbe; mindazáltal a tenger mégis meg nem telik: akármicsoda helyre a folyóvizek siessenek, ugyanazon helyre térnek vissza.

Minden dolgok mint fáradoznak, senki ki nem mondhatja; nem elégednék meg a szem látván, sem be nem teljesednék hallásával a fül.

Péld. 27,20.

A mi volt, ugyanaz, a mi ezután is lesz, és a mi történt, ugyanaz, a mi ezután történik; és semmi nincs új dolog a nap alatt.

Van valami, a miről mondják: nézd ezt, új ez; régen volt már száz esztendőkön át, melyek mi előttünk voltak.

Nincs emlékezet az előbbiekről; azonképen az utolsó dolgokról is, melyek jövendők, nem lesz emlékezet azoknál, a kik azután lesznek.

Én prédikátor, királya voltam Izráelnek Jeruzsálemben.

Préd. 1,1.

És adám az én elmémet mindazok vizsgálására és bölcsen való tudakozására, melyek lesznek az ég alatt. Ez gonosz hiábavaló foglalatosság, melyet adott Isten az emberek fiainak, hogy gyötrődjenek vele.

1 Kir. 4,30., 1 Kir. 4,33.

Láttam minden dolgokat, melyek lesznek a nap alatt, és ímé minden csak hiábavalóság, és a léleknek gyötrelme!

Préd. 1,2., Préd. 2,1., Préd. 2,27.

Az egyenetlen meg nem egyenesíthető, és a fogyatkozás meg nem számlálható.

Szóltam az én elmémmel, mondván: ímé, én nagygyá lettem, és gyűjtöttem bölcseséget mindazok felett, a kik fők voltak én előttem Jeruzsálemben, és az én elmém bőven látott bölcseséget és tudományt!

1 Kir. 4,31.

Adtam annakfelette az én elmémet a bölcseségnek tudására, és az esztelenségnek és bolondságnak megtudására. Megtudtam, hogy ez is a lélek + gyötrelme.

Préd. 2,4., Préd. 2,1.