Alapvetően az én büntetésem, ha nincs megváltás, három napos halál?

Inkább olyasmi, mint amikor madzagra kötöd a falatot, lenyeled, majd visszahúzod, és így akarsz jóllakni.

Deja vu szerű érzésem van, mintha ezt már körüljártuk volna néhányszor. Az örök halál nem időegység, hanem szellemi állapot. Azért örök, mert akit elér, annak nincs mivel fizetnie, de ki nem jön onnan, míg ki nem fizeti mind, amivel tartozik. Ha volna mivel fizetnie, akkor kijöhetne. Jézus fizetett értünk az életével. Amikor a Halál jogtalanul rátette a kezét, akkor a Halál ura, azaz a Sátán adósságba került Istennel szemben. Addig nem volt ilyen adóssága Isten felé. Az igaszság bajnokaként lépett fel az egész Univerzumban. Ám éppen ezzel a tettével leplezte le a valódi természetét, ugyanis Jézus semmilyen bűnt nem követett el, mégis megölette. Az embert a Sátán ejtette foglyul, a hivatkozási alapja pedig mindig a bűn volt. Úgy lépett fel, mint aki csak azért teszi ezt az emberrel, mert vétkezett Isten ellen, ergo ő, vagyis a Sátán valójában Isten érdekeit tartja szem előtt. De Jézust megölette, ezzel pedig leleplezte magát, és örök adósságba is keveredett. Az ember szabadulásának éppen ez az adósság az alapja. Mivel a Sátánnak nincs mivel fizetnie, el kell engednie mindenkit, aki Jézustól ezt kéri, Jézus ugyanis rákényszeríti az akaratát a Sátánra, mivel legyőzte, és felette van. De Jézus azért nem maradt a halálban, mivel teljesen bűntelen volt, a Halál és a Pokol ezért nem talált rajta fogást. De a halálával megfizette a mi megváltásunkat, ami jogerős akkor is, ha utána feltámadt. A te logikád már ott sántít, hogy tovább gondolva azt a vonalat, Jézus élete maximum egy másik életet válthatott volna meg, azt is csak akkor, ha ott marad helyette a Pokolban. Ez súlyos tévedés, de nem reménytelen. A Sátán nem úgy ejtette foglyul az embert, hogy kifizette Isten felé az ember árát, hanem csalással: rávette az embert, hogy engedetlen legyen Isten felé, utána pedig éppen az engedetlenségére hivatkozva ejtette túszul. Isten is csellel vette vissza az embert tőle, noha igazság alapján, nem pedig álnoksággal, ahogyan a Sátán tette az emberrel. Vagyis Jézusnak nem kellett a Sátán felé az ember teljes árát kifizetnie, csupán az elengedésének az árát, ez pedig nem ugyanaz, hiszen a Sátán gyakorlatilag ellopta az embert Istentől, nem pedig megvásárolta.