Van valami forrás arról, hogy a zsidók vagy a rómaiak nem keresztre feszítéssel végezték ki az embereket, hanem cölöpre rakták őket?

A zsidók nem feszítették keresztre, ugyanis a főpapnak csak korbácsoltatási joga volt. Ezért kellett Pontius Pilátushoz vinni Jézust.

A rómaiaknál pedig bevett szokás volt a keresztre feszítés.

A zsidó törvények alapján, akit halálra méltónak találtak, a megkövezésen kívül volt még egy halálnem.

(Ezsdrás 6:10, 11) . . .. 11 Parancsot adtam ki, hogy ha valaki megszegi ezt a rendeletet, annak házából húzzanak ki egy gerendát, és feszítsék meg azon, s házát tegyék nyilvános árnyékszékké emiatt.

Károli fordítás Ezsdrás 6:11. És megparancsolom azt is, hogy valaki e rendelést megszegi, annak házából szakíttassék ki egy gerenda s felállíttatván szegeztessék reá, háza pedig szemétdombbá tétessék e miatt.

(5Mózes 21:22, 23) 22 Ha valaki olyan bűnt követ el, hogy halálbüntetést érdemel, és megölik, te pedig oszlopra akasztod, 23 ne maradjon holtteste egész éjjel az oszlopon, hanem temesd el őt még aznap, mert átkozott Isten előtt a felakasztott ember; és ne szennyezd be földedet, melyet Jehova, a te Istened ad neked örökségül.

Az ilyen felakasztott halottat még napnyugta előtt le kellett venni az oszlopról, és el kellett temetni, különben beszennyeződött volna a föld, amelyet Isten az izraelitáknak adott (5Mó 21:22, 23). Az izraeliták még akkor is követték ezt a parancsot, ha a kivégzett személy nem volt izraelita

Az Izraeliták pedig Jézust a Saját törvényeik szerint feszítették meg.

(János 18:30, 31) . . .” 31 Pilátus ezért ezt mondta nekik: „Vigyétek el ti, és ítélkezzetek felette a törvényetek szerint.” . . .

. Jézus földi szolgálata idején a római kormányzat nagy függetlenséget biztosított a szanhedrinnek, a polgári és a közigazgatási ügyekbe egyaránt volt beleszólása. Hivatalszolgák álltak a rendelkezésére, és hatalma volt arra, hogy letartóztasson és börtönbe vessen embereket

Vallási tekintélyét még a diaszpórában élő zsidók is elismerték.

Azonban a római uralom idején a szanhedrinnek idővel nyilván már nem volt joga végrehajtani a halálos ítéleteket, hacsak engedélyt nem kapott rá a római kormányzótól (prokurátortól)

A császár képviselőjeként a kormányzónak teljhatalma volt a tartomány felett. Kiszabhatott halálbüntetést, és azok szerint, akik úgy vélik, hogy a szanhedrin is hozhatott halálos ítéletet, ennek a zsidó bíróságnak meg kellett szereznie a kormányzó jóváhagyását ahhoz, hogy érvénybe lépjen az általuk kimondott ítélet.

Rafinált érvelés a zsidó vallás vezetőktől:(János 18:31) . . .A zsidók ezt mondták neki: „Nekünk nem szabad senkit megölnünk.”

Egyenes cölöp volt ami valószínűleg már ott állt a golgotán a földbe téve. Krisztus azt a részét cipelte, ami annak a tetejére lett felhúzva és rögzítve.

Egy T alak volt aminek a tetjére még ment a tábla a felirattal. Így olan jellegű volt, mint a mostani kereszt forma.

Úgy haltak meg, hogy abban a pozícióban nehezen kaptak levegőt és persze a lábakon és a karokon ütött sebek is véreztek. A lassú és szenvedéssel teli megszégyenítés volt a cél. Ha nem haltak meg a nap végéig, akkor eltörték a lábaikat hogy ne tudják magukat tartani és fuljanak meg hamarabb.

Krisztus lábtörés helyett egy oldalba szúrást kapott egy lándzsával vagy dárdával.

Kortárs nem keresztény szerzők leírásai

Ami a keresztre feszített testtartásának konkrét leírását illeti, kevés nem keresztény

forrás áll a rendelkezésünkre.

A Krisztus előtti századból forrás Halikarnasszoszi Dionüsziosz, görög történész

és retorika tanár (Kr.e. 60-7), aki Rómában élt, és latinul is megtanult. A rómaiak

története című görög nyelvű művében (VII. 69:1-2) egy rabszolga kivégzését is

leírja, akit a keresztre feszítés előtt a következő módon korbácsolták végig a vá-

roson:

A férfiak, akiknek megparancsolták, hogy vezessék a rabszolgált a büntetőhelyre, két

karját széttárva egy darab fára (xülon) kötözték, ami a mellkasán és a vállain át egészen a

csuklóiig ért, követték őt, és meztelen testét ostorral szaggatták.

Az első században Josephus Flavius zsidó történész A zsidó háború című könyvé-

ben (V.11) így ír azoknak a zsidóknak a sorsáról, akik a Titus serege által ostromolt

Jeruzsálemből kiszöktek:

Tehát mindenek előtt végig kellett szenvedniük a megkorbácsoltatást és minden elképzelhető

kínzást, aztán pedig a falakkal szemben keresztre feszítették őket. (...) A katonák

dühükben és gyűlöletükben a foglyokat változatos helyzetben szögezték keresztre, és

mivel rengeteg volt, hamarosan nem volt már hely a kereszteknek és a kereszteken a

megfeszítendőknek.

A 2. századi források is mind kitárt karokról írnak. A hivatásos jós, Epheszoszi

Artemidórosz így ír: „Mivel bűnöző, keresztre lesz feszítve (sztauroó) saját magasságában

és kezei szélességében” (Oneirokritiké I. 76).

Szamoszatai Lukianosz rétor és szatírista pedig a mitikus Prométheuszról is azt

írja, hogy kitárt karral szögezték a Kaukázus egy szakadéka fölé. Az ősi görög mí-

tosz e jelenetét talán saját kora gyakorlatának megfelelően képzelte el.

Az ásatások is a keresztrudas verziót támasztják alá.

De lényegében így is egy egyenes fán voltak.