Hívők! Miért gondoljátok, hogy Isten valóban létezik? Nem hívők! Miért gondoljátok, hogy Isten nem létezik?

"Igazából az istennel az a gond, hogy őt ki teremtette? "

Istent senki sem teremtette. Isten a világ teremtésével egyidőben fizikai valóságot is teremtett: tér és idő fogalmát mi már ismerjük. Tudom, hogy nehéz ezt megérteni. Csak akkor érthetjük meg, ha el tudjuk képzelni olyan világot, hogy sem idő, sem tér nem irányítja. De Isten világában nincs se idő, se tér. Isten a kezdet és a vége, az alfa és az ómega. Mint a számok végtelensége.

"Istent senki sem teremtette."

Én is ezt mondtam. Magától jött létre: nyilván evolúcióval, a saját világában.

Amit szintén nem teremtett senki, mert az is magától jött létre.

Utolsó kettő: itt már olyan vitába kezdtek belefogni, amit emberi ésszel felérni is lehetetlen.

A tudomány mai állása szerint például a világegyetem, elképzelhetetlenül hosszú idő múlva, de valószínűleg kialszik és kihűl.

A csillagképződés folyamata a tudomány mai állása szerint lassul és ritkul (míg a korai Univerzumban gyakrabban és nagyobb számban keletkeztek csillagok). Felfoghatatlanul hosszú idő múlva, amikor még az úgynevezett "csillagontó" galaxisokban is leáll majd a csillagképződés, és a létrejött összes csillag elöregszik és meghal, majd a visszamaradó neutroncsillagok is lassan kihűlnek, és végül csak kósza maradványcsillagok és fekete lyukak lesznek az univerzumban (míg az előbbieket is mind fel nem szívják az utóbbiak), egy jéghideg és vaksötét univerzum marad csak hátra. A "SEMMI".

Ezt a "semmit" elképzelni, felfogni abszolút lehetetlen.

Ugyanilyen lehetetlen elképzelni és felfogni azt a "semmit", ami az ősrobbanás előtt körülvette az egyetlen pontba összesűrűsödő anyagot. De maga ez az anyag, ez a "mag" is felfoghatatlan.

Nem tudjuk elgondolni, hogy milyen volt belül ez az összes ma ismert anyagot, a teljes Univerzumunkat magába sűrítő "mag", és mi volt rajta kívül.

Érthetetlen az is, hogy mitől "robban fel"? Netán külső hatás érte? Ha így van, akkor feltételeznünk kell, hogy a világegyetemünkön, az Univerzumon KÍVÜL IS VAN VALAMI.

Ezeket a paradoxonokat, hogy középiskolás fejjel ne őrüljünk bele a felfoghatatlanságukba, mindig leegyszerűsítik:

"A világegyetem az ősrobbanással jött létre és azóta TÁGUL."

"A világegyetem VÉGTELEN és ÁLLANDÓ TÁGULÁSBAN van."

Ilyen jellegű, paradoxonokat tanulunk, magolunk be a világegyetemünkről, anélkül, hogy a kérdésfelvetés szintjén (hiszen ennél mélyebben nem is lehet) felvetnénk azt a problémát, hogy:

- az egyetlen pontban összesűrűsödő anyagon kívűl, a világegyetemet létrehozó ősrobbanás előtt mi volt? "A SEMMI"? Mi az a "semmi", per definitionem?

- hogyan lehet végtelen valami, ami állandó tágulásban van (és fordítva: ami valaha egy pontban sűrűsödött össze és az ősrobbanás óta folytonosan tágulni tud, hogyan is lehetne végtelen?)

- meddig tágulhat, és mi lesz azután?

- milyen térben, dimenzióban tágul?

- a világegyetem kihűlését követően mi lesz az anyaggal?

satöbbi, satöbbi, satöbbi.

Ezek ésszel felérhetetlen, pusztán elméleti kérdések, amelyeket az emberi gondolkodásunk generál (könnyen meglehet, hogy már a kérdésfelvetések is helytelenek, de hát eddig ér az elménk, ennyire képes a logikánk).

Nehéz mindezek tükrében kardoskodni Isten léte vagy nemléte mellett, amikor még a teremtett/keletkezett világot sem értjük, arra pedig, hogy mi van rajta kívül, még fogalmaink, szavaink sincsenek.

A hit, már ha igazi, önmagától ébredő hit, nem pedig tanult vallásosság, talán inkább egy belső késztetés, a transzcendencia önkéntelen megtapasztalása, a világ teremtő erőinek a megszimatolása.

Isten az valaki vagy valami, aki az egy pontban összesűrűsödő anyag burkán kívül volt az ősrobbanás előtt, aki a világegyetemünk határain túl, az ismert téridőnk fogalmain túl, a világegyetemünkéitől is különböző, más dimenzióban létezik, a "MINDENEN" és az azt körülvevő "SEMMIN" túl. Aki kívülről látja a világegyetemet, és a meggörbült terek "másik oldalát", a fekete lyukak belsejét, túlsó végét, ha tetszik.

Az a valami, amit csak sejtünk, hogy létezik, világunk határain túl. És minél távolabb kerülnek tőlünk világunk határai, annál távolabb kerül Ő is, felfoghatatlan messzeségbe.

Amíg "világ"-nak csak a Földet gondoltuk, könnyű volt az égben elképzelni, "fent". Mióta "világ" alatt naprendszert, galaxisokat, univerzumot, sőt, az univerzumon túli "valamit" ("semmit"?) értjük, Isten még távolabb került, még hatalmasabbra "nőtt" a szemünkben. Olyan felfoghatatlanul, hogy sokszor ezért mondunk le róla inkább, hogy ne kelljen beleborzongnunk az ismeretlenségébe.

Isten számomra - és itt már csak a magam nevében beszélek - az a felfoghatatlan erő vagy lény, akinek az akaratából az ősrobbanás történt, és aki minden élet, élő anyag forrása.

A szerves, élő, gondolkodó anyagban Ő az élet, amitől "működik", amitől élővé válik, amitől tudata lesz valaminek.

Az embert, a fát, a baktériumot ugyanolyan anyagatomok és kémiai elemek alkotják, mint az élettelen anyagot. Mégis "él" valamitől, lélekzig, mozog, és akár eljut a tudatosság valamilyen fokra: gondolkodni kezd, sőt, alkot. Teremtő erővé válik az univerzum egy parányi területén, amely LÉTREHOZ dolgokat, nem pedig puszta elszenvedője a dolgok spontán "alakulásának".

Isten az a valami, aminek akarata a természettudomány törvényeit alkotja és alakítja az élettelen anyag hihetetlen mennyiségét, de az anyag hiányát is. És ami még fontosabb: ami örökre elválasztja a szervest a szervetlentől, az élőt az élettelentől, az alkotó erőt az elszenvedő alanytól és tárgytól. Isten ebben az értelemben is Ige (mint szófaj) és állítmány (mondattanilag), a tudatosság és a cselekvés maga, akinek képmására az ember is cselekvő igévé válik, míg kezében az élettelen anyag csak alany vagy tárgy lehet.

"itt már olyan vitába kezdtek belefogni, amit emberi ésszel felérni is lehetetlen."

Ne becsüld alá az emberi agyat.

"A tudomány mai állása szerint például a világegyetem, elképzelhetetlenül hosszú idő múlva, de valószínűleg kialszik és kihűl."

Kicsit le vagy maradva... ilyen már nagyon sokszor történt a világegyetemben. Igaz, hogy mindig egy kicsit másképp. Először mondjuk milliárdszor milliárd fokról hűlt le, és fagyott ki belőle valamilyen anyag, ami előtte energia volt.

Aztán ez ismétlődött még néhányszor... most utoljára a plazma fagyott meg olyan 1 millió fok környékén, és akkor indult a most is mérhető kozmikus háttérsugárzás.

"egy jéghideg és vaksötét univerzum marad csak hátra."

Ugyanez volt az előző is (a plazma számára). Nem tudhatod, hogy mi jön az univerzum következő szakaszában.

"A "SEMMI"."

NEM!

Dávid Gyula beszél erről a mcse előadásában. Nézd meg, ha érdekel a téma.

"Nem tudjuk elgondolni, hogy milyen volt belül ez az összes ma ismert anyagot, a teljes Univerzumunkat magába sűrítő "mag", és mi volt rajta kívül."

Szerintem reménytelenül beleragadtál a 3 dimenziós tér elképzelésébe. Amúgy meg nem követed a tudomány fejlődését sem.

"Érthetetlen az is, hogy mitől "robban fel"?"

Nem tudjuk, de miért lenne érthetetlen? Minden felrobban, ami nincsen egyensúlyban és ki tud tágulni.

"a világegyetemünkön, az Univerzumon KÍVÜL IS VAN VALAMI."

Nagyon valószínű.

"A világegyetem VÉGTELEN és ÁLLANDÓ TÁGULÁSBAN van."

Pontosan.

Lufit láttál már? Az is végtelen (mint a világunk: nincs vége) és az is tud tágulni. Csak amíg a görbült síkot el tudod képzelni (ez a lufi) - addig a görbült teret nem tudod elképzelni. De attól még létezik, és ugyanúgy működik.

"Ilyen jellegű, paradoxonokat tanulunk, magolunk be a világegyetemünkről"

Nem paradoxon, csak te nem érted.

"- az egyetlen pontban összesűrűsödő anyagon kívűl, a világegyetemet létrehozó ősrobbanás előtt mi volt?"

Erről csak elképzelések vannak: pl. lehetett 2 hatalmas membrán ütközése egy ponton.

"Mi az a "semmi"

Egy olyan hely, ahol nem lehet mozogni, és nem terjednek az elektromágneses sugárzások (pl. a fény) sem. Lehet, hogy a gravitáció az tud terjedni benne.

"hogyan lehet végtelen valami, ami állandó tágulásban van"

Könnyedén. Mi a probléma?

"meddig tágulhat, és mi lesz azután?"

Dávid Gyula/mcse.

"milyen térben, dimenzióban tágul?"

A semmiben.

"a világegyetem kihűlését követően mi lesz az anyaggal?"

Mondom, már többször történt ilyen.

A mi korszakunk után is kialakulhat újabb anyag, ami az akkori körülmények között működik. Előfordulhat, hogy egy akkori atom nagyobb lesz, mint a jelenlegi világunk, és olyan pici lesz a kötési energiája, hogy a mostani világunkban rögtön fel is bomlana.

"Ezek ésszel felérhetetlen, pusztán elméleti kérdések"

NEKED.

Azért más már előrébb tart. Nézz utána, szerintem érdekes.

"Nehéz mindezek tükrében kardoskodni Isten léte vagy nemléte mellett"

Szerintem egyáltalán nem nehéz.

A keresztények istene (meg még néhány) nem létezik, a többit pedig nem tudjuk. Ennyi.

"Isten az a valami, aminek akarata a természettudomány törvényeit alkotja és alakítja az élettelen anyag hihetetlen mennyiségét, de az anyag hiányát is."

Ezt szeretnéd. De honnan gondolod, hogy így is van?

"És ami még fontosabb: ami örökre elválasztja a szervest a szervetlentől, az élőt az élettelentől"

Na, ez butaság. Könnyedén tudunk készíteni szerves anyagot, és nem könnyen ugyan, de már életet is.

"az alkotó erőt az elszenvedő alanytól és tárgytól. Isten ebben az értelemben is Ige (mint szófaj) és állítmány (mondattanilag), a tudatosság és a"

Rizsa, rizsa, rizsaaaaaaaaaaaa... ezt bizony kár volt leírni.