Le tudná nekem írni valaki Ézsaiás, Jeremiás és Ezékiel próféta könyveinek rövid tartalmát?

Ebből szemezgethetsz Ézsaiás könyve

Ésaiás üzenete „Júdáról és Jeruzsálemről”

Az első hat fejezet elvisz bennünket Júda és Jeruzsálem földjére, s elbeszéli Júda vétkét Jehova előtt, valamint Ésaiás megbízatását.

Fenyegető ellenséges inváziók és a felmentés ígérete

A 7–12-ig terjedő fejezetek az ellenség fenyegető inváziójával foglalkoznak, és ismertetik a Jehova által megbízott „Békefejedelem” révén jövő megszabadítás ígéretét.

13:1–14:27 Babilon ítéletének bejelentése

14:28–23:18 Nemzetközi pusztulások

24:1–27:13 Jehova ítélete és megmentése

28:1–35:10 Isten heves haragja és áldásai

A 13–35-ig terjedő fejezetek egy ítéletsorozat kihirdetését tartalmazzák a különböző nemzetek ellen, és megjövendölik a Jehova által jövő megmentést.

Jehova visszafordítja Asszíriát Ezékiás napjaiban

A 36–39-ig terjedő fejezetek ismertetik Ezékiás uralmának történelmi eseményeit.

40:1–44:28 : Jehova megvigasztalja tanúit

45:1–48:22 Bosszúállás Babilonon

A megvigasztalt Sion 49:1–59:21

Jehova felékesíti Siont 60:1–64:12

„Új egek és egy új föld!” 65:1–66:24

A 45–66-ig terjedő fejezetek témája a Babilonból való megszabadulás, a zsidó maradék visszatérése és Sion helyreállítása.

MIÉRT HASZNOS?

Akármilyen szemszögből nézzük is, Ésaiás prófétai könyve Jehova Isten igen hasznos ajándéka. Isten fennkölt gondolatait sugározza (És 55:8–11). A bibliai igazságok nyilvános hirdetői Ésaiás könyvére mint eleven szemléltetések igazi kincsesházára utalhatnak, hisz ezek a szemléltetések éppen annyira kifejezőek és találóak, mint Jézus példázatai. Ésaiás igen élénken mutatja be annak az embernek a balgaságát, aki ugyanazon fát tüzelőül és bálványképek készítésére használja. Ésaiás érezteti velünk annak az embernek kényelmetlen helyzetét, aki túl rövid ágyban alszik s túl keskeny a takarója, és beszél azoknak a prófétáknak mély alvásáról, ’akik a néma ebekhez hasonlóan lusták még arra is, hogy ugassanak’. Ha mi – amint arra Ésaiás buzdít – ’magunk kutatunk Jehova könyvében és olvassuk azt hangosan’, értékelni tudjuk azon erőteljes üzenetet, amelyet Ésaiás ezekre a napokra írt (44:14–20; 28:20; 56:10–12; 34:16).

A jövendölés elsősorban Isten messiási Királyságára összpontosítja a figyelmet. Maga Jehova a Legfőbb Király, és ő az, aki megment minket (33:22). De mit mondhatunk a Messiásról? Az angyalnak a születendő gyermekkel kapcsolatos bejelentése Mária számára azt mutatja, hogy az Ésaiás 9:6, 7 akkor fog teljesülni, amikor a fiú megkapja Dávid trónját: „és mint Király uralkodni fog Jákob háza felett örökké, és királyságának nem lesz vége” (Luk 1:32, 33). A Máté 1:22, 23 azt mutatja, hogy Jézus születése egy szűz nő révén az Ésaiás 7:14-et teljesítette be, s így Jézust azonosítja „Immánuel”-lel. Mintegy harminc évvel később Alámerítő János eljött és hirdette, hogy „az egek királysága elközelített”. Mind a négy evangéliumíró idézi az Ésaiás 40:3. versét annak igazolására, hogy ez a János volt az, aki ’kiáltott a pusztában’ (Máté 3:1–3; Márk 1:2–4; Luk 3:3–6; Ján 1:23). Alámerítkezésekor Jézus Messiássá, Jehova Felkentjévé lett, ő az Isai ága vagy gyökere, akinek uralkodnia kell a nemzeteken. Az Ésaiás 11:1, 10 teljesüléseképpen a nemzeteknek őbelé kell vetniük reménységüket (Róma 15:8, 12).

De figyeljük csak tovább, hogyan azonosítja Ésaiás a Messiást, a Királyt! Jézus Ésaiás tekercséből olvasta fel megbízását annak igazolása végett, hogy ő Jehova Felkentje; ezután ’hirdette Isten királysága jó üzenetét’, mivel – amint mondotta – ’pontosan ezért küldetett’ (Luk 4:17–19, 43; És 61:1, 2). A négy evangéliumi beszámoló tele van az Ésaiás 53. fejezetéből vett részletekkel, amelyek beteljesedtek Jézus földi szolgálatával, és halálának módjával kapcsolatban. A zsidók, jóllehet hallották a Királyság jó üzenetét és látták Jézus csodálatos tetteit, hitetlen szívük miatt mégsem értették azt meg. Így teljesült az Ésaiás 6:9, 10; 29:13 és 53:1 (Máté 13:14, 15; Ján 12:38–40; Csel 28:24–27; Róma 10:16; Máté 15:7–9; Márk 7:6, 7). Jézus a megbotránkozás köve volt számukra, de alapszegletkő lett, akit Jehova helyezett el Sionban, s akire Isten az Ésaiás 8:14 és 28:16 teljesüléseképpen a szellemi házát építi (Luk 20:17; Róma 9:32, 33; 10:11; 1Pét 2:4–10).

Jézus Krisztus apostolai szintén javukra fordították Ésaiás jövendölését, s alkalmazták azt prédikálószolgálatukban. Például Pál apostol Ésaiás könyvéből idéz, amikor arra akar rámutatni, hogy a hit építése céljából szükség van igehirdetőkre: „Mily szépek azoknak lábai, akik jó dolgok jó hírét hirdetik!” (Róma 10:15; És 52:7; lásd még: Róma 10:11, 16, 20, 21). Péter apostol is idéz Ésaiás könyvéből, amikor azt igazolja, hogy a jó hír megmarad: „Mert ’minden test olyan, mint a fű és dicsőségük, mint a fű virágzása, a fű elszárad és a virág lehull, de Jehova kijelentése örökre megmarad’. Nos, ez az a ’kijelentés’, amelyet jó hírként hirdettek nektek” (1Pét 1:24, 25; És 40:6–8).

Ésaiás nagyszerű szavakkal ecseteli a Királyság-reménységet a jövőre vonatkozólag! Íme! Az ’új egek és egy új föld’, ahol „egy király igazságosságban fog uralkodni” és a fejedelmek jogosság szerint kormányoznak majd. Micsoda alapos ok ez az örvendezésre és az ujjongásra! (És 65:17, 18; 32:1, 2). Péter apostol Ésaiás könyvéből újból idézi az örömhírt: „De új egeket és egy új földet várunk [Isten] ígérete szerint, és ezekben igazságosság fog lakozni” (2Pét 3:13). Ez a nagyszerű Királyság-téma csúcspontját a Jelenések zárófejezeteiben éri el (Ésaiás 66:22, 23; 25:8; Jel 21:1–5).

Ésaiás könyve tehát, jóllehet tartalmazza Jehova ellenségei és a magukat képmutatóan szolgáinak nevezők metsző leleplezését, emelkedett hangnemben rámutat a messiási Királyság nagyszerű reménységére is, amely Királyság által Isten nagy nevét meg fogják szentelni. Ez a könyv nagymértékben hozzájárul a Jehova Királyságáról szóló csodálatos igazságok megértéséhez, és felmelegíti szívünket „az általa jövő megmentés” örömteli várásában (És 25:9; 40:28–31).

JEREMIÁS PRÓFÉTA veszélyekkel és nyugtalansággal teljes időben élt. Jehova i. e. 647-ben az istenfélő Jósiás, Júda királya uralkodásának 13. évében bízta meg Jeremiást szolgálattal.

A könyv nem annyira kronológiai, mint inkább téma szerinti sorrendben íródott. Ezért a beszámolóban gyakran változik az idő és a háttérül szolgáló körülmény.

Jehova megbízza Jeremiást (1:1–19)

Jeruzsálem, a hűtlen feleség (2:1–6:30

Jeruzsálem elfeledkezett első szeretetéről. Elhagyta Jehovát, az élő víz Forrását, és idegen istenekkel paráználkodott.

Figyelmeztetés: a templom nem biztosít védelmet (7:1–10:25

’Kérkedtek Jehova templomával, de valójában mit tesztek? Elnyomjátok az özvegyet és az árvát, ártatlan vért ontotok, idegen istenek után jártok, loptok, gyilkoltok, házasságtörők vagytok, hamisan esküsztök és a Baálnak áldoztok! Képmutatók! Jehova házát a „latrok barlangjává” tettétek. Jusson eszetekbe, mit tett Jehova Silóval. Ugyanezt fogja tenni a te házaddal is, ó, Júda; kivet titeket onnan, ahogyan kivetette Efraimot (Izraelt) északra’

A szövetség megszegői átok alá kerülnek (11:1–12:17

Jeruzsálem javíthatatlan és pusztulásra van ítélve (13:1–15:21

Jehova halászokat és vadászokat küld ki (16:1–17:27

Tekintettel a közvetlen pusztulás veszélyére, Jehova megparancsolja Jeremiásnak: „Ne végy magadnak feleséget és ne legyenek e helyen fiaid és leányaid” (16:2). Ez az idő se nem a gyász, se nem a néppel való mulatozás ideje, hiszen Jehova éppen készül kigyomlálni őket a földről. Jehova ezután megígéri, hogy halászokat és vadászokat küld ki, akik kihalásszák és elejtik őket, hogy mindezek után „megtudják, hogy az ő neve Jehova”

A fazekas és az agyag (18:1–19:15)

Jehova azt parancsolja Jeremiásnak, hogy menjen el a fazekas házához, ott majd meglátja, hogyan alakítja át a fazekas az elrontott agyagedényt, és hogyan csinál belőle tetszés szerint egy másik edényt. Jehova itt Izrael háza számára fazekasként mutatja be magát, akinek hatalma van rontani is, de építeni is. Ezután meghagyja Jeremiásnak, hogy vigyen egy korsót a Hinnom völgyébe és jelentse be ott, hogy Jehovától veszedelem jön, mivel a nép ártatlan vérrel töltötte be a földet, elégették fiaikat tűzben égőáldozatul a Baálnak. Azután Jeremiásnak össze kell törnie a korsót annak szemléltetéséül, hogy Jehova is összetöri Jeruzsálemet és Júda népét.

Kitartás az üldözések között (20:1–18). Jeremiás merész prédikálásán felháborodva a templomfelügyelő, Passúr egy éjszakára kalodába zárja őt. Szabadulásakor Jeremiás megjövendöli, hogy Passúrt fogolyként Babilonba viszik és ott hal meg.

Jehova felháborodása az uralkodók ellen (21:1–22:30

„Egy igazságos sarjba” vetett reménység (23:1–24:10

Jehova vitája a nemzetekkel (25:1–38

Három párhuzamos jövendölésben Jehova veszedelmet hirdet a föld minden nemzetére.

Jeremiás igaznak bizonyul (26:1–28:17

Az uralkodók és a nép összeesküsznek Jeremiás megölésére. Jeremiás azt hozza fel a maga védelmére, hogy Jehova szavát szólja. Ha megölik, ártatlan embert gyilkolnak meg. A nép ítélete ez: Jeremiás nem bűnös.

Vigasz a Babilonba száműzötteknek (29:1–31:40

Jehova Dáviddal kötött szövetsége biztos (32:1–34:22

Jehova ígérete Rékábnak (35:1–19)

Jeremiás újra leírja a könyvet (36:1–32). Jeremiás Jehova parancsára leírja eddigi jövendöléseit.

Jeruzsálem végnapjai (37:1–39:18)

Az utolsó események Mispában és Egyiptomban

Báruk sorsa (45:1–5). Báruk szomorkodik, amiért Jeremiástól ismételten a pusztulás jövendölését hallja. Ezért azt a tanácsot kapja, hogy ne „keressen nagy dolgokat” önmagának, hanem elsősorban Jehova építési és gyomlálási munkájára gondoljon (45:5). Báruk így minden veszedelmen keresztüljut és életben marad.

Jehova kardja a nemzetek ellen (46:1–49:39

Jehova kardja Babilon ellen (50:1–51:64

Jeruzsálem bukásának rövid összefoglalása (52:1–34

MIÉRT HASZNOS?

Ez az ihletett jövendölés egyszerre építő és hasznos. Vedd figyelembe magának a prófétának bátor példáját! Népszerűtlen üzenetet hirdetett, mégis félelem nélkül, egy istentelen népnek. Megvetéssel utasította el a gonoszokkal való barátkozást. Tudatában volt annak, milyen sürgős Jehova üzenete, ezért egész szívét beleadta Jehova munkájába és soha nem hagyott fel azzal. Azt tapasztalta, hogy Isten szava olyan, mint a csontjaiba rekesztett tűz, s ez szívében örömujjongást és vígságot váltott ki (Jer 15:16–20; 20:8–13). Bárcsak mi is ilyen buzgók lennénk Jehova szava iránt! Bárcsak mi is ugyanolyan lojálisan támogatnánk Isten szolgáit, mint Báruk támogatta Jeremiást! A rékábiták őszinte engedelmessége is ragyogó példa számunkra, éppúgy, mint Ebed-Melek jószívű gondoskodása, amit az üldözött próféta iránt tanúsított (36:8–19, 32; 35:1–19; 38:7–13; 39:15–18).

Jehova szava, melyet Jeremiás szájába adott, meglepő pontossággal teljesedett. Ez bizonyára megerősíti Jehova jövendölő hatalmába vetett hitünket. Vegyük például azokat a beteljesedett jövendöléseket, amelyeket maga Jeremiás is meglátott, mint például Sedékiás fogságba vitelét és Jeruzsálem pusztulását (21:3–10; 39:6–9); Sallum (Joáház) király trónfosztását és a fogságban bekövetkezett halálát (Jer 22:11, 12; 2Kir 23:30–34; 2Krón 36:1–4); Kóniás (Joákin) király fogságba vitelét Babilonba (Jer 22:24–27; 2Kir 24:15, 16); és Hanániásnak, a hamis prófétának egy éven belül bekövetkezett halálát (Jer 28:16, 17). Mindezek és még más jövendölések is pontosan úgy teljesedtek be, ahogyan Jehova előre megmondta. Jehova későbbi prófétái és szolgái Jeremiás jövendölését hitelesnek és hasznosnak tartották. Például Dániel Jeremiás írásaiból felismerte, hogy Jeruzsálem pusztán hagyatása hetven évig tart, Ezsdrás pedig a figyelmet a hetven év végén Jeremiás szavainak teljesedésére irányította (Dán 9:2; 2Krón 36:20, 21; Ezsd 1:1; Jer 25:11, 12; 29:10).

Amikor bevezette az Úr Vacsorájának ünnepét a tanítványaival, Jézus Jeremiásnak az újszövetséggel kapcsolatos próféciája beteljesedésére mutatott. Úgy utalt rá, hogy „ez az új szövetség az én vérem erejénél fogva”, mely által a bűneik megbocsáttatnak és Jehova szellemi nemzeteként összegyűjtetnek (Luk 22:20; Jer 31:31–34). A szellemtől nemzettek – akik az újszövetségbe hozattak – azok, akikkel Krisztus Királyság-szövetségre lépett, hogy vele uralkodjanak az egekben (Luk 22:29; Jel 5:9, 10; 20:6). Erre a Királyságra több helyen utal Jeremiás a jövendölésében. A hűtlen Jeruzsálemről szóló leleplező szavai között ezt a reménysugarat is megemlíti: „Íme, jönnek napok, ez Jehova kijelentése, és igazságos sarjat támasztok Dávidnak. Bölcsen uralkodik és cselekszik majd egy király, jogot és igazságosságot szolgáltat a földön.” Igen, ennek a királynak a neve: „Jehova a mi Igazságosságunk” (Jer 23:5, 6).

Jeremiás újra beszél a helyreállításról: „És majd szolgálják Jehovát, az ő Istenüket és Dávidot, az ő királyukat, akit támasztok számukra” (30:9). Végül egy jó üzenettel fejezi be könyvét, amelyet Jehova Izraelről és Júdáról szólott, tudniillik, hogy „azokban a napokban és abban az időben igazságos sarjat támasztok Dávidnak”, hogy magva megsokasodjon és legyen egy „Fia, aki Királyként uralkodjék a trónján” (33:15, 21). Amilyen biztosan visszatért egy maradék Babilonból, ugyanolyan biztos, hogy ennek az igazságos „sarjnak” Királysága jogot és igazságot fog szolgáltatni az egész földön (Luk 1:32).

Ezékiel

Jeruzsálem pusztulása előtti válságos években Jehova nem fosztotta meg sem magát, sem az izraelitákat a prófétai szolgálattól. Jeremiás Jeruzsálemben élt. Dániel a babiloni udvarban volt, Ezékiel pedig a Babilonban élő számkivetett zsidók prófétájaként szolgált. Ezékiel pap is, és próféta is volt. Hasonló kiváltságnak örvendett Jeremiás, majd később Zakariás is

Tartalmánál fogva a könyv három részre oszlik. Az 1–24. terjedő fejezetek alkotják az első részt. Ez figyelmeztetést tartalmaz Jeruzsálem pusztulásával kapcsolatban. A második részbe a 25–32. terjedő fejezetek tartoznak. Ez néhány pogány nemzet pusztulásáról szóló jövendölést ismertet. Az utolsó részt a 33–48. terjedő fejezetek alkotják. Ez a rész a helyreállításról szóló jövendölésekből áll, csúcspontját az új templomról és a szent városról szóló látomásban éri el. A jövendölések többnyire időrendben és téma szerint vannak felsorolva.

Jehova őrállónak bízza meg Ezékielt (1:1–3:27

Jeruzsálem ostromának lejátszása (4:1–7:27

Ezékiel látomása a hitehagyott Jeruzsálemről (8:1–11:25

További jövendölések Babilonban Jeruzsálem felől

Ítélethirdetés Jeruzsálem ellen (20:1–23:49)

Jeruzsálem végső ostroma megkezdődik (24:1–27

Jövendölések a nemzetek ellen (25:1–32:32)

Őrálló a számkivetettek számára; a helyreállítás megjövendölése (33:1–37:28). Jehova újra ismerteti Ezékiellel őrállói felelősségét.

A mágógbeli Góg támadása a helyreállított Izrael ellen (38:1–39:29

. Új irányból indul támadás! A mágógbeli Góg eszeveszett támadást indít Isten népe ellen, mivel Jehova helyreállított népének békéje és jóléte gyötrő kínokat okoz neki. Rohan, hogy elnyelje őket. De akkor Jehova felkel izzó haragjában. Akkor Jehova kinek-kinek a fegyverét a testvére fegyvere ellen fordítja, pestist, vért és jégesőt, tüzet és kénkövet zúdít alá. Bukásukban megtudják, hogy Jehova „Izrael Szentje” (39:7). Népe akkor ellenségeinek szétzúzott hadi felszereléséből tüzet gyújt és temetni fogja a csontokat „a Góg Sokasága Völgyében” (39:11). A halottak húsát a dögevő madarak eszik, és isszák vérüket. Eközben Izrael teljes biztonságban fog lakozni, senki nem rettenti őket, s Jehova kiárasztja rájuk szellemét.

Ezékiel látomása a templomról (40:1–48:35

megmutat Ezékielnek minden részletet a templomban és az udvarban; megméri a falakat, a kapukat, az őrszobákat, az ebédlőket és magát a templomot a Szenthellyel és a Legszentebbel. Majd Ezékielt a keleti kapuhoz viszi. „S íme, Izrael Istenének dicsősége jött kelet felől, és hangja olyan volt, mint mérhetetlen vizek zúgása, s maga a föld ragyogott dicsőségétől” (43:2). Az angyal ezután részletesen kioktatja Ezékielt a házról (vagy templomról); az oltárról és az áldozatokról; a papok, a léviták és a főemberek kötelességeiről és jogairól; az ország felosztásáról.

MIÉRT HASZNOS?

Azokat az ítéleteket, látomásokat és ígéreteket, melyeket Jehova adott Ezékielnek, ő pontosan elmondta a számkivetésben élő zsidóknak. Jóllehet sokan gúnyolódtak rajta és kinevették őt, egyesek hittek neki. Ezek nagy áldásban részesültek. A helyreállításról szóló ígéretek megerősítették őket. A fogságba hurcolt nemzetekkel ellentétben a zsidók megőrizték nemzeti jellegüket, és Jehova a maradékot i. e. 537-ben, jövendölésének megfelelően helyreállította (Ez 28:25, 26; 39:21–28; Ezsd 2:1; 3:1). Azután újra felépítették Jehova házát és felújították ott az igaz imádatot.

30 Igen értékesek számunkra ma az Ezékiel könyvében ismertetett alapelvek. A lázadással párosuló hitehagyás és bálványimádás csak Jehova nemtetszéséhez vezethet (Ez 6:1–7; 12:2–4, 11–16). Mindenkinek felelnie kell saját bűnéért, de Jehova megbocsát annak, aki visszafordul gonosz útjáról. Az ilyen személyt irgalomban részesíti és megtartja az életben (18:20–22). Isten szolgáinak Ezékielhez hasonlóan hűséges őrállóknak kell lenniük, még a nehéz feladatok és a nevetségesség, valamint a gyalázat közepette is. Nem szabad figyelmeztetés nélkül hagynunk a gonoszokat, különben vérük a mi fejünkre száll (3:17; 33:1–9). Isten népe pásztorain súlyos felelősség nyugszik a juhok gondozását illetően (34:2–10).

31 Ezékiel könyvében kiemelkedők a Messiásra vonatkozó jövendölések. Egyik helyen úgy utalnak rá Dávid trónjával kapcsolatban, hogy ’övé a törvényes jog’ s neki kell azt megkapnia. Két helyen úgy említik mint „szolgám Dávid”, majd mint „Pásztor”, „Király” és „Főember” (21:27; 34:23, 24; 37:24, 25). Mivel Dávid akkor már régen halott volt, Ezékiel nyilván arról beszélt, aki Dávid Fia és Ura is egy személyben (Zsolt 110:1; Máté 22:42–45). Ésaiáshoz hasonlóan Ezékiel is beszél egy gyenge hajtás elplántálásáról, amelyet Jehova a magasba fog emelni (Ez 17:22–24; És 11:1–3).

32 Érdekes összehasonlítani Ezékiel látomását a templomról és a Jelenések könyvében található látomást a „szent városról, Jeruzsálemről” (Jel 21:10). Vannak megjegyzésre méltó különbségek: például Ezékiel temploma külön áll, a várostól északra, a Jelenések könyvében említett város temploma ellenben maga Jehova. Mindkét esetben az élet folyója folyik ki a templomból, a fák minden hónapban gyümölcsöt teremnek, leveleik gyógyításra szolgálnak, és Jehova dicsősége is jelen van. Mindkét látomás hozzájárul ahhoz, hogy még jobban értékeljük Jehova Királyságát s gondoskodását azok megmentéséről, akik szent szolgálatot végeznek neki (Ez 43:4, 5 – Jel 21:11; Ez 47:1, 8, 9, 12 – Jel 22:1–3).

33 Ezékiel könyve hangsúlyozza, hogy Jehova szent. Felismerteti, hogy Isten nevének megszentelése minden másnál fontosabb. „Biztosan megszentelem nagy nevemet . . . és a nemzeteknek meg kell tudniuk, hogy én vagyok Jehova, ez a Szuverén Úr, Jehova kijelentése.” Amint a jövendölésből kitűnik, Jehova azáltal fogja nevét megszentelni, hogy nevének minden gyalázóját megsemmisíti, beleértve a mágógbeli Gógot is. Bölcsek azok, akik ma megszentelik Jehovát életükben és eleget tesznek az elfogadható imádatra vonatkozó követelményeknek. Ezek gyógyulást és örök életet találnak a templomból kiáradó folyónál. Dicsőségben, minden mást felülmúló szépségben elragadó az a város, melynek neve: „Jehova maga lakik ott!” (Ez 36:23; 38:16; 48:35).

Szia!

Én Jeremiás könyvét ajánlom.

Itt meg tudsz hallgatni óla egy rövid előadást:

[link]

Itt pedig van egy rövid leírás róla:

[link]

Üdv. Péter

Ésaiás:

[link]

Jeremiás:

[link]