Ha kertem istent hogy szolitson magahoz akkor miert nem teszi meg miert vagyok meg mindig itt?

Kérdező te azért gyűlölsz élni, mert az életben semmi sem sikerült neked. Nagy valószínűséggel azért, mert meg se próbálod. Próba nélkül padig nem tud sikerülni semmi. Márpedig az ember nem viseli el, hogy sose sikerüljön neki semmi.

Gondold végig, mi értelmeset tettél eddig, és rögtön megérted, miért nem akarsz élni. Egy apróság. Az élettel kapcsolatba nincs próba. Vagy élsz, vagy nem. Nincs javítás, nincs korrekció, nincs ismétlés. Az csak a játékokban van.

Te azért nem akarsz élni, mert az élet értelme cselekvés, mégpedig a sikeres cselekvés. ha ez nem megy, akkor értelme nincs, ez a te bajod.

Kedves Kérdező!

Nem Te vagy az első, és az utolsó sem, aki idáig jutott, h szeretné befejezni az életét. Javaslom, olvasd el Popper Péter könyvét, a Hogyan öljük meg magunkat? címűt. Igen hasznos tippeket ad. Ha elolvastad, folytasd a hozzászólásom olvasását.

El tudom képzelni, hogy a kérdésed kiváltotta

ateista-hívő csatározást uncsinak találod. Megértem. Mindenki modellálja valahogy a világot, és kizárólag a saját modelljét tartja igaznak. Kérdésed megvilágítja a Te világmodelled sarkalatos pontját: szerinted van Isten. Ami még kiderül Rólad, hogy Istentől vársz valami megoldást a jelenleg számodra nehezen kezelhető helyzetre, amit összefoglalóan életnek nevezünk. (Az is kiderül a kérdésedből, hogy a magyar nyelvtani szabályok központozásról szóló részével hadilábon állsz, de ez most mellékes.)

Bocs, nem akadékoskodásnak szánom, de muszáj kicsit mélyebbre ásnunk. Azt írod, megokolás nélkül, hogy gyűlölsz élni, létezni, jól értjük? Erre feltétlenül rá kell kérdeznem: ugye azt az életet utálod, amit eddig megismertél? Ugye az nem tetszik a létezésből, amit eddig láttál belőle? Nos, amit láttál eddig az életből, az a Teremtés méreteihez, minőségeihez képest rigófütty. Amit eddig a vergődéseid által a Világmindenségről megtudhattál, az a töredéke annak, amiről még nem tudsz. Javaslom, ha nemet mondasz -mert túl sokat szenvedsz, vagy mert sikertelenek a törekvéseid, vagy akármi miatt is, amit nem akarsz megosztani velünk- a az életed folytatására, akkor az eddig megtett, és így megtett utad folyatására mondj nemet. Máshogyan, más célok felé elindulhatsz még, ugye? De csak mert eddig nem voltál boldog, nem biztos, hogy később valamikor nem is lehetsz. Persze el tudom hinni, hogy eddigi utadon összeszedett terhek iszonyatos fájdalmat okoznak, nagyon nyomják már a vállad, hogyne. De ezek a terhek csak addig terhek, míg a múlt következményének tartod magad. Ha változtatsz a hozzáállásodon, mondjuk úgy, hogy mostantól a jövő oka leszel, nagyobbra nyílik a szabadságod.

El tudom képzelni, Isten azért nem szólított magához, mert nem érzi hibásnak magát abban, h idáig jutottál. Mondhatja, mi köze hozzá? Aki betolta a szekeret a sárba, majd kivonszolja onnan. Gondoltál már erre, hogy tán nem is ő tehet az egész maceráról? Javaslom, nézd vissza az életed moziját. Ki volt a főszereplő? Milyen rendezői instrukciókat kapott a családjától, a kortársaitól, a társadalomtól? Amikor megfogadta ezen instrukciókat, és azok szerint élt, jó volt az neki? és később, mikor a saját feje után ment, az jó volt neki? Mit csinálna máshogy a mostani eszével? És miért nem csinálja máshogy?

Hadd világítsam meg a helyzetet egy analógiával: most ugye a fejedben-szívedben futó szoftverről kiderült, hogy evvel a világgal nem kompatibilis. Nem kár emiatt kidobni az egész hardvert? Lehet frissíteni a szoftvert, más oprendszert installálni stb. De egy lefagyás miatt kidobni a gépet, hát, én meggondolnám.

Vigyázz magadra, és ha tehetünk még érted valamit, jelezd bátran.

Üdv R

Az emberek szeretnek élni, csak a jelenlegi rossz helyzetüket képtelenek elviselni. Én úgy gondolom, hogy az is egy tapasztalat, megtanulod kezelni a hasonló helyzeteket. Ha meghalnál, akkor elgondolkozhatnál azon a kérdésen, hogy "Mi lett volna, ha....?". Már, ha halálunk után képesek lennénk az ilyen gondolatokra. Gondold végig a hiányosságaidat, aztán gondold azt is végig, hogy hogyan tehetsz ellene, hogy ezek ne úgy nézzenek ki mint most. Van járható út, csak meg kell keresni, de ha nincs út, akkor kitaposod. A vallásos emberek a hitükkel érik el a céljaikat, de nem ez a vallások lényege? (Persze sokan szívből hisznek az általuk körberajongott istenségben, ami nem probléma, sőt... Viszont határa mindennek van, azt ne felejtsük.) Az ateisták is hisznek valamiben... önmagukban. Az is egyfajta vallásnak vehető fel.

Ha Te, kedves kérdező, fanatikus vallásos lennél, akkor valahogyan elérnéd ezt a célt. Esetleges hallucinációkkal, azt hallanád a fejedben, hogy menj fel a nyolcadikra és ugorj ki és az istened esés közben felkarol és magával visz. Ez csak egy példa. A vallások zöme tiltja az öngyilkosságot, így, aki valóban nem akar élni, az átveri saját magát is ezzel.

A lényeg annyi, hogy van esélyed az életben is, most nem ezt érzed, ez igaz, de érezheted, ha teszel érte, ha egyedül nem megy kérj segítséget!