Mi értelme van az életnek, ha csak szenvedünk, és a végén ráadásul meg is halunk?

Hogy az ember tragédiájából idézzek: "A Cél a halál, az Élet küzdelem, s az ember célja egy küzdés maga"

Ez nagyon szépen megfogalmazza azt amiért érdemes élni. Én nem vagyok keresztény, és én máshogy látom a világot.

Tudod én abban hiszek, hogy mi magunk választunk magunknak sorsot.

Az ember három fő részből áll: A test, a lélek és a szellem. A szellem örök. Az a legbelsőbb és legfelsőbb énünk. Amikor meghalunk a szellemünk megmarad és később leszületik újra. Azért tesszük ezt mert ezáltal tapasztalatot gyűjtünk, hisz a legvégsőbb cél a tovább fejlődés. Mindig mikor leszületünk konkrét célokat tűzünk ki magunk elé, életfeladatokat.

Ha csak szenvedsz akkor valamit nagyon nem jól csinálsz, hisz úgy tudod, hogy kitűzött úton jársz, hogy boldog vagy. Ez az igazi érték mérője az életminőségnek, nem pedig a gazdagság, vagy a tárgyak amiket birtokolsz.

Ha valamit megtanulsz, ami fontos neked, attól hosszútávon boldogságot kapsz. Tanulni úgy tudsz a legkönnyebben, hogy ha valamivel meg kell küzdened, és döntéseket hozol. Van, hogy rosszul döntesz, olyankor rosszul érzed magad, úgymond szenvedsz. De minden ilyennel tanulsz, és megtanulod, hogy legközelebb ne hozd meg azt a rossz döntést és így amikor legközelebb ugyanabba vagy hasonló helyzetbe kerülsz, akkor tudod, hogyan dönts és attól boldog leszel.

Nem csak szenvedünk az életben. Meg kell látni a jót és csak a mi döntésünk ( a tiéd, vagy az enyém, vagy akárkié) hogy mit veszünk észre, a jót vagy a rosszat.

A halál nem jutalom. Hanem állapot, a köztes tér, ahol arról döntünk mit akarunk megtanulni, milyen életet akarunk magunknak és mikor leszületünk rajtunk múlik mit hozunk ki abból a személyiségből és abból az életkörülményekből amibe beleszületünk.

Te mit hozol ki? Szar az életed? Szenvedsz tovább? Vagy megpróbálod jobbá tenni? Mit tudsz kihozni?

Csak rajtad múlik....

Hogy megéljük a fontosabb eseményeket és családot alapitsunk. Én nem vagyok idős de megéltem kis gyerekként a fekete oktobert és a 20 évesek csak tankönyvekből olvassák. Jugoszlávia harcát mikor láttam és halodtam a bombázást.

Tanuljunk és eljutunk egy bizonyos szintre és embereket megismerni, barátkozni és eldönteni mit tegyünk a következő 10 évben. Szerintem menj el egy paphoz és elmondja szépen és tud tanácsot is adni.

"Az életben nincsen örök öröm de vannak kis örömök amikért élni kell"