A kereszténység miért ilyen?

1. közös jellemzője MINDEN VALLÁSNAK, hogy azt mondják, hogy kizárólag az adott vallás a jó, minden más vallás követője eretnek és a pokolra vagy valami szörnyű helyre fog jutni. A kereszténység nem egyszerűen a szeretetet, hanem a KRISZTUSI szeretetet tanítja. Kizárólag Jézus Krisztus áldozta fel életét az emberekért, a felebarátaiért. „Nincs nagyobb szeretete senkinek annál, mint annak, aki életét adja barátaiért.“ (Jn 15,13)

Hiteles forrás nincsen Jézus tevékenységéről 12-30 éve között, azt tartják, hogy József műhelyében dolgozott, de ezt senki nem tudja.

Mivel Jézus fiatalkoráról nincs hiteles forrásunk,csak a kor szokásaira vagyunk kénytelenek hagyatkozni,annak feltételezésekor.Elméletileg elutazhatott a brazil őserdő indiánjai közé is,de miért nem ejtett egyetlen szót se róluk?Nem lehetett volna annyira unalmas élmény,hogy egyetlen példázatában sem említette volna.Ennek semmi valószínűsége nincs.

Hasonló próbát tehetünk a tibeti kolostor kiképzésére is.

Hol vannak Jézus történeteiben a tibetiek?Annyira unalmas emberek volnának?egyetlen tibeti tanító személyisége sem fogta meg?

Nem valószínű!

Viszont példái tele vannak a palesztínai nép különböző életképeivel:Ha málhacipelésre kényszerítnek...,a szőlőművesek példái,a magvetés példái,Jeruzsálem "Tűfok kapuja",a szegeletkő példája,stb.

Mind,mind kapcsolódik szülei élőhelyéhez.

Az,hogy a keleti filozófiák is tartalmaznak tiszta isteni tudományt,azt jelzi,hogy Isten Lelke a Föld minden pontján inspirált embereket,s az inspirációt,különböző kultúrák szülöttei kultúrájukhoz képest lejegyezték,tanították.Az etalon,mégis Jézus,aki Isten Fia volt,s ez jellemében,szavaiban,tetteiben nyilvánvaló.

Egy keresztény nem ítélkezik de nem is támogatja azt amit Isten helytelenít.

Jehova nem vallásokat hozott létre, hanem az eredeti imádatot, és erkölcsi elveket állítja vissza az által, hogy a fia példáját kell követni, illetve a vezetését elfogadni, mint Isten kinevezett királyának, aki Őt képviseli.

A Biblia azért nem ír Jézusról mindent, mert akkor elveszne a lényege annak amit Isten vár az emberektől.

Jézus nem ment tanítani sehova, és a Biblia leírja, hogy Jézus nem hagyta el a szülői házat, hanem ott növekedett bölcsességben és erőben.

S amikor eljött az ideje, akkor megkezdte a szolgálatát, amiről a próféciák is szólnak.

Jézus először Izrael a valamikori választott népből választ tanítványokat, amit később, kiterjeszt először a prozelitákra, majd más nemzetiségűekre.

Így minden nemzetből valók a prófécia szerint élvezhetik Isten tanítását, és lehetnek Isten népének részesei, akik öröklik az ígéreteket, ahogy Ábrahámnak megígérte.

(1Mózes 22:15) 15 Jehova angyala másodszor is szólt az egekből Ábrahámhoz,.....

(1Mózes 22:18) 18 És a te magod által nyer áldást a föld minden nemzete, mert hallgattál a szavamra.«”

Isten nem a káosz, hanem a rend Istene, és a népét mindig óvta más "vallások" tanításaitól, hogy tartsák távol magukat és ne járjanak azok után.

S nem haraggal, vagy ellenségeskedéssel, de jóval kell meggyőzni azokat, akik keresik Isten vezetését.

Mindig is egy egységes imádatot bemutató népe volt Jehovának, és ezen soha nem fog változtatni, hanem a Fia által elindított világméretű munka által egységes imádatba vezeti azokat akik kellő alázattal szeretik az élet forrását.

Jézus az apja vállalkozásában házépítő mesterként dolgozott, ahogy ezt megtudjuk a názáretiektől, akik Jézust úgy ismerték, mint az ács fiát, Aki maga is ács, nem pedig mint az Himalája völgyébe szakadt, de végre hazatért hazánk fiát. Sok más személynek sem írja le a teljes életrajzát a Biblia. A zsidó kultúra egyáltalán nem volt hajlamos az idegen kultúrák és vallások befogadására, így meglehetősen kétséges, hogy a Bibliától meglehetősen idegen keleti filozófia hirdetőjét tömegek hallgatták volna a korabeli Izraelben.

Az ezotéria eredeti neve okkultizmus, amely mögött a Sátán királysága áll, hasonlóan a keleti filozófiai rendszerekhez. Jézus például egyáltalán nem volt pacifista, és nem a buddhistákra jellemző passzív életszemléletet hirdette. A keleti filozófiákra jellemző a környezet passzív eltűrése, ezzel szemben Jézus hadat üzent a Sátán királyságának, és a követőit cselekvő életvitelre ösztönözte: betegeket gyógyítsatok, halottakat támasszatok, démonokat űzzetek! A Bibliától idegen a reinkarnáció tana is, ezzel már meglehetősen sok kört megtettünk itt a GYK-n is, de máshol is. Sokan szeretnék, ha a Biblia mondana dolgokat, ezért kiragadnak bizonyos mondatokat a szövegkörnyezetükből, és anélkül idézik, a Biblia egyéb részeit pedig mellőzik, amelyek magyarázatot adnának az adott kérdésre. Ilyen Jézus állítása is Keresztelő Jánosról, de nincsenek illúzióim azokkal kapcsolatban, akik a Bibliától idegen irányzat szempontjából szeretnék interpretálni, azok ezután is megteszik ezt, még ha az orrukat beleverik is azokba az egyéb mellőzött igerészekbe. Kezdve azzal, hogy Illés meg sem halt, hanem elragadtatott az Úr elé, méghozzá testében, de az ezt végignéző Elizeusra rászállt az Illésen levő kenet kettős mértéke, és amikor találkozott a prófétákkal, azok ezt úgy kommentálták, hogy az Illés szelleme rászállt Elizeusra. Eszerint bibliai kifejezés ez arra, amikor az emberen rajta nyugvó Isten Szelleme egyik emberről átszáll a másikra, hogy annak az embernek a szelleme szállt át, noha egyértelmű, hogy nem Illés emberi szelleme szállt Elizeusra, hanem a rajta levő kenet, mégis azt mondták, hogy Illés szelleme van rajta. A Biblia Keresztelő Jánosról sem állít többet, minthogy az Illés szelleme lesz rajta, és ebben az esetben sem Illés emberi szelleméről van szó, aki egyébként soha nem is halt meg, hogy a szelleme valaha is elhagyta volna a testét.

Az azonban egyértelműen benne van a Bibliában, hogy elvégzett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután az ítélet. Eszerint az ember számára egyetlen földi élet adatott, és ez az egyetlen leélt földi élete lesz az ítélet alapja. Volt ugyan, aki a Bibliában feltámadt, de nem egy másik életre támadt fel, hanem ugyanazt az életet élte tovább, mint amit megszakított a halál, és a végén megint meghalt. Ez alól Jézus a kivétel, ugyanis Ő saját igazsága jogán támadt fel, méghozzá testében, és soha többé nem hal meg. Illés soha nem halt meg, de az ő pályafutása még nem ért véget, ugyanis a Jelenések könyve beszél két prófétáról, akik fölött nem lesz hatalma az Antikrisztusnak. Sokak véleménye, hogy ez a két próféta Mózes és Illés lesz. Mózes ugyan meghalt, de Mihály eljött a testéért, különben miért is kellett volna vetekednie a Sátánnal Mózes teste fölött? Amúgy, ha már itt tartunk, Jézusnak megjelent Mózes és Illés a hegyen, és beszélgettek egymással. Láthatólag egyikük sem szemvedett identitási zavarban, hogy nem tudta volna, hogy kicsoda. Illés Illés volt, Mózes pedig Mózes, míg ha a reinkarnáció igaz lenne, és ha a Biblia ezt elfogadná, akkor addigra Mózesnek és Illésnek számos további ún. leszületésen kellett volna már túl lennie, ami alapján már nehéz lett volna Mózest Mózesnek, Illést pedig Illésnek aposztrofálni. Úgyhogy a reinkarnáció és a Biblia házasítási kísérlete során olyan logikai bukfencek merülnek fel, hogy csak a legbigottabb reinkarnáció-párti vallásos emberek nem esnek tőle zavarba.

A vallás lényege az, hogy személyes, egyedi kapcsolatba kerüljünk a Teremtő Istennel.

A vallások különféle állításokat/tanításokat közvetítenek az emberek felé. Van, amelyik gondolat/tanítás hiteles az Istenről, van, ami lényegtelen vagy egyenesen félrevezető.

Mi, emberek óriási segítséget kapunk az Istentől (Szentlélektől), hogy tényleg a valóságot ismerhessük meg a Teremtő Istenről, mert csak nála vagyunk igazán otthon és biztonságban.

A nem keresztény tanítások zöme hiteltelen képet ad az Istenről és az embereket is "szolgává" teszi a sok szertartás, ceremónia, önkínzás, önmegváltás, elvonulás stb által, és megfosztja a valódi kapcsolat örömétől.

Nem feltétlen "rossz", csak a lényeg hiányzik, hiteltelen, kevés benne a valódi. Szobroktól hiába vár az ember segítséget... a reinkarnáció pedig (a purgatóriumhoz hasonlóan) csak emberi próbálkozás a halál elodázására...

Attól még lehet a tanításukban sok bölcsesség az emberekkel való kapcsolatról, vagy örök értékekről.

Az ezotéria pedig gyakran egészen szoros kapcsolatba kerül mindenféle szellemi erőkkel, lényekkel stb. akiknek kifejezetten célja, hogy az emberek nehogy Istenre találjanak. Kimondottan Isten ellenségeitől kérnek az emberek válaszokat, segítséget,velük kerülnek kapcsolatba az agykontroll, reiki, inga, szellemidézés, jóslás stb során.

Hála Istennek, hogy bármilyen úton ránk tud találni a lelkiismeret, Szentlélek útján, de minek is szolgáltatnánk ki magunkat ellenséges erőknek, ha Isten már ma a barátunk is lehet?

Egyetértek az előző Hsz-val.

Ha pénz hamísításra adnám a fejem,valószínűleg nem 78 dollárosokat nyomtatnék El Quró ábrázatával.

Az ördög is a lehető legtöbb igazság közé rejti hamisságát.

Miért van az , hogy a keresztények rossznak tartanak minden keleti vallást ,Hinduizmust,Buddhizmust, illetve az ezotérikus irányzatokat?

Pedig keleti vallások is a SZERETETET tanítják alapjaiban!

Az ezotéria az ördögtől való. Lásd, hogy mi történt Simon mágussal, vagy a jóstehetséggel bíró rabszolgalánnyal!

A hinduizmusban és egyes buddhista irányzatokban vannak érinthetetlenek, akik tisztátalan dolgokkal foglalkoznak, és általában nem mehetnek közel a tiszta kasztok tagjaihoz. Ha az árnyéka rájuk vetül, akkor akár meg is verhetik. Mindenki csak a saját kasztját segítheti korlátozások nélkül; ételt például adhat a felsőbb kasztú, de utána általában nem veheti vissza az edényét. Az érinthetetlentől csak érinthetetlen fogadhat el ételt vagy italt, a tiszta kasztú hindu inkább meghal, mert utána a megtisztulás drága és körülményes. Nesze neked szeretet.

Jézus 12 és 30 éves kora között Názáretben dolgozott ácsként, eleinte József mellett, József halála után pedig ő vitte tovább a vállalkozást.

Ezt pontosan tudjuk, ezt őrizte meg az egyház emlékezete, ezt hagyományozták ránk az apostolok, akik közül többen Jézus "rokonai" voltak (konkrétan József első házasságából származó gyermekei, illetve unokái). Ezt a Biblia szövege is egyértelműen alátámasztja (csak ismerni kell, hogy melyik adat mire vonatkozik).

Jézus életéről mindent meglehetősen pontosan tudunk, még azt is, amit a Biblia csak szűkszavúan említ. Az egyház emlékezete azonban lényegesen több részletet őrzött meg. Például a Biblia csak szűkszavúan utal arra is, hogy a Szent Család Egyiptomba menekült, de a helyi egyiptomi kopt ortodox egyház azt is pontosan számon tartja mind a mai napig, hogy melyik településekben mennyit időztek. Kairó legrégebbi óvárosában még az utcát is meg tudják mutatni, ahol áthaladtak.

Tehát nem kell azt hinni, hogy Jézus földi életének bizonyos szakaszait homály fedi. Nem fedi. Az egyház emlékezete mindent megőrzött Jézus evilági életével kapcsolatban, aminek a legkisebb jelentősége is van.

Jézus 12 és 30 éves kora közti szakaszának a jelentőségét pontosan leírja az Evangélium: "engedelmeskedett nekik", mármint a szüleinek, és "növekedett bölcsességben, korban és kedvességben Isten és az emberek előtt". 18 évig ez történt, és ez pontosan le is van írva (Lk 3,51-52). Nincs részletezve, de tudatosan nincs részletezve, hanem hogy a lényeg el ne vesszen a részletek között.

Jézus 18 évig tartó engedelmessége, alázata, kedvessége és szorgalmas munkája, Jézus egyik legfontosabb tettekkel kifejezett tanítása. Ez is van olyan fontos, mint a csodái.

(andrás)