Mi a helyzet a "lábmosás"szertartásával?

Péter, kezdem a végétől, és haladnék össze-vissza!

„Te még eddig egyetlen hozzászólásomat sem tartottad jónak, mindegyikbe sikerült belekötnöd...ezen azért érdemes lenne elgondolkodnod...”

Te magad is, ahogy én is a lassan tíz éve itt válaszolgatók között vagyunk, több ezer hozzászólással. Ehhez képest nagyjából egy-két tucatnyi hozzászólásodra reagáltam kritikai észrevétellel. Igen, nemcsak hozzád, hanem másokhoz is szólok, amikor csúsztatást, képmutatást, hazugságot, vagy nem valós megállapítást vélek felfedezni. Szerintem Te magad is így vagy ezzel. Ahogy ez a mondatod is innentől kezdve valótlan, mintha én minden egyes hozzászólásodhoz negatívan reagálnék. Ez rosszindulat felém, és üldözési mánia a részedről. Ez gondolom átlátható. Láthatod, elgondolkodtam rajta, ahogy kérted. Te is megtetted ugyan ezt?

„2. Bálványimádásnak minősítettél egy közösség által szent cselekedetként gyakorolt szertartást.”

Te magad hogyan minősíted a katolikusok szobrok előtti leborulást, és imádkozást? Te magad ezt bálványimádat kategóriájába sorolod, holott ez egy közösség általi szertartás. Ezzel kettős mércét alkalmazol, amikor téged ér a vád, támadásnak veszed, amikor Te/Ti teszitek ezt, jogosnak és igazságosnak vélitek. Materiális dolgot szentként tisztelni bálványimádás. Ezt teszitek, tehát bibliai alapon jogos a meghatározás, hogy ez bálványimádás kategóriájába tartozik.

„1. Színészkedésnek minősítettél egy közösség által szent cselekedetként gyakorolt szertartást.”

Mi a problémád a színészettel? Államilag elismert színészeket tartasz ördögtől valónak, hiszen kikéred magadnak a színészkedés megnevezést. Eljátsszátok Jézus utolsó vacsorájának jelenetét. Ezt nevezheted szertartásnak, de mivel egy darabot játszotok el, ez színészkedés is egyben.

„3. Bibliátlannak minősítettél egy bibliai alapokon nyugvó, egy közösség által szent cselekedetként gyakorolt szertartást.”

Bibliátlannak minősítettem azon észrevételedet, miszerint a lábmosás és a keresztség a bűneink lemosása, és általuk való megtisztulásunk. Mintha cselekedetek által tisztulnánk meg, ami antikrisztusi tanítás. Ilyen értelemben bibliátlan. Nem kérek elnézést. Még mindig azt vallom, hogy nincs szent cselekedet, ami üdvösséghez vezet, vagy akár csak önmagában megtisztít.

Nagyon egyszerű a kérdésem feléd. Jézus eljövetelekor számon fogja-e kérni a Bibliában található írások alapján, hogy ki, hányszor és hogyan hajtotta végre a közösségében az úrvacsorát, ahogy ma a közösségekben eljátsszák? Vagy azt fogja számon kérni, ami mindezeket szimbolizálja. Az alázatot, a segítségnyújtást, és az önfeláldozást.

És most jön egy kis algebra.

HA: az első felére a válasz igen, akkor ezt az ítélethozatalt meg kellene indokolni a Bibliából. Ez övön aluli kérés, mert tudom, hogy ilyen nincs.

HA: az első felére a válasz nem, akkor szentként és kötelezőként foglalkozni ezzel esztelenség.

HA: a második felére a válasz igen, akkor azzal kellene foglalkozni, színészi előadás helyett, ráadásul úgy, hogy megítéltek mindazokat, akik ezt nem teszik vagy éppen nem úgy teszik.

HA: a második felére a válasz nem, akkor Jézus hazudott, mert Jézus pontosan definiálta az ítéletét, és elmondta, hogy bizony ez alapján lesz az ember megítélve. És nem a szerint, hogy ki hogyan mennyit és kivel úrvacsorázott. Sajnos Jézus példázatát nem értik, és ezért cselekszik azt, amivel bemutatta azt. Ezért mondtam, hogy ha úrvacsora, akkor egy kereszténynek nem szabadna kezet mosnia. Mert Jézus mondta, hogy ez emberi hagyomány, és a hívő nem mossa a kezét, mert tudja, hogy a fazekas nemcsak a külsőnket, hanem a belsőnket is megalkotta, és nem mehet semmi sem az emberbe, ami megfertőzhetné.

Ma 11:58-kor hozzászóló!

Már megint igazságtalanul viselkedsz. Kérlek idézd, hogy a "a katolikusok szobrok előtti leborulást, és imádkozást" én hol soroltam bálványimádat kategóriába? Megint alaptalanul rágalmazol!

Egy szent cselekedetként gyakorolt szertartást színészkedésnek minősíteni nagyon is sértő dolog, és ha ezt nem veszed észre, akkor a hiba megint csak nem bennem van, hanem benned. Már bocs de a magyarázatod szánalmas.

Azt, hogy a lábmosás és a keresztség a bűneink lemosása a Biblia írja számos helyen (Jn. 13:10, Csel. 22:16, stb.). Értelemszerűen nem a cselekedet tisztít meg, hanem a mögöttes lelki tartalom!

Az, hogy az Úrvacsorát is játéknak minősíted, mindent elárul...

Az Isten ítéletét elemezni már önmagában Istenkáromlás, így ebbe a játékba én biztosan nem megyek bele, meghagyom neked...

Végezetül az, hogy a kézmosás példájával akarod igazolni, hogy neked nincs szükséged sem testvéri közösségre, sem úrvacsorára, sem keresztségre, már ne is haragudj szintén szánalmas.

Hát Isten áldjon!

Üdv. Péter

"Az Isten ítéletét elemezni már önmagában Istenkáromlás,"

Mi istenkáromlás abban, ha megkérdezem tőled, hogy szerinted Jézus bárkit is megítél hogy ki hol hányszor és hogyan úrvacsorázott?

Amúgy szeretném, ha befejeznéd velem szemben a képmutatást, hogy lehordasz, szánalmasnak nevezel, ezáltal sértegetsz, amivel nincs semmi bajom, majd isten áldja dumával elköszönsz. Ez nagyon visszás. Tehát, megítélhet e bárkit ezért?

Algebrát csinálni az Isten ítéletéből: ez az Istenkáromlás.

Én - veled ellentétben - nem ítélkeztem.

Istennek mindent joga van megítélni, merthogy Ő a vesék és szívek vizsgálója, és pontosan tudja, hogy valaki miért vesz részt az úrvacsorában, vagy miért marad távol attól, vagy éppen miért alázatos, milyen indítékból nyújt segítséget, vagy éppen áldozza fel magát, és azt is, hogy mit és miért minősít valaminek.

Én nem neveztelek szánalmasnak, én a hozzászólásodat minősítettem annak, nem sértegettelek, csupán számon kértem rajtad azt amivel megrágalmaztál. Ha visszaolvasod magad is meggyőződhetsz erről. Az áldást pedig komolyan gondoltam, sajnálom, hogy te ezt is dumának vetted, és elköszönésnek.

Üdv. Péter

Ó jaj. Hát akkor tessék, a válaszom: IGEN (ha nem lett volna egyértelmű) :-)

Üdv. Péter

Kedves Kérdező!

Mondjuk ha valaki benne volt ebben a közösségben, de csalódott benne és otthagyta? Ez talán elég magyarázat lehet emberileg nézve? Szerinted?

Üdv. Péter