A legkorábbi Bibliákban, az eredeti, korabeli nyelveken a "Lucifer" név szerepel?

Szia!

Nem, tekintettel arra, hogy a Lucifer egy latin szóösszetétel a lux, lucis (fény) és fero (hozni) szavakból, jelentése így „fényhozó”, a legkorábbi Bibliák pedig héber, arám és görög nyelven íródtak.

Jeromos (347-420), amikor elkészítette a latin nyelvű Bibliát a Vulgatát, akkor használta ezt a kifejezést Ézsaiás könyvében a 14. fejezet 12. versében.

Az eredeti szövegben itt a בֶּן־הֵילֵ֣ל - fonetikusan: ben-hêlêl - lefordítva: hajnal fia kifejezés áll, de a hajnalcsillagnak is fordítják. A Septuagintában, a héber szöveg első görög fordításában például a jól ismert phosphoros (hajnalhozó) kifejezés áll.

Üdv. Péter

Szia!

A szöveg így hangzik: "Jaj, leestél az égről, fényes hajnalcsillag! Lehulltál a földre, népek legyőzője! Pedig ezt mondtad magadban: Fölmegyek az égbe, Isten csillagai fölé emelem trónomat, odaülök az istenek hegyére a messze északon. Fölmegyek a felhők csúcsára, hasonló leszek a Felségeshez!" (Ésa. 14:12-14)

Maga a szöveg eredetileg a babiloni uralkodóról szóló gúnydal, de a hagyományos értelmezés szerint átvitt értelemben Sátánról szól. Az Úr Jézus Krisztus így szólt róla: „Láttam a Sátánt, mint a villámlást lehullani az égből” (Lk 10:18)

Az ókori Babilonról - a városról és a birodalomról - hangzott el először ez a kijelentés, mint jövendölés Ésaiás próféták közvetítésével. Ésaiás próféta működésének ideje: kb. ie. 745-685. Próféciája beteljesedésének, illetve Babilon elestének ideje: ie. 538. Babilon - bár történelmének volt egy pozitív szakasza is Dániel próféta idején - Isten népének ellensége és elpusztítója volt. Az Ésaiás könyve 14. fejezetében található gyászénekben Babilon királyának bukása Sátán bukását példázza. Úgy mutatja be az Írás Babilont, mint amelyet démoni erők használtak fel eszközül. Babilon bukása a szabadulás, a hazatérés útját nyitotta meg Júda hívő maradéka számára. A Babilon elestéről való híradás örömhír volt számukra.

Üdv. Péter

Ami érdekes és ide vág, a Jelenések könyve 22:16- ban ez található:

"Én Jézus küldöttem az én angyalomat, hogy ezekről bizonyságot tegyen néktek a gyülekezetekben. Én vagyok Dávidnak ama gyökere és ága: ama fényes és hajnali csillag."

Zavarba ejtő...

Ki ez a Lucifer? A „fényesség” vagy a „Lucifer” kifejezés abban az üzenetben olvasható, amelyet Ézsaiás prófétai parancsa szerint az izraelitáknak hirdetniük kellett ’Babilon királya elleni példabeszédként’. Ezért ez annak a kijelentésnek a része, amely elsősorban a babiloni uralkodóházhoz szól. Az, hogy a „fényesség” kifejezés egy emberre, nem pedig egy szellemteremtményre vonatkozik, jól látható ebből a kijelentésből is: „a seolba szállsz alá.” A seol az emberiség közös sírját jelenti, vagyis nem egy olyan helyre utal, ahol Sátán, az Ördög tartózkodik. Továbbá azok, akik látják, hogy Lucifer ilyen állapotba kerül, ezt kérdezik: „Ez volna az az ember, aki megrengette a földet?” Világos, hogy a „Lucifer” szó egy emberre, nem pedig egy szellemteremtményre utal Ézsaiás 14:4, 15, 16.

Miért tüntetik ki ennyire a babiloni uralkodóházat ezzel az elnevezéssel? Tudnunk kell, hogy a babiloni királyt csak a bukása után hívták fényességnek, gúnyból Ézsaiás 14:3. A babiloni királyok önző büszkeségből a körülöttük levők fölé emelték magukat. Annyira öntelt volt ez az uralkodóház, hogy ezeket a szavakat adták a szájába: „Az égbe megyek fel, az Isten csillagai fölé helyezem ülőszékemet, és lakom a gyülekezet hegyén messze északon . . . hasonló leszek a Magasságoshoz” Ézsaiás 14:13, 14.

„Az Isten csillagai” a Dávid király leszármazási ágához tartozó királyokat jelentik 4Mózes 24:17. Dáviddal kezdve ezek a ’csillagok’ a Sion-hegyről uralkodtak. Miután Salamon felépítette Jeruzsálemben a templomot, a Sion név az egész városra utalt. A Törvényszövetség alatt minden izraelita férfinak kötelessége volt, hogy egy évben háromszor elutazzon Sionba. Ezért ez a „gyülekezet hegye” lett. Nabukodonozor úgy döntött, leigázza a júdai királyokat, majd pedig eltávolítja őket erről a hegyről, s ezzel kinyilvánítja azt a szándékát, hogy e ’csillagok’ fölé magasztalja önmagát. Nem Jehovának adta a dicsőséget a júdai királyok felett aratott győzelemért, hanem inkább öntelten magát helyezte Jehova helyébe. Ezért a babiloni uralkodóházra a bukása után gúnyosan úgy utaltak, hogy „fényesség”.

A babiloni uralkodók büszkeségét csakugyan visszatükrözi „a dolgok ezen rendszerének istene”, aki nem más, mint Sátán, az Ördög 2Korintus 4:4. Őt is mérhetetlen hatalomvágy jellemzi, és sóvárog azután, hogy Jehova Isten fölé helyezze magát. De a Lucifer név a Szentírás szerint nem Sátánra utal.

Sokan, hosszú ideje már, hogy az ellenséget Lucifernek nevezik. Az elnevezés jelentése fényhozó. Ez az elnevezés Ézsaiás könyvének 14. fejezetéből kiragadott, rosszul értelmezett szöveg alapján született.

Ézsaiás 14

12. Miként estél alá az égről fényes csillag, hajnal fia!?

Holott az egész fejezet Babilon királyáról szól. Egy gúnydal. A gúnydal így veszi kezdetét:

Ézsaiás 14

4. E gúnydalt mondod Babilon királya felett, és szólsz…

Babilon királya felmagasztalta magát, holott a dicsőséget az Úrnak kellett volna adnia, mivel Ő tette oda, ahol volt. De az Úr megprófétáltatta Ézsaiással, hogy véget vet az uralkodásának, és letaszítja trónjáról.

2: Fellázadt Isten ellen, az édenben oltalmazó Kerub volt.

Ezékiel 28

14. Valál felkent oltalmazó Kérub; és úgy állattalak téged, hogy Isten szent hegyén valál, tüzes kövek közt jártál.

15. Feddhetetlen valál útaidban attól a naptól fogva, melyen teremtetél, míg gonoszság nem találtaték benned. …

17. Szíved felfuvalkodott szépséged miatt; megrontottad bölcseségedet fényességedben; a földre vetettelek királyok előtt, adtalak szemök gyönyörűségére.

Viszont van ezzel a résszel nem kis probléma. Ugyanis nem sátánról szól az idézet. Tírusz királyáról.

Így is kezdi:

2. Embernek fia! mondjad Tírus fejedelmének…

Ha megnézzük az előző fejezet, a 27-est, ott tételesen fel vannak sorolva mindazok a birodalmak, országok, akikkel kereskedett Tírusz. Szándékosan kihagytam a 16-os sort:

16. Kereskedésed bősége miatt belsőd erőszakossággal telt meg és vétkezél; azért levetélek téged az Isten hegyéről, és elvesztélek, te oltalmazó Kérub, a tüzes kövek közül.

Sátán nem folytatott kereskedelmet, viszont a Biblia soraiból világosan látni, hogy Tírusz igen.

A 12-es sortól kezdve, gyászéneket kellett zengenie a prófétának. A gyászének egy felmagasztaló ének, melyben elsiratják a meghaltat. Itt jön a drágakövekben öltöztetett király (13-as sor), ki felmagasztalt titulusát fokozva kerubnak, és királyságát éden kertjének nevezi. Aztán felsorolja bűnét, és fizetségét.

Ha elolvassuk a második sort is a fejezetből, elég egyértelműen látszik, hogy az isteni titulussá felmagasztalt királyról van szó, aki ember volt:

2. Embernek fia! mondjad Tírus fejedelmének: Ezt mondja az Úr Isten: Mivelhogy felfuvalkodott szíved és ezt mondtad: Isten vagyok én, Isten székében ülök a tengerek szívében, holott csak ember vagy és nem Isten, mégis olyanná tetted szíved, amilyen az Isten szíve.

EMBER VAGY!

A Bibliában nincs arról szó, hogy a sátán egyfajta világosságot, értelmet, fényt hozó lenne. Ő hazugságot hoz, fényt nem. Márpedig ami nem valós, az sötét. Lehet fényesen tálalni, de attól még sötét. És nincs arról sem szó a Bibliában, hogy sátán fellázadt volna Isten ellen, felmagasztalta volna magát, vagy oltalmazó kerub lett volna. Ezek a megállapítások kiragadott, és félreértelmezett részek folytán születtek.

Lucifer,aki sátánná lett,eredetileg Isten legkülönlegesebb lénye volt,aki a teremtmények között a legtöbb isteni ismerettel rendelkezett.

Ebben a nagytudású,szépségű(isteni tudású)teremtményben fogalmazódott meg a világegyetem feletti uralom vágya.

Tervét,Isten jellemének bemocskolásával,meghamisításával kezdte,melyet-vitathatatlan bölcsessége útján-hatékonyan képviselt a világegyetem értelmes lényei közt.

Ez volt Lucifer lázadása.