Keresztények! Ti hogyan rendezitek magatokban ezt a kérdést?

Az a helyzet, hogy Isten szabad akaratot adott nekünk, úgyhogy nekünk is van felelősségünk a dologban. Sőt. A legnagyobb felelősségünk nekünk van.

A készleteink megvannak, csak nincsenek egyensúlyban. Pl. vannak szegény éhező afrikai kisgyerekek, de van olyan ember is, aki a napi ajánlott kajamennyiség sokszorosát elfogyasztja, hogy ő lehessen a világ legkövérebb embere (ez nem vicc). De mondjuk nálunk, egyszerű embereknél is előfordul, hogy akkor is eszünk, amikor nem kéne. Meg ha megnézzük mondjuk a pénz kérdését, vannak nagyon szegény országok, meg vannak milliárdos hírességek, akik mondjuk ha a pénzük 90%-át eladakoznák nekik, könnyebben ki lehetne küszöbölni ezeket a problémákat. Szóval valahogy egy középutat kellene megtalálni.

Jézus egyébként az egész életével azt példázta, meg minket is felszólított rá, hogy segítsünk az elesetteken. És az a jó, hogy mi is tudunk tenni valamit. Pl. ha minden kb. 10. ember, aki elmegy egy hajléktalan mellett az aluljáróban, venne neki valami péksütit, már segítene. Én igyekszem kicsivel segíteni, ha indíttatást érzek rá, de nagyon sok ismerősöm van, aki specifikusan a szegénykérdésre és a hajléktalankérdésre van morálisan kiélezve (én egy másik kisebbségre), úgyhogy jól esik látni, hogy ők még jobban mozgolódnak. :)

Először is: míg Európában haldoklik a kereszténység, addig a világ legszegényebb részen: Afrikában és Ázsiában rohamosan terjed (a katolikus legalábbis).

Jézus is szegény volt. Egy nőtlen, hajléktalan, megvetett ember. Így ha Isten (Jézus formájában) ilyen életet választott a földön, hogy sorsközösséget vállaljon a szegényekkel, akkor mindjárt más megvilágításba kerül a dolog.

Nem beszélve arról, hogy mindenki a saját sorsának a kovácsa. Sajnos sok ember maga tehet arról, hogy szegény (ettől függetlenül persze segíteni kell őket). Isten nem tehet arról, hogy valaki 8 osztályos végzettséggel, munkanélküliként 6 gyereket vállal, nem tehet arról, ha valaki nem képes beosztani a pénzét, mert iszik, cigizik, vagy éppen csak nem képes költségvetést készíteni. Arról sem tehet, ha egy szülő jóhiszeműen megengedi a link gyerekének, hogy jelzálogot kössön a házára s aztán emiatt a bank elveszi a házat, arról sem tehet, hogy egy nagyvárosban élő ember nem szeret dolgozni, holott lenne munkalehetőség.

Mekkora igazságtalanság lenne Istentől, hogy az egyik ember a világ végére is elmegy, csakhogy dolgozhasson, túlórákat vállal, majd fizetéskor 2-szer is végiggondolja mit vegyen, hogy az a kis pénze kitartson a következő fizetésig, a másik ember meg kényelmesen otthon ül, elb.......a a pénzt, s ez utóbbinak csak az ölébe hullana minden úgy, hogy semmit nem kell érte tennie.

De ez Isten dolga. A mi dolgunk nem az, hogy ítélkezzünk hogy ki miért került ilyen helyzetbe, a mi dolgunk az, hogy lehetőségeinkhez mérten segítsük ezeket az embereket.