Kedves tanúk! Szabad-e nektek Jézus nevét segítségül hívni?

# 10

Egyetlen vers derékba töri az összes szövegelésedet:

,,és amit csak kértek majd az én nevemben, megteszem, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban; ha valamit kértek tőlem az én nevemben, megteszem.” (János 14,13-14)

Tehát Jézus maga mondja, hogy kérjünk tőle, márpedig kérni tőle imában tudunk csak, mint Pál is tette:

"Emiatt háromszor kértem az Urat, hogy távozzék az el tőlem. De ő ezt mondta nekem: „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.” Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem. Ezért a Krisztusért örömöm telik erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban; mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős." (2Korintusz 12,8-10)

Azt írod, hogy segítségül hívni Jézus nevét azt jelenti, hogy odabiggyesztünk az ima végére egy "Jézus nevében" szöveget. Ezt mivel tudod igazolni? Mutass egyetlen imát, ahol a Jézus nevében fordulat szerepel! A mintaimában miért nincs ott? Az ApCsel 4,23-31 sem jó ide. Egy szóval se mondják, hogy Jézus nevében imádkoznak, de azt viszont szeretnék, hogy történjenek csodák Jézus nevében.

Az a helyzet, hogy alapvető magyar szavakkal sem vagy tisztában. Az, hogy Jézus nevében imádkozunk, azt jelenti, hogy vele is megtéve/megbeszélve, az ő elismerésével. Jézus azt mondta: Senki sem mehet az Atyához, csakis én általam." Vagyis általa kell imádnunk az Atyát, és imádkozunk hozzá. Az általa szó szinonimája, hogy rajta keresztül, vele is megtéve. Vagyis Jézuson keresztül kérünk. Ha Jézust kérjük, az Atyát kérjük. Ha én valaki által teszek valamit, például küldök egy levelet, akkor megbízom vele az illetőt, hogy vigye el nekem egy bizonyos helyre, ez magától értetődő. Nektek mit jelent az, hogy általa? Hogy az ima végére tesztek egy "Jézus nevében" fordulatot? Nevetséges! Ti egy az egyben kihagyjátok Krisztust az egészből! Ti nem dicsőítitek és nem imádjátok a Krisztust! Ti a Fiút kihagyva, a Fiút megkerülve akartok az Atyához menni, pedig világosan elmondta Jézus, hogy SENKI SEM MEHET AZ ATYÁHOZ, CSAKIS ÉN ÁLTALAM!" Tehát például aki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát sem. Ugyanez vonatkozik a többire: aki nem dicsőíti/magasztalja/imádjáa a Fiút, az Atyával sem teszi. A Fiút nem lehet kihagyni, nem lehet megkerülni! Nézzük csak meg a mennyei seregeket, az angyalokat hogyan dicsőítik és imádják az Istent:

"Majd hallottam, hogy minden teremtmény a mennyben, a földön, a föld alatt és a tengerben levőkkel együtt ezt mondta: A trónon ülőnek és a Báránynak áldás, tisztelet, dicsőség és hatalom örökkön-örökké! A négy élőlény így felelt: Ámen! A vének pedig leborultak és imádták." (Jel 5,13-14)

Kit imádnak a vének? Természetesen Istent az Atyát. Egyedül az Istent. Na és hogyan imádták az Atyát? Úgy, hogy ugyanúgy leborulnak a Fia előtt (Jel 5,8) és ugyanazt a dicsőítést elmondják a Báránynak is. Egyedül Istent imádják, de mégis a Báránnyal együtt. Vagyis a Bárány tisztelete, a Bárány magasztalása, a Bárány előtti hódolat az Isten egyedüli imádatának a szerves része. Úgy imádják az Istent, hogy lényegében ugyanazt teszik a Fiával is.

Az Atya az egyedüli forrás és az egyedüli cél. A Fiú pedig az egyedüli közvetítő és az egyedüli út. Senki se mehet az Atyához csak egyedül Jézus Krisztus által. Ez azt jelenti, hogy mindenki, aki Istennel kapcsolatban akar lenni, a Fiúval is kapcsolatba kell kerülnie. S mindent, amit Istentől vár, vagy Istennek szán, azt egyedül Krisztuson keresztül teheti meg. A Krisztushoz intézett imádságunk is Isten imádatához tartozik, annak a szerves része. Egyedül Istent imádjuk Jézus Krisztus által. Vagyis ugyanúgy leborulva dicsőítjük. Megszólítjuk, segítségül hívjuk a nevét, bensőséges kapcsolatban lehetünk vele. Kérünk tőle és hálát adunk neki.

Nézzünk meg egy másik helyet:

"Ezután nagy sereget láttam, amelyet senki sem volt képes megszámlálni, minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből a trón előtt és a Bárány előtt állni, hosszú fehér ruhába öltözve, kezükben pálmaággal, és hangosan azt kiáltották: »Üdv a mi Istenünknek, aki a trónon ül, és a Báránynak! Az angyalok mind ott álltak a trón, a vének és a négy élőlény körül, és a trón előtt arcra borulva imádták Istent: Ámen! Áldás és dicsőség, bölcsesség, hálaadás, tisztelet, hatalom és erősség a mi Istenünknek, örökkön- örökké! Ámen." (Jel 7,9-12)

A Fiú nem jön le a trónról, hogy részt vegyen a teremtmények imádatában, épp ellenkezőleg, részt kap az imádatból. Mindenki egyedül az Atyát imádja, de mégis a Fiúval együtt. Az Atya úgy imádatja magát, hogy a Fia mellette legyen és ne a teremtmények között, s a neki járó dicséret a Fiúé is legyen. Maga az, hogy a Fiú az Atya jobbján ül azt jelenti, hogy a Fiú az Atyával egylényegű, hogy lényegében vele egyenlő. Vajon miért ül az Atya jobbján, miért nem áll be az imádó teremtmények sokaságához? Pedig jobban tenné ha csatlakozna, mert a végén még egyesek azt gondolják róla, hogy egylényegű az Atyával, nem pedig egy teremtmény...

"Ha mindenki egyedül az Atyát imádja, akkor egyedül az Atyát, és egyedül az Atyáé az imádat!"

Mindenki egyedül az Atyát imádja a Fiú által és a Fiúban. A Bibliából világos, hogy úgy imádják az Atyát, hogy ugyanazt teszik a Fiával is:

"Ezután nagy sereget láttam, amelyet senki sem volt képes megszámlálni, minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből a trón előtt és a Bárány előtt állni, hosszú fehér ruhába öltözve, kezükben pálmaággal, és hangosan azt kiáltották: »Üdv a mi Istenünknek, aki a trónon ül, és a Báránynak! Az angyalok mind ott álltak a trón, a vének és a négy élőlény körül, és a trón előtt arcra borulva imádták Istent: Ámen! Áldás és dicsőség, bölcsesség, hálaadás, tisztelet, hatalom és erősség a mi Istenünknek, örökkön- örökké! Ámen." (Jel 7,9-12)

A Fiú nem jön le a trónról, hogy részt vegyen a teremtmények imádatában, épp ellenkezőleg, részt kap az imádatból. Mindenki egyedül az Atyát imádja, de mégis a Fiúval együtt. Az Atya úgy imádatja magát, hogy a Fia mellette legyen és ne a teremtmények között, s a neki járó dicséret a Fiúé is legyen.

Egyébként szerintetek mi az imádat? Mit nem adnak meg a Fiúnak, amit az Atyának igen? A Bibliából teljesen világos, hogy ugyanúgy megszólítják, segítségül hívják a nevét, dicsőítik, hálát adnak neki, leborulnak előtte. Nektek meg még az is tiltva van, hogy azt mondjátok: "Uram Jézus segíts rajtam!" Miközben az apostolok korában élő keresztényeknek ez kb. olyan természetes volt, mint vízet inni. "Háromszor kértem az Urat" mondja Pál a 2Korintusz 12,8-ban, aztán pedig hogy Jézus az az Úr. Vagy: "Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól!" Ilyen mondatokkal van tele a Biblia (pl. 1Korintusz 1,3). Ez is egy ima, egy áldó ima. Mitől másabb ez, mint bármelyik másik ima? Semmitől, a különbség csak annyi, hogy nem magunkért hanem másokért mondjuk. Az a legtermészetesebb dolog a világon, hogy mindent attól kérünk, akitől kapjuk. Jézus arra buzdított, hogy kérjünk tőle: "Ha valamit kértek tőlem az én nevemben, megteszem azt." (János 14,14)

Amikor János imádni kezdete az angyalt, az angyal pedig fölállította, hogy ne imádja csak az Istent (Jel 22,8-9) Vajon mit mondhatott János az angyalnak? Vagy amikor Péter felállította Kornéliuszt, mit mondhatott Kornéliusz?

"Amikor Péter megérkezett, Kornéliusz eléje sietett és a lábához borult, hogy hódoljon neki (proszküneo). De Péter fölemelte. Állj fel – mondta –, hisz én is csak ember vagyok." (ApCsel 10,25-26)

Szerintem János és Kornéliusz annyira meg volt illetődve, hogy ki akarták fejezni mélységes hódolatukat. Az angyalt illetve Pétert azonban zavarja ez a mély alázat, amely túlságosan is hasonló az Istennek járó hódolathoz, ezért tiltakoznak a magatartásuk ellen. Úgy tűnik azonban, hogy a Bárányt egyáltalán nem zavarja ez a mélységes hódolat. Leborulva és térden állva dicsőítik, ugyanazon szavakkal, mint az Atyát, ő pedig ott üldögél az Isten jobbján. Pedig jobban tenné ha csatlakozna az imádók sokaságához, mert a végén még egyesek azt gondolják róla, hogy egylényegű az Atyával, nem pedig egy teremtmény...

Amikor az angyal azt mondja Jánosnak: "az Istent imádd!", akkor természetesen arra az Istenre gondol, akinek Fia van, amelyik ott ül közvetlenül mellette, amelyiket ugyanúgy dicsőítenek és ugyanúgy leborulnak előtte. Aki Istent akarja imádni, az kénytelen lesz a Fiát is, mert ez az Isten óhaja. Istent imádd! Vagyis neki hódolj és a Fiának. Istent imádd Krisztus által, Krisztussal és Krisztusban.

Amit pedig ti magyaráztok, hogy János "imádata" túllépte a mértéket, míg a Fiú előtti hódolat nem, az elég nagy marhaság. Vajon mit gondolhatott vagy mondott János az angyalnak? Mondjuk: "Méltó vagy angyal, hogy tied legyen a hatalom, a gazdagság, a bölcsesség, az erő, a tisztelet, a dicsőség és az áldás."

De persze ugye még ez sem imádat, ez csak mélységes hódolat, ezt ugyanis a Fiú is megkapta. Valószínűleg János még ezt is überelte...