Ki kerül a mennyországba?

"Tehát meghoztad a döntést."

Nem hoztam meg semmiféle döntést, csupán levontam az egyetlen logikus következtetést, amit a mennyország/pokol/ítélet témáról le lehet vonni!

"Akkor viszont ne Istent okold majd."

Miért okolnám Istent bármiért is. Az élet ajándék! És én képes vagyok megélni teljes valójában, a hazug és igazságtalan ítélettől való félelem nélkül (ellentétben veletek)!

"Semmi sem akadályozott volna meg, hogy megismerd, még az ész is megvan hozzá."

Ez a szokásos hazugság, tudtad, hogy majdnem minden vallási könyvben legalább egy helyen fel van tüntetve (általában a vége felé), hogy ez a teljes igazság és mivel most már tudatában vagy, felelősségre is vonhatnak miatta. Na, pontosan innen lehet tudni, hogy az adott vallás egy ordas nagy hazugság!

Ez olyan, mint az az őrület, ami még régebben burjánzott, az emberek leveleket pakolgattak a saját ismerőseik postaládájába, hogy küldd tovább még 10 embernek és akkor szerencsés leszel, ellenben ha nem, akkor balsors lesz a "jussod"...

Mindenki hisz valamiben. Nincsen hit nélküli ember. A kérdés csak az, hogy miben hisz?

Ön azt mondja, hisz istenben. Csak azt nem tudom, hogy melyikben?

Istent ugyanis nem mi teremtjük a magunk elképzelései szerint, nem mi határozzuk meg milyennek 'kellene' lennie Istennek, hanem Istent teremtett minket. "Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti utaitok az én utaim, így szól az Úr! Mert amint magasabbak az egek a földnél, akképpen magasabbak az én utaim utaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál!" (Ézsaiás 55:8,9)

Pál is írt erről:

"Mert ha vannak is úgynevezett istenek akár az égben, akár a földön, aminthogy van sok isten és sok úr; Mindazáltal nekünk egy Istenünk van, az Atya, akitől van a mindenség, mi is ő benne; és egy Urunk, a Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, mi is ő általa. De nem mindenkiben van meg ez az ismeret;" (1 Kor. 8:5-7a)

Igen, sajnos nincs meg mindenkiben ez az ismeret.

Ön azt mondja, elegendő az embernek a józan eszét használnia, hogy felismerje az igazságot. Ez jól hangzik, ha nem volna vele egy "apró" probléma. Az ugyanis, hogy senki sem állíthatja magáról, hogy neki teljesen "józan" lenne a gondolkodása.

Az emberek gondolkodását előfeltevések határozzák meg. Az ön egyik előfeltevése például az, hogy a Biblia csupán emberi szerzők műve. Ez az előfeltételezése nem teszi lehetővé, hogy helyesen értékelje a Biblia isteni ihletését alátámasztó bizonyítékokat, mert azt feltételezi, hogy nincsenek tényszerű bizonyítékok erre. Nem látja? Ha tudnék is megcáfolhatatlan bizonyítékot mutatni önnek, az előfeltételezése arra kényszerítené, hogy úgy értelmezze ezeket, ahogyan az előfeltételezése megkívánja. Tehát utasítsa el őket. Ezért nem fogja tudni meglátni a bizonyítékokat.

A józan ész hasznos segítője az embernek, de nem lehet minden dolgok mértékének tekinteni. Lehet valami igaz akkor is, ha ellentmond a "józan ész"-nek.

Ha a "józan ész"-t teszi a legfőbb tekintélynek, ezzel azt mondja, hogy minden dolgok mértéke maga az ember. A kérdés az, hogy kinek a "józan esze" minden dolgok abszolút mércéje? Az öné? Vagy az enyém? Valaki másé? Egyáltalán, mit jelent az, hogy "józan" ész? Ki dönti el, hogy mi "józan", és mi nem? És mi alapján? A logika alapján? Akkor a logika a legfőbb tekintély? A logikát azonban emberek művelik.

A lényeg az, hogy az ön eszmerendszerének központi eleme, a "józan ész" nem alkalmas arra, hogy az igazság abszolút megítélője legyen.

Az emberi "okoskodás" mindaddig hasznos, amíg nem lépi át a határait. De amikor Isten fölé akarja helyezni magát, és az ember akarja megmondani, hogy milyennek kellene lennie Istennek, akkor a józan gondolkodás valóban okoskodássá válik.

Vegyük akkor sorra az ön állításait.

Azt mondja, hogy nekem nincs ismeretem, hanem dogmákat mormolok. Ez nem így van. Csupán több eszem van annál, mint hogy pusztán a magam értelmére támaszkodjam. Szerintem ön egy kissé szűklátókörű a hit kérdésében. Ismeretre nem csak gondolkodással lehet szert tenni, hanem külső forrásból. Különösen, ha olyan dologról van szó, ami kívül esik az emberi megismerhetőség határain. Én az alapján hiszem el, hogy amit a Biblia állít igaz, mert meggyőződtem annak isteni eredetéről, és Isten nem hazudik. Teljesen logikus igaznak elfogadni azt, amit Isten maga jelentett ki.

Ön nem hisz a Bibliának az előfeltevései miatt. De ezt félretéve, ha bizonyosan Isten jelentene ki valamit önnek, nem volna logikus elhinni azt?

A valóság a mi nézeteinktől függetlenül létezik.

"Mi is a valóság részei vagyunk. Az isteni terv részei."

Igen. És? Honnan tudja ön, hogy miben áll Isten terve? Belelát Isten gondolataiba? Nem képzel egy kicsit sokat magáról? "Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok"

Továbbá melyik istenről beszél ön? Mert mi ketten nem ugyanarról az Istenről beszélünk. Csak egy Isten van, és ezért nem lehet több különböző nézet helyes róla. Az egyikünk bálványt imád tehát.

Alapvető tévedés összemosni a vallást a hittel.

A vallás emberi "okoskodás" terméke, amikor az ember maga akarja kitalálni, hogy milyen Isten, és hogyan lehet a kedvében járni.

Lehet, hogy nem tud róla, de ön is egy ilyen vallásos ember. Kitalálta a saját eszével, hogy milyen istent tudna elképzelni, és abban hisz. Ez a vallás. A Biblia bálványimádásnak nevezi ezt.

Mivel Isten mérhetetlenül hatalmasabb nálunk, csak úgy ismertetjük meg Őt, ha Ő maga szól hozzánk. Isten meg is tette ezt. A szava a Biblia. Ez tény. Mindenhol ott található benne Isten "szignó"-ja, csak tudni kell észrevenni.

Attól, mert bizonyos emberek a villámlást valamiféle isten haragjának gondolták, nem következik, hogy a valóságos Teremtő Isten nem létezik. Vagy ezt a következtetést nevezi ön logikának, meg "józan" észnek? Ez csupán súlyos szűklátókörűség.

Ezt a "józan" eszét használta arra is, hogy rájöjjön, hogy a Biblia nem Isten szava? Meglehet nem is annyira józan a gondolkodása, mint amennyire szeretné hinni. Egy előfeltételezés rabja. Ha ön megtette az enyémmel, akkor én is kölcsönveszem az ön hasonlatát: Ez a hamis előfeltevés az oka, hogy homokba dugja a fejét, és visszautasítja a valóság emberi megismerésen túli, Isten által kijelentett részét.

Bizonyára idézték már ezt az igaszakaszt önnek, de nem árt megismételni:

"Mert nyilván van az Istennek haragja mennyből, az embereknek minden hitetlensége és hamissága ellen, kik az igazságot hamissággal feltartóztatják. Mert ami az Isten felől tudható nyilván van ő bennük; mert az Isten megjelentette nekik:

Mert ami Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik; úgy, hogy ők menthetetlenek. Mert bár az Istent megismerték, mindazáltal nem mint Istent dicsőítették őt, sem neki hálákat nem adtak; hanem az ő okoskodásaikban hiábavalókká lettek, és az ő balgatag szívük megsötétedett. Magukat bölcseknek vallván, balgatagokká lettek;" (Róma 1:18-22)

Én nem tudom hogy ön menthetetlen-e, de remélem, hogy nem.

Meglehet elkerülte a figyelmét, ezért had emlékeztessem rá, hogy a tudomány fejlődésnek indulását éppenséggel keresztyén tudósoknak köszönheti. Olyanoknak, akik hittek benne, hogy Isten renddel teremtette a világot, ami ezért megismerhető. Sőt, azért adta Isten az embernek az értelmét hogy segítségével felfedezze a teremtett világot, annak törvényszerűségeit. Ezt a hitüket a tudósok pedig a Bibliára alapozták. A tudomány fejlődését nem a hit hanem az intézményesült vallás - az Egyház - akadályozta. Azért, mert féltette a hatalmát. Nem a Biblia akadályozta a tudományos fejlődést, sőt, a biblikus hit elősegítette azt, és segíti ma is. A hitnek semmi baja a tudománnyal. Csupán azokat a nézeteket utasítjuk vissza, amelyek ellentmondanak Isten kijelentésének. De ez természetes is. Az emberi értelem semmiféle terméke nem írhatja felül Isten szavát. Mert ismét: "amint magasabbak az egek a földnél, akképpen magasabbak az én utaim utaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál!"

"Krisztus még a Bibliában sem mondta, hogy azt várná el, hogy őt "istenítsük", imádjuk, sőt, saját szavaival mondta, hogy ő maga is egy ember. Az, hogy elhisszük-e az ő történetét, semmiféle megváltást nem biztosít, pláne úgy, hogy a története számos hazugságba/ferdítésbe van beburkolva, amik eleve megkérdőjelezhetővé teszik az egész történetet. "

A mondanivalójának második felét ignorálom, mert színtiszta tévedés. Sziklaszilárd bizonyítékok támasztják alá, hogy a Jézusról szóló történetek igazak. Tagadni ezeket nem más, mint ostobaság. A tények világos semmibevétele.

[link]

Az valóban igaz, hogy a Jézusról szóló történet puszta elhívése nem biztosít üdvösséget. Ennél többre van szükség. A gyógyszerről sem elég tudni. Be is kell venni, hogy hasson.

Ami a szavainak első felét illeti, itt van, amit Jézus maga mondott: "Aki hiszen ő benne, el nem kárhozik; aki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében." (János 3:18) A szövegkörnyezet világossá teszi, hogy Jézus itt önmagáról beszélt. Előzőleg elmondta, hogy Isten annyira szerette a világot (az embereket), hogy "az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." Mivel Isten igazságos, meg kell büntetnie a bűnöst. Minden ember vétkes, így mindenkire ítélet várna. Isten ezt nem akaja, ezért maga készített megváltást az ember számára oly módon, hogy a Fiú Isten emberi testben megszületve magára vállalta minden bűnös összes jogos büntetését. Az ember számára nem maradt más feladat, mint elhinni, hogy Isten ezt megtette érte, és kérni, hogy Jézus legyen a személyes Megváltója. Ez a Biblia kijelentése, amit sajnos a vallások különféle formában eltorzítottak, a cselekedetek valamilyen formáját állítva a kegyelemből hit által való megigazulás helyébe.

"Van olyan ember a földön, aki még csak nem is hallott Krisztusról. Mert nem is volt rá lehetősége. stb. stb...."

A Bibliának van válasza erre a kérdésre is. De ez tipikus módja annak, ahogyan az emberek szeretik magukról elterelni a felelősséget. Mert mi a helyzet önnel? Ön már hallott Jézusról és az általa véghezvitt megváltásról. Mielőtt másokkal kezdene foglalkozni, foglalkozzon előbb önmagával! "Azért hát mindenikünk maga ad számot magáról az Istennek." (Róma 14:12) Ön, aki ismeri mit tett Jézus önért, miért utasítja vissza Őt?

Végül a hentes és a szerelő példázatomra adott válaszáról én is elmondhatom, hogy "hozza a szokásos szintet". Egy hasonlatnak ugyanis nem a részletei a lényegesek, hanem a fő mondanivalója. Erre ön, mint oly sokan elkezd abba belekötni, hogy a szerelők is lehetnek hanyagok. Jé, tényleg! Erről még sohasem hallottam! Ember! Hát tényleg nem érti mire akartam rámutatni? Vagy csak szándékosan mellébeszél? Nem tudom melyik a rosszabb.

Elmondom hát még egyszer, hátha másokba több "józan ész" szorult, és képesek megérteni a lényeget. Azért bízunk Isten jövőre vonatkozó ígéreteiben, mert megbizonyosodtunk róla, hogy amit a múltban tett, abban tökéletesen megbízhatónak mutatkozott. És a hentesekkel és szerelőkkel ellentétben Ő sohasem szegi meg a szavát, mindig hű az ígéreteihez.

Nincs teljesen igazad, kedves előző, mert a #8-as bejegyzésben én válaszoltam a kérdésre. Elmondtam, amit a Biblia mond erről. Utána pedig szintén nem öncélúan, hanem a kérdező érdekében igazítottam helyre egy csupán emberi bölcseleten alapuló választ.

Ugyan nem tértem rá ki külön, de a Biblia cáfolja a Jehova tanúinak válaszát is. Nem igaz ugyanis, hogy csak kevés számú kíválaszott juthat a Mennybe. Mindenki oda juthat, rögtön a testi halála után, aki hitt Jézus Krisztusban, mint személyes Megváltójában.

"Mindenki oda juthat, rögtön a testi halála után, aki hitt Jézus Krisztusban"

Ilyen hülyeséget (már bocsánat!) csak az mondhat, aki még a legelemibb imák szövegét sem ismeri.

"...Onnam lészen eljövendő ítélni eleveneket és holtakat." (Apostoli hitvallás, Credo.)

Az igazság a Bibliában van, nem a hitvallásokban!

A Biblia pedig azt mondja, hogy amikor az ember fizikailag meghal, a lelke vagy a Pokolba kerül, vagy a Mennybe. Attól függően, hogy elfogadta-e életében Jézus Krisztust Megváltójának. Jézus Megváltóként való elfogadásához pedig hozzá tartozik Istenként való elfogadása is.

Az ÓSZ azt mondja, hogy Jahve az egyedüli Szabadító (Ézs. 43.11). Az ÚSZ szerint Jézus a Szabadító (Máté 1:21). Tehát Jézus Jahve (egyik személye). Jahve egyetlen Isten, akinek három személye van.