Isten, illetve Jézus miért várja el tőlünk, hogy megbocsássunk az ellenségeinknek, mikor Ő maga ezt nem teszi?

Igen.

Igen.

Igen.

Akkor is ugyanoda lyukadunk ki, ahova néhány órával ezelőtt, és csak ismételni tudom azt, amit te mellébeszélésnek tartasz.

.

Aki elkárhozik, az nem azért kárhozik el, mert Isten haragszik rá, hanem azért, mert ő maga úgy döntött a földi élete során, hogy nem kér abból, amire Isten meghívta.

.

Ez a képmutatás dolog nagyon furcsa, amikor Istent és embert hasonlítasz össze. Te nemi életet élsz. A 8 éves gyerekednek viszont megtiltod. Akkor képmutató vagy? Erre írtam már kétszer is a latin bölcsességet.

Igen, teljes joggal mondod, hogy Jézus szeretete nem végtelen, hiszen az örök kárhozatra vet. Annyiban mondjuk sántít a dolog, hogy nem Jézus ítél az idők végezetén, hanem az Atya, de ne ragadjunk le ilyen apróságon. Ha viszont Isten mindenkit feltétel nélkül beengedne az országába, kiírnád a kérdést, hogy Isten miért nem igazságos, mikor itt és itt benne van a Bibliában, hogy Isten igazságos. Miféle igazság az, hogy nem csak azok jutnak mennybe, akik egész életükben törekszenek Istent követni, hanem azok is, akik fütyülnek rá egész életében. Szóval ez olyan trükkös dolog, mint a híres kérdés, hogy tud-e Isten akkora követ teremteni, amekkorát nem tud felemelni. Ha azt válaszolod, hogy nem, akkor Isten nem mindenható, ha viszont azt, hogy igen, akkor Isten megint csak nem mindenható, mert nem bírja felemelni a követ.

.

Sajnálom, hogy a szexuális hasonlattal (ami nem tudom, hogyan minősít engem) sem sikerült megértetnem veled, hogy Isten nem egyenlő ember. Isten ítélkezhet, és csak ő ítélkezhet. Nagy igazságtalanság, hogy te nem lehetsz Isten. Majd tedd szóvá neki, ha találkoztok.

Én meg azt mondom, hogy értelmetlen végsősoron a kérdésfelvetésed, vagy okafogyott, ha úgy tetszik, s egy téves alapfeltevésből indul ki; de nevezhetjük ezt csúsztatásnak is, sőt...

Jézus által ugyanis Isten már megbocsátott, ami történelmi esemény is(...), ezért az a cselekvő magatartás, illetve annak az esetleges hiánya, amit a kérdésedben felteszel, már bevégzett dolog Isten által. Vagyis a cselekvést, illetve annak hiányát, amelynek esetleges kővetkezménye a kárhozat, vagy az űdvösség, kizárólag a bűnbocsánatot elfogadó, vagy el nem fogadó emberen kérhetnéd számon.

Amennyiben pedig nem "szimplán" időbeni, tehát nem történelmi eseményként tekintünk a dologra, hiszen Isten az időn kívül él, akkor is azt kell mondjuk, hogy a bűn megbocsátása, -a tieid is-, amit te Istenen számon szeretnél kérni, már akkor megtörtént, amikor te még kéjes gondolat se voltál. Ennek a cselekvő elfogadását, vagy el nem fogadását milyen alapon kérheted számon Istenen? Legfeljebb olyan alapon, hogy miért nem kényszeríti rád az űdvösséget.

Tehát, ami az időbeniséget illeti, jelesül, hogy már megtörtént, de a te döntésed hiányában adott esetben, a saját, az idő keretei közt tőltött életedben esetleg mégsem történt meg, ez az a paradoxon, amit legfeljebb szembe tudsz állítani azzal a másik paradoxonnal, amit a kérdésedben állítasz.