És az Úr szava monddá: Ne ölj! Ez vonatkozik a jogos önvédelemre és a mások védelmére, gonosz legyőzésére is?!

Mindenféle gyilkosság megengedett,amit Krisztus-aki egyedül hitelesen-bemutatta Istent.(Te,hány gyilkosságról olvashatsz,amit Krisztus követett el?Nos ennyifélét lehet.)

(Én azt gondolom,hogy mindazon gyilkosságokhoz,vagy arra való felbujtásokhoz semmi köze nem volt Istennek,amit az Ószövetségben olvasunk.

Azok,sátáni módszereket Istenre projektáló uralkodók tettei,akarata volt.)

Kiegészítés:

Mindenféle gyilkosság megengedett,amit Krisztus-aki egyedül hitelesen-bemutatta Istent,elkövetett,vagy arra buzdított.

ezzel kapcsolatban sokat gondolkoztak már az ókortól kezdve is, sok történész szerint a nyugatrómai birodalom gyengülésének az egyik faktora hogy a széles körben elterjedő kereszténység következtében a légiókban is egyre több lett a keresztény akik egyszerűen megtagadták a parancsokat amikor támadni, fosztogatni népet irtani kellett volna

az első katona szentek is tulajdonképpen "dezertőrök" akik valamilyen brutalitásra szóló parancsot tagadtak meg

keleten a korai keresztény írók is elítélik a háborúskodást, de idővel nyilvánvaló okokból a védekezéssel szemben egyre inkább engedékenyekké váltak, nyugaton pedig a történelmi helyzetből kifolyólag jóval engedékenyebbé váltak, Róma összeomlása után amikor barbárok települtek be gyakran a papok kellett pótoljanak mindenfajta értelmiséget, jogászokat hivatalnokokat stb (ezért is hasonlít a mai napig a katolikus egyház jobban egy "államhoz" egy "szervezethez" mint pl az ortodoxia) és a hadimérnökösködést is le kllett vállalniuk, sok nagyformátumú nyugati teológus, vagy jótevő életrajzában olvashatsz róla hogy pl városok védelmét sezrvezte meg és maga is harcolt, többek között pápák is, ez elsőre visszás lehet de gondoljunk csek bele, talán mégis keresztényibb harcolni nők gyerekek és öregek védelmében a fosztogató barbárok ellen mint túlgondolni az erőszakmentességet és hagyni az ellenséget rabolni gyilkolni és erőszakolni

később (kb 500 körül) alakult ki nyugaton az indokolt hadviselés gondolata mellett az igazságos hadviselés ami kb arra a kérdésre válaszol,(átültetve egy mai párhuzamra) hogy "és mi van ha támadni kell de a náci németországra? az is rossz?" erre a kérdésre az volt tehát a válasz hogy vannak olyan helyzetek amikor indokolt támadni, ez az adott történelmi helyzetben tökéletesen érthetőnek is tűnt, valószínűleg ma sem rinyálna senki ha európaiak sereget küldenének Szíriába az üldözött emberek védelmében holott európa hisz az erőszakmentességben. A hátulütője viszont ennek az elvnek hogy nagyon könnyű rá hivatkozva visszaélni az erőnkkel, amire sajnos volt is példa.

Keleten a nyugatróma bulása után még kb 1000 évig álló keletrómai birodalomban(bizánc) a keresztények kevésbé támogatták a háborúskodást mint nyugaton (talán mert eleve nyugisabb volt a helyzet) és mivel ők magukat tekintették "a keresztény államnak" ez hatott az ország politikájára is, támadólag szinte csak akkor léptek fel ha korábban elveszített területet próbáltak visszafoglalni

tehát összességében a válasz az hogy van olyan helyzet amikor ha nincs más megoldás akár ölni is lehet, sőt az ószövetségben egyes bűnökért még halálbüntetés is járhatott, a pusztai vonulás alatt nem is kevés dologért, az újszövetséből már inkább következik hogy a halálbüntetés helytelen ezért is van hogy a legtöbb vallását valóban gyakorló keresztény ellenzi is, és ha egy egyháztól "hivatlos véleményt" kérnek szinte minden esetben ellenzik a halálbüntetést

a ne ölj nem vontkozik a jogos önvédelemre és mások védelmére sem.

Az élet ellenes bűncselekményeknél csak úgy lehet visszaállitani a felbillent jogrendet, ha halállal büntetik az elkövetőt. Sőt, ha az elkövető halmozza az elkövetéseket, akkor a halálbüntetés sem állitja helyre az elkövetett sérelmeket.

Az Izraelnek adott törvényben szerepel a "ne ölj" parancsolat, de jóval előtte a Noéval kötött szövetségben szerepel Istennek az a parancsa, hogy aki ember vért ont, annak vére ember által ontassék ki. A két parancs nincs ellentmondásban egymással. A Noéval kötött szerződés az egész emberiségnek szól. A tízparancsolat pedig Izraelnek, és nem vonatkozik az önvédelemre és mások védelmére. Vagyis keresztényként lehet fegyveres szolgálatot is vállalni, mint ahogy van is példa rá, hogy hívő katonák kersztelő Jánoshoz, Péterhez, vagy Jézushoz fordultak.

Szia

Érdekes a kérdésed. Mert a törény amilyen rövid, annyira egyértelmű is. De az ember minden isteni törvény alól keresi a kiskapukat...:-)

Pl.simán elmehet a nő abortuszra...ahol egyszerre két gyilkos is jelen van: az orvos aki végzi, és a nő, aki "feláldozza" magzatát....nem bünteti egyik félt sem a törvény. De ha szülés után az "anya" megöli magzatát, már bíróság elé kerül...pedig az a magzat már akkor is ember volt, amikor pár hetes korában megölték...hát ilyen az emberi törvénye...

másik:

ha megöl valaki valakit, akkor elítélik, de ha elküldi az ember a másik embert háborúba, akkor utána kitünteti minél több embert ölt meg.....vagy ha nem akar menni lekiismerete miatt embert ölni a háborúba, akkor börtönbe zárják egy cellába azzal, aki embert ölt(ez élő példa) Néznek egymásra és nem értik: "én azért ülök mert öltem, te meg azért ülsz itt velem, mert nem akrtál ölni"

hát ezért találtam érdekesnek a kédésedet :-)

Szia!

Nem szerepelt apróbetűs rész a ne ölj után. Például ezek sem-"Az élet ellenes bűncselekményeknél csak úgy lehet visszaállitani a felbillent jogrendet, ha halállal büntetik az elkövetőt." vagy a "sem egy bírósági ítélet végrehajtása."

Az ember mindig talál mentséget, hogy bosszúszomját csillapítsa.

Nyilván Imakommandóst és Asperrimust és általában a pünkösdi szektákat nem érdekli Jézus tanítása, de azt mondta, bocsáss meg az ellened vétkezőnek vagy, aki kardot ragad, kard által vész.

Nyilván más kategória, ha védekezés közben szándék nélkül meghal a támadó, de a bosszúból megölt ember halála nem támasztja fel azt, akit megöltek, meg úgy kb száznyolcvan fokkal megy szembe a megbocsátással.

Ne ölj!

versus

Halállal lakoljanak, vérük rajtuk.

Ennyit arról, hogy nincsenek apró betűk.