Egyenként mit jelentenek a kulcsok amit Jézustol kapott Péter?

A kulcsok felhatalmazást, jogosultságot jelentenek. A Jelenések könyve szerint Jézusnál vannak a kulcsok, Ő az, Aki ténylegesen használja: kinyitja, és senki be nem zárja, bezárja, és senki meg nem nyitja(Ézsa 22,22; Jel 3,7). Ezt azonban az Egyházon keresztül teszi. Péternek kellett Pünkösd napján kinyitnia az ajtót, de a továbbiakban is ő volt a korai Egyház kulcsembere, például Kornéliusz házába is Péternek kellett elvinnie az evangéliumot, noha később nem ő,hanem Pál lett a nemzetek apostola. Az első, aki nem zsidónak hirdette az evangéliumot mégis Péter volt, a történetből az is kiderül, hogy az egészet Isten kezdeményezte. A Biblia nem jelenti ki, hogy hány kulcs van, csak annyit, hogy többesszámban beszél róla Jézus. Az biztos, hogy földön élő emberek hatalmában áll, hogy a kulcsokat működtessék, mert így jogszerű. Jézus mindig az Egyházra vár, hogy felismerjék a jogaikat és kötelezettségeiket. De azok a kulcsok, amelyek Jézusnál vannak, csak abban az esetben fordulnak el a zárakban, amikor az Egyház végzi a feladatát. Egy napon Jézus visszajön a Földre, és onnantól kezdve Ő lesz az, Aki a kulcsokat működteti, most azonban csak az Egyházzal együtt teszi ezt. Emberként győzte le a gonosz birodalmát, emberként szerezte meg a világ feletti hatalmat, ezért csak akkor jogszerű részéről a közvetlen hatalmongyakorlás, ha testben jelen van a Földön. Mivel azonban felment a Mennybe, átadta a jogosultságot az Egyháznak.

A hatalom gyakorlását így mondja el:

"Bizony mondom nektek: Amit megköttök a földön, a mennyben is kötve lészen; és amit megoldotok a földön, a mennyben is oldva lészen." (Mt 18,18)

Vagyis csak abban az esetben működik a kulcs a Mennyben, ha a földről működtetik.

Péter kiváltsága, hogy megnyissa az ajtót különböző embercsoportok előtt, hogy belépjenek az egek királyságába.

Péter i. sz. 33 pünkösdjén használja majd az első kulcsot, amikor elmondja a megbánást tanúsító zsidóknak és prozelitáknak, hogy mit kell tenniük a megmentésük érdekében. A második kulccsal a hívő szamáriaiak előtt nyitja meg a lehetőséget, hogy belépjenek Isten királyságába. Majd i. sz. 36-ban a harmadik kulcsot is felhasználja, hogy ezt a lehetőséget kibővítse a körülmetéletlen nem zsidók érdekében is, akik közül az első Kornéliusz és a rokonai, valamint a közeli barátai (Cselekedetek 2:37, 38; 8:14–17; 10:44–48).