Ha gyakran találkozom ezzel az igeverssel hogy kell értelmezi?

Szia!

Júda tizenkilencedik királya Jójákin lett, Jójákim fia, aki mindössze három és fél hónapot töltött el Dávid trónján. Ie. 598-ban megérkezett Jeruzsálem falai alá Nabukodonozor, és az akkor tizennyolc éves fiatal királyt fogságba vitette anyjával, feleségeivel és sok ezer más előkelő fogollyal együtt.

Rabságának harminchetedik évében, Kr. e. 561-ben Nabukodonozor utóda Evil-Meródak megkegyelmezett Jójákinnak, és a babiloni király asztalánál foglalhatott helyet, így a rabruha helyett királyi köntöst ölthetett magára (lásd 2Kir 25:27-30; Jer 52:31-34). Gyermekei is ott voltak a királlyal Babilonban, akiknek – Jeremiás jövendölése alapján – le kellett mondaniuk Dávid trónjáról.

Az általad felhozott 29. fejezet első 14 versében az Úr szavát olvashatjuk, melyet Jeremiás által üzent, miután Jójákin királyt és családját fogolyként elhurcolták Jeruzsálemből. Arról szól, hogy még egy ilyen tragédia közepette is miként nyilvánul meg Isten szeretete és kegyelme. Az általad is idézett verset a Biblia leghíresebb versei között tartjuk számon.

Itt az Úr beszél Jeremiáson keresztül Júda foglyaihoz, akik megtapasztalták, hogyan lehetetleníti el életüket a babiloni hódítás. Nem számít, mennyire rossz helyzetben voltak, mert az Úr azt akarta, hogy meglássák, mennyire szereti őket és a javukat akarja. Figyelembe véve a rémisztő körülményeket, bizonyára szívesen fogadták a reményteljes ígéreteket. Így még a figyelmeztetések és fenyegetettség ellenére is a népnek megadta a jövő és remény ígéretét.

Ha sokszor találkozol ezzel az igeverssel, akkor számodra is ez lehet a jövő és a remény ígérete - függetlenül attól, hogy milyen nehézségek és bajok vesznek körül.

Üdv. Péter

ÁMEN!!

Ahogy Péter írta!