Ti hiszitek, hogy előre el van rendelve a 'halál ideje'?

Na, Zitus, végre egy normális kérdés.

Viszont a válasz az nehéz lesz...

az igaz, hogy az ember körülményei, adottságai és a környezete eléggé behatárolják az életét. Te pl. már soha nem leszel ateista, holott megtehetnéd.

Ugyanígy nem fogsz 120 évig élni, de a 30 évet már túlélted.

Isten ezt előre tudta, és a te halálod napját is ismeri - de (ugye a szabad akarat miatt) - nem hiszem, hogy mindezt kőbe véste volna. Mindebbe beleszólhatsz te is, meg a környezeted is.

Sok mindent megtehetsz, csak ebből sok mindent NEM teszel meg.

Erre talán legjobb példának az örök élet gyümölcsét tudnám mondani az édenben:

ott volt a tiltott fa mellett. Ha ettek volna belőle, örök életük lett volna.

DE NEM ETTEK.

És ezt az isten előre tudta... mint ahogy azt is, hogy a tiltott gyümölcsből viszont enni fognak.

"Hát, ha felfogadsz egy bérgyilkost,"

.. ilyenkor megrendelve van, nem elrendelve!

Kedves kérdező!

Ezek szerint Jób is, a prédikátor is "kegyetlen" volt:

""És dicsérém én a megholtakat, a kik már meghaltak vala, az élők felett, a kik még élnek; De mind a kettőnél boldogabbnak azt, a ki még nem lett, a ki nem látta azt a gonosz dolgot, a mely a nap alatt történik.""

""Jobb a jó hír a drága kenetnél; és a halálnak napja jobb az ő születésének napjánál. Jobb a siralmas házhoz menni, hogynem a lakodalomnak házához menni; mivelhogy minden embernek ez a vége, és az élő ember megemlékezik arról. Jobb a szomorúság a nevetésnél; mert az orczának szomorúsága által jobbá lesz a szív. A bölcseknek elméje a siralmas házban van, a bolondoknak pedig elméje a vígasságnak házában. /.../ Jobb akármi dolognak vége annak kezdetinél; jobb a tűrő, hogynem a kevély.""

""Mert nem porból támad a veszedelem s nem földből sarjad a nyomorúság! Hanem nyomorúságra születik az ember, a mint felfelé szállnak a parázs szikrái.""

""Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elől a nyomorúságot. Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem? Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlőkre, hogy szopjam?! Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék - Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kőhalmokat építenek. Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat. Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek? Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstől, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt. A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát. Kicsiny és nagy ott egyenlő, és a szolga az ő urától szabad.""

Ez a földi élet nyomorúság (nyilván Jób este extrém, de mindenki szenved így vagy úgy), nem mintha nem lenne tökéletes az Isten teremtése, hanem épp azért, mert az. Ez a mostani, testben való élet elmúlik, és a feltámadáskor mindenki számára, aki ebben az életben nem kapott hitet, kezdődik egy másik, aminek másmilyenek, jobbak lesznek a körülményei. Ezért nincs mit sajnálni az akár bármilyen fiatalon elhunytakon sem, hanem belátni, hogy

""Az igaz elvész és nem veszi eszébe senki, és az irgalmasságtevők elragadtatnak és senki nem gondolja fel, hogy a veszedelem elől ragadtatik el az igaz; Bemegy békességbe, nyugosznak ágyaikon, a kik egyenes útaikon járának.""

Ha pedig a születés ideje, mindenki létrejötte az Istentől van megadva, és nem véletlenszerű, és nem függ a saját 'szabad akaratunktól' (én legalábbis biztos nem 'akartam' megszületni, mielőtt megfogantam), akkor bizony ez ugyanúgy igaz a halálra is.