Melyik vallás az igaz:a Katolikus ahol van kèp ès szobor, vagy a Református ahol sem kèp sem szobor?

talán mind a kettő csak elbeszélnek egymás mellett, a reformátusságban attól félnek hogy ezekből a képekből esetleg bálvány lehet, amire a középkorban bőven volt is példa, azért jobb is ezeket törölni, persze a kép bálványozását a katolikusok is elutasítják, és itt nehéz eldönteni hogy egy "mindig lesznek korrupt rendőrök de attól még ne oszlassuk fel a rendőrséget" vagy egyszerűen jobb kizárni a korrupció lehetőségét is

persze könnyen mondhatnánk hogy a kép nem olyan fontos rakjuk ki a fenébe, de ez eg katolikusnak olyan mintha egy reformátusnak azt mondanád, égesse el a bibliáját mert félő hogy elkezdi a könyvet önmagában tisztelni, jobb még a veszélyt is elkerülni, égessük csak el azt a könyvet, nyilván felháborodna

+ a képtzsteletnek van egy komoly tartalma is, arról szól hogy még régen Isten láthatatlan volt ezért nem lehetett kiábrázolni, hisz bármit mutattunk is az biztos nem Isten volt, Jézusban maga Isten testesült meg, kézellfogható, látható anyagi formában, és ezt az anyagot tiszteljük is, a megváltás rendkívül fontos része, éppen ezért Jézust lehet is ábrázolni, ezeket az ábrázolásokat tisztelni, de nem imádni, és persze nem magát az ábrát hanem azt akit ábrázol, akit imádni is szabad (sőt kell), tehát az ábrát tisztelni kell ,de ne mrinyálni ha pl megsérül egy kép, hogy "jajj Jézusnak baja esett" mert nem esett, mert az nem Jézus hanem csak egy ábra. Mint mondjuk mikor van egy képed egy szerettedről mondjuk anyukádról, amit kiteszel az asztalodra, talán néha meg is puszilod, nagyon megharagudnál ha valaki levizelné, na de nyilván nem mondod, hogy az a kép anyukád, vagy részben anyukád vagy ilyesmi. Ezt elutasítani viszont azt jelenti hogy elutasítjuk az újszövetség fontos részét, hogy Isten emberré lett. Néhol látni hogy Isten láthatatlan formáját is próbálják ábrázolni, mint szakállas ősz bácsit, na ezt elvileg szigorúan tilos lenne...

Nem egyszerű kérdés az biztos, egy dolgot viszont tudhatunk, már a korai keresztények még az üldözések alatt is a szertartásos helyszíneket díszítették képekkel, nem csak jelképekkel hanem emberalakokkal, és amióta ezzel a kérdéssel kapcsolatban vannak feljegyzések ezeket a képeket tisztelték is, csak a 8. században jött elő bizáncban hogy nem biztos, hogy ez helyes, majd később a reformáció alatt

a reformátusság melett szól viszont, hogy mivel nincs róla leírás akár az is lehet hogy kezdetben ezeket a képeket nem tisztelték, csak amolyan díszítő és tanító elem volt. Erre persze rá lehet mondani, hogy de ha később kielekult egy képtisztelet (vagy tán mindig is megvolt) akkor ugye nyilván nem ellenezték úgy mint ma a reformátusok akik még azzal sem egyeznének ki hogy legyen ott a kép csak ne fordítsunk rá különösebben nagy figyelmet

Semilyen kárhoztató ítéletet nem mondhatunk ez Isten dolga.

Viszont ha a képeket és a szobrokat összevetjük a bibliában tanultakkal akkor a Reformátusoké a pont.

Itt volt egy jó vitám egy harcos képellenessel.

http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallas__7..

Ide másolom a 17 pontból álló végszavamat:

1. Istennek alapvetően semmi baja nincs se a képekkel, se a szobrokkal, ezek közönséges tárgyak. Salamon szobrokkal díszítette a palotáját, külön isteni engedély nélkül.

2. Istennek egyedül a képek istenítésével van a baja, vagyis a bálványokkal. Nem lehet imádni egyetlen képet sem, mert egyetlen kép sem Isten.

3. Az Ószövetség megtiltja az Isten ábrazolását. Ennek az oka pontosan le van írva: Azért nem ábrázolható, mert nem látható, mert semmihez sem hasonlítható, mert Isten ábrázolhatatlan:

"Amikor az Úr a Hóreben a lángok közül szólt hozzátok, semmiféle alakot nem láttatok. Ne vetemedjetek hát arra, hogy istenszobrot csináljatok magatoknak, férfi vagy nő alakjában, valamelyik ... stb." (5Móz 4,15-17)

4. Ennek ellenére Isten látomásszerűen, jelképes módon sokaknak látható módon megjelent, amelyet az ihletett szerzők leírtak vagyis irodalmi eszközökkel ábrázoltak. Ami látható, ami leírható az természetesen elvileg képzőművészetileg is ábrázolható, mert lényegi különbség nincs. Ábrázolás tilalmának ugyanis alapvetően az ábrázolhatatlanság az oka.

5. A bálványimádás veszélye miatt az Ószövetségben Isten képzőművészetileg még jelképesen sem ábrázolható, csak irodalmi módon.

6. Jézus Krisztus a láthatatlan Isten látható képmása, vagyis pontosan olyan, mint Isten:

"Ő a láthatatlan Isten képmása, az elsőszülött minden teremtmény között." (Kol 1,15)

"Aki az ő dicsőségének visszatükröződése, és az ő valóságának képmása, aki hatalma szavával fentartja a mindenséget," (Zsid 1,3)

7. Mivel Krisztus látható, ezért ábrázolható, vagyis a megtestesülés megszünteti az ábrázolási tilalmat. Minden Krisztus kép az Isten megtestesülését hirdeti. Az első Krisztus képet valószínűleg maga Krisztus készítette a feltámadásakor, amely Torinói lepelként ismert, s amit a keresztények mindmáig gondosan megőriztek.

8. A keresztény szabadság és a bálványimádás veszélyének a megszűnése megengedi, hogy a másik két isteni személy jelképes ábrázolását, most már ne csak irodalmilag, hanem képzőművészetileg is megtehessük. Szabad tehát az Istent bácsiként ábrázolni, ahogy Dániel is teszi a látomása leírásában, de nem szabad egy bácsinak gondolni. Szabad a Szentlelket galambnak ábrázolni, de nem szabad egy galambnak gondolni.

9. Sehol nincs a Bibliában, hogy nem szabad konkrét személyeket ábrázolni. Szabad konkrét embereket lefényképezni, lefesteni, megszobrosítani. Ugyanúgy szabad bibliai személyeket, történeteket, neves szentéletű keresztény embereket is. Különbség nincs. A képes Biblia semmivel sem rosszabb, mint bármilyen más képes könyv.

10. Szabad a képeket és szobrokat tisztelni, mert minden jó dolog tisztelhető és tisztelendő. Tisztelhetjük a profán képeket és szobrokat, s ugyanúgy a vallási témájúakat, ahogyan például tisztelhetünk profán és vallási épületeket, különbség nincs.

11. A tízparancsolat sem tiltja a szobrok tiszteletét, mert minden jó dolgot tisztelünk. Csakis és kizárólag az istenként való imádását és tiszteletét tiltja.

12. Szabad a templomokat képekkel, domborművekkel, szobrokkal díszíteni, ahogy az a jeruzsálemi templomban is volt. Számtalan ökör, oroszlán, kerub, pálmafa, gránátalma és egyéb díszről olvasunk. (1Kir 7.fejezet)

13. Szabad szobrok és képek jelenlétében imádkozni. Imádkozni ugyanis mindig és mindenhol lehet, pláne a templomban. De nem szabad egyetlen szobrot sem imádni.

14. Szabad imádkozás közben képeket használni, valamilyen imádságot velük kifejezni. Ez történt a rézkígyós és az aranypatkányos elbeszélésben. Szabad például a gyerekeknek lerajzolniuk kéréseiket, bűneiket, ígéretüket stb. Nagymama imádkozhat az unokáiért fényképeiket nézegetve.

15. Szabad a képek és szobrok felé leborulni, ahogy minden más dolog felé is, ha leborulás egyébként nem a szobroknak hanem az Istennek szól. A zsidók leborultak a templom, az oltár, a frigyláda, a kerub szobrok felé. Így a feszület felé is le lehet borulni, de nem a feszületnek. A leborulás irányának sok oka lehet. Például egy anya ha beteg gyerekéért imádkozik, akkor a beteg gyereke felé térdelve imádkozik.

16. Szabad a képekkel játszani, így a vallásos képekkel is tulajdonképp megengedhető. Ahogy a gyerekek simogatják, puszilgatják öltöztetik játék babájukat (vagyis a szobrukat), úgy megsimogatható és megcsókolható öltöztethető a vallási tárgyú szobor is a szeretet játékos-jelképes kifejezésére. Aki például megcsókolja a Jézus szobrot igazából Jézus megcsókolását játssza el, aki pedig leköpi nem a képet gyűlöli hanem akit ábrázol. Egy szobor körbehordozása pedig az ábrázolt személy velünk van játék.

17. Mint mindent, a kép tiszteletet is el lehet túlozni, nem minden képtisztelet egészséges. Főleg a képekkel való jelképes játékok lehetnek meglehetősen gyerekesek vagy sokak szemében visszataszítóak. Én személy szerint nem nagyon használok képeket, s megértem akik bizonyos katolikus szokásokat kritizálnak.