Ézsaiás miért így fejezi ki magát próféciájában?

Mert a "fiai" szó a Bibliában nem csak valakinek a gyermekeit jelentheti, hanem a későbbi leszármazottait is.

Pl. a Biblia Mózes korszakától kezdve nagyon sok helyen azt mondja a zsidó népre, hogy "Izrael fiai". De Izrael (azaz Jákob) addigra már többszáz éve meghalt (tudjuk, hogy Jákob korszakától az Egyiptomba kerüléstől Mózesig 400év telt el), a 12 fiúgyermeke is, tehát pl. ezeken a helyeken is a "fiai" kifejezés a későbbi leszármazottait jelölte.

De hasonlóképp beszél a Biblia pl. "Júda fiai"-ról, "Benjámin fiai"-ról stb., sőt pl. "Ammon fiai"-ról, sokszáz évvel ezeknek az embereknek a halála után. Ezeken a helyeken mindig nyilvánvaló, hogy itt az illető leszármazottainak csoportjáról van szó.

Tehát ez a prófécia nem Ezékiás közvetlen gyermekeiről, hanem egyes későbbi leszármazottairól szólt, akik valóban el lettek hurcolva Babilonba.

Megnéztem egy bibliai lexikonban:

"Manassé uralma idején (i. e. 716–662) Jehova megengedte az asszír hadvezéreknek, hogy Júdának ezt a királyát, Manassét fogolyként Babilonba vigyék (amely ekkor asszír uralom alatt állt) (2Kr 33:11). Némelyek szerint ez abban az időszakban történhetett, amikor Esár-Haddon győzedelmes hadjáratot folytatott Egyiptom ellen. Mindenesetre Menasi (Manassé), Júda királya azok között van megemlítve a feliratokon, akik sarcot fizettek Esár-Haddonnak. Manassét később visszavitték Jeruzsálembe (2Kr 33:10–13). Az Ezsdrás 4:2-ből úgy tűnik, hogy Izrael északi királyságában az emberek ki- és betelepítése még folytatódott Esár-Haddon napjaiban is, ami magyarázatot adhat az Ézsaiás 7:8-ban feljegyzett próféciában szereplő ’hatvanöt évre’. (Lásd: AHÁZ 1.; ESÁR-HADDON.)"