Te mennyiben nézel utána, hogy a lélkészed mennyire helyesen tanított gyülekezetednek?

"ermészetesen,mindennek utánanézek gondosan,de vannak olyan kérdések,mint pl.a"kettős predesztináció",a "hitvallásos bemerítés"és hasonló tanok,melyeket nem úgy tanítok,mint elődeim."

Nem szeretnék vájkálni a dolgokban, csak én is jártam valamennyire hasonló cipőben. A "nem úgy tanítod, ahogy az elődeid" azt jelenti, hogy az egyház hivatalos teológiájától eltérsz? Bocs, tudom, h nem a témába vág, csak érdekel a dolog

Feltételezem Jakab levélre gondolt a bácsi, mely azt tanítja, hogy a hit cselekedetek által halott. Sokan szembeállítják Pál mondatával, pedig Ő azt tanítja, hogy a TÖRVÉNY cselekedetei által nem válik igazzá senki (üdvösség). Jakab pedig a szeretet cselekedeteiről beszél (megadni a rászorulónak, amire szüksége van). Bár tény, hogy a hit üdvözít, azonban a hit egy cselekvő dolog. Ha valakinek van üdvössége, és halad a megszentelődés útján, akkor biztos, hogy ezt igazolják a cselekedetei. Ha nincs, akkor nincs cselekedete sem, így a hite sem igazi. Jézus is tanítja:

"minek mondjátok nekem, hogy uram, ha nem teszitek, amit mondok".

Nem teológiai vitát szeretnék, csak jó elbeszélgetni végre valakivel nyugodtan.

A predesztinációval annyiban nem értek egyet, hogy nem Isten választotta ki, hogy kik üdvözüljenek. Ugyan tanítja a kiválasztást Pál és Jézus is, de véleményem szerint elég világos, hogy azt a zsidókra érti. Jézus az apostoloknak tanítja, hogy Ő választotta ki Őket, Pál a zsidókról beszél, mikor ezt említi. (Róma 11.) Szerintem tehát az akkori korban élő Izraelre vonatkozik a kiválasztás tana. A pogányokra ez nem vonatkozik. Isten persze tudja, hogy ki üdvözül, de ebbe nem szól bele, illetve mindenkit az üdvösség felé vonz.

A cselekedetek szerinti megigazulás, megszentelődés tehát igaz, különben Jakab téved a Jakab levél 2.20-26-ban. Szerintem ezeket nem nehéz megérteni, csak jobban bele kell gondolni. A hit nem egy elvont dolog. Ha hiszek valakinek, megcselekszem, amit mond. Az üdvösség és a megszentelődés nem ugyanaz. Ezek elválaszthatatlanok, így a cselekedetek is nélkülözhetetlenek.

Jakab

2,14 Mi a haszna, atyámfiai, ha valaki azt mondja, hogy hite van, cselekedetei pedig nincsenek? Avagy megtarthatja-é őt a hit? [Jak. 2,17. Mát. 7,21.]

2,15 Ha pedig az atyafiak, férfiak vagy nők, mezítelenek, és szűkölködnek mindennapi eledel nélkül, [Luk. 3,10.11]

2,16 És azt mondja nékik valaki ti közületek: Menjetek el békességgel, melegedjetek meg és lakjatok jól; de nem adjátok meg nékik, a mikre szüksége van a testnek; mi annak a haszna? [1 Ján. 3,17.]

2,17 Azonképen a hit is, ha cselekedetei nincsenek, megholt ő magában.

2,18 De mondhatja valaki: Néked hited van, nékem pedig cselekedeteim vannak. Mutasd meg nékem a te hitedet a te cselekedeteidből, és én meg fogom néked mutatni az én cselekedeteimből az [Gal. 5,6.] én hitemet.

Ha valakinek azt mondom, hogy holnap délben leomlik a háza, akkor, ha hisz nekem, aznap 12 előtt kimegy a házból. A cselekedetei jelezték, hogy a hite valódi.

Ez az én véleményem:)

Jakab levéllel Jézus is egyetért:)

Máté

25,32 És [Róm. 14,10.] elébe gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől.

25,33 És a juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja.

25,34 Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, a mely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta.

25,35 Mert éheztem, és ennem [Ésa. 58,7.] adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem;

25,36 Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám.

25,37 Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna?

25,38 És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna?

25,39 Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna?

25,40 És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, a mennyiben megcselekedtétek egygyel az én legkisebb atyámfiai közül, én [Péld. 19,17. Zsid. 2,11.] velem cselekedtétek meg.

25,41 Akkor szól majd az ő bal keze felől állókhoz is: Távozzatok [rész 7,23. Jel. 20,10.15.] tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, a mely az ördögöknek és az ő angyalainak készíttetett.

25,42 Mert éheztem, és nem adtatok ennem; szomjúhoztam, és nem adtatok innom;

25,43 Jövevény voltam, és nem fogadtatok be engem; mezítelen voltam, és nem ruháztatok meg engem; beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem.

25,44 Akkor ezek is felelnek majd néki, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, vagy szomjúhoztál, vagy hogy jövevény, vagy mezítelen, vagy beteg, vagy fogoly voltál, és nem szolgáltunk volna néked?

25,45 Akkor felel majd nékik, mondván: Bizony mondom néktek, a mennyiben nem cselekedtétek meg egygyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg.

25,46 És [Ján. 5,29.] ezek elmennek majd az örök gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre.