Mit jelképez illetve mit jelent a körülmetélkedés fogalma? Egy próféta irja hogy a szivükben kell körülmetéltnek lennie az embereknek.

A szív körülmetélése azt jelenti, hogy az ember szíve megtisztul a bűnöktől, illetve a bűnös vágyaktól/indulatoktól.

A bűnös népről egy helyen azt írja a Biblia, hogy "megkövéredett ennek a népnek a szíve" - tehát a bűnös szívet mintegy bűnnel kövéredett szívként ábrázolja, a szív körülmetélése pedig képletesen szólva ezt vágja körbe.

Ezt Isten egy ember alámerítkezésekor elvégzi, és így az illető egy teljesen megtisztult új szívvel jön ki az alámerítése után (rossz szóval megkeresztelést is szoktak mondani alámerítés helyett. Azonban a nem alámerítéssel végzett keresztelés bibliai szempontból helytelen és igy érvénytelen. És ilyen kereszteléseknél sajnos az illető szívében sem megy végbe ez a megtisztulás, "körülmetélés", azaz benne maradnak továbbra is különböző bűnös vágyak és indulatok a keresztelő után is.)

Szia

Hogy teljes képet láss a körülmetélkedés fontosságáról és jelentéséről(akár fizikai, akár szellemi), muszály visszamenni egy kicsit a történelemben. A körülmetélkedés szétválszthatatlana zsidó néphez tartozástól ezért fontos tudni mit jelent a "zsidó" megnevezés :Júda törzséhez tartozó személy. Ami az Izrael tíztörzs-királyságának bukása előtti időszakot illeti, a bibliai beszámolóban nem fordul elő a „zsidó” megjelölés. Ezékiás idejében Ézsaiás a szó jelzői formáját használta, mely így lett lefordítva: ’a zsidók nyelve’ az Ézs 36:11, 13szerint. A déli királyságot leggyakrabban Júdának, az ott élő embereket pedig Júda fiainak vagy Júda fiai törzsének hívták. Az első bibliaíró, aki a ’zsidók’ elnevezést közvetlenül a népre használta, a Királyok első és második könyvének írója, kétségtelenül Jeremiás volt, aki i. e. 647-ben kezdte el prófétai szolgálatát. (erről a 2Ki 16:6; 25:25 olvashatsz. A száműzetés után zsidónak neveztek minden olyan izraelitát, aki hazatért ( pl.Ezs 4:12; 6:7; Ne 1:2; 5:17), végül pedig ezzel a szóval utaltak a világon élő összes héberre, így különböztetve meg őket a nem zsidó nemzetektől, erről itt Eszter 3:6; 9:20 lehet olvasni.

Azok a nem zsidók is így nevezték magukat, akik elfogadták a zsidó hitet, és körülmetélt prozelitákká lettek (Esz 8:17). Mindamellett a Héber Iratokban a ’jövevény’ szó is jelölhet olyan személyt, aki felvette a zsidók vallását (Jer 22:3), sőt, az ilyeneket olykor a Keresztény Görög Iratok írói a ’prozelita’ szóval különböztetik meg (Csel 2:10; 6:5; 13:43).

Jézus kínoszlopára Pilátus ezt a feliratot tette: „A názáreti Jézus, a zsidók királya” Ján 19:19.

A keresztény időkben:

Pál apostol, amikor amellett érvelt, hogy a zsidók helytelenül teszik, hogy vér szerinti származásukkal büszkélkednek, és a Törvényben meghatározott cselekedetekkel akarják elnyerni Isten tetszését, kijelentette: „Mert nem az a zsidó, aki külsőleg az, és a körülmetéltség sem az, amelyik külsőleg van a testen, hanem az a zsidó, aki belsőleg az, és az ő körülmetéltsége a szív körülmetéltsége szellem által, nem pedig írott törvénygyűjtemény által. Az ilyennek dicsérete nem emberektől, hanem az Istentől jön” Róma 2:28, 29. Pál itt a Júda név jelentéséből (dicsőített, magasztalt) kiindulva szójátékkal él, és kiemeli, hogy az Istentől jövő dicséret igazából azon alapul, hogy valaki szívből, szellemmel szolgálja Istent. Ez az érvelés párhuzamba állítható a rómaiaknak írt levél 4. fejezetének fejtegetésével, mely szerint Ábrahám igazi magvát azok alkotják, akik Ábrahám hitét utánozzák. Pál azt is kiemeli, hogy a keresztény gyülekezetben a nemzeti hovatartozásnak semmi jelentősége sincs, hiszen „nincsen sem zsidó, sem görög (illetve nem zsidó)” Galata 3:28.

A feltámasztott Jézus Krisztus beszélt a szmirnai gyülekezethez, vigasztalva őket az üldözés miatt, melyet nagyrészt a zsidók kezétől kellett elszenvedniük. Ezt mondta: „Ismerem. . . az azoktól jövő káromlást, akik zsidónak mondják magukat, holott nem azok, hanem Sátán zsinagógája” Jelenések 2:9.