Ha a szenvedés oka a vágy, akkor a saját célok is helytelenek?

Kedves kérdező, ha ez tényleg buddhista kérdés akart lenni, akkor eddig egyetlen egy igazán buddhista választ kaptál: az 5. számút.

Emellett a buddhizmustól is függetlenül igaza van 1. válaszolónak is, hogy a cél és a vágy nem ugyanaz. Valóban nem az, a buddhizmus szerint sem.

A 8. válaszoló viszont súlyos tévedésben van, mert a buddhizmus szerint minden vágy rossz, függetlenül attól, hogy mire irányul. (A válaszoló valószínűleg teljesen más értelemben használja a vágy szót, mint a buddhizmus.)

akkor LeaC. nem buddhista

ha nem tudasz azonosulni vele akkor ne VAGYJ a buddhizmus utjara

ereny utjara jo utjara kell vagyni vallastol fuggetlen

a vagy szo mindenkinek mast jelenthet igy erdekes ha egy vallas alapja a vagy "kiiktatasa"

amugyis szamomra a buddhizmus sok aspektusa ertelmetlennek tunik, de egyszer majd kiismerem csak hat letert valo harc kozben nehez barmi massal foglalkozni, mikor ugy elek mint a vadallatok ragadozokkal korulveve szaraz fagyban...

Kedves 11.Hsz!

A beszélgetés magyar oldalon,magyarul bészélőkkel történik,így itt a magyar szavak magyar értelmezése a fontos.

Érdekes lehet a buddhista értelmezése a magyar szavaknak,de az, egy elvont tudálékosság.

"A buddhizmus úgy véli, hogy legtöbb szenvedésünket magunk idézzük elő tudatlanságunk, agressziónk és mohóságunk következtében, s életünket az önzetlenség, bölcsesség, mértékletesség, együttérzés fejlesztésével tehetjük boldogabbá, örömtelibbé.

A buddhizmus az üdvözülést nem valamilyen hit vagy ideológia elfogadásától teszi függővé, hanem abban az emberi erőfeszítésnek tulajdonít nagyobb szerepet.

A Buddha tanítása megmutatja az utat, amely a szabaduláshoz és a békéhez vezet. A Buddha nem tagadta a lét örömeit. Anyagi és szellemi örömökről egyaránt beszélt, de rámutatott: a szenvedés is létezik. Üdvös az, ami hosszú távú, valódi boldogságot ad önmagunknak és másoknak is, s nem csak rövid ideig nyújt szórakoztató vagy kellemes érzeteket."

Én nem vagyok buddhista, mert nem gondolnám, hogy az ember a saját erőfeszítéséből jobbá lehet és így elnyerheti a halhatatlanságot és boldogságot. Az egyetlen erőfeszítés, ami nem hiábavaló, az az, hogy építsük/megtartsuk a kapcsolatot a Teremtő Jóistennel, aki megváltott minket.

Ugyanakkor a mértékletesség, önzetlenség hasznos, örök emberi értékek. :)

Így visszatérve a kérdéshez... Istennel együtt jó élni, tanulni vagy nem tanulni, lakást szerezni vagy nem szerezni, de Isten nélkül könnyebben leszünk önzők és könnyebben belefeledkezünk a hajszolásba, gyűjtögetésbe...

Szerintem ha Istennel együtt csinálunk valamit (egyetem, lakásvásárlás stb), akkor abban mindig lesz valami plusz, pl. a képzettségünk hasznos lesz Isten legfőbb munkájában (lélekmentés), ha lakást veszünk, akkor hasznos lesz pl. vendégek hívására, vagy kutatásra, közösségi életre stb. szóval lesz valami extra (isteni) az egészben :)

Szia!

Ha az a célod, hogy vegyél egy autót, hogy könnyebb legyen a munkábajárás és a megszerzéséig nem vesztél el az odáig tartó úton, akkor rendben vagy. Ha azért veszel egy autót, hogy az énképedbe illeszd, akkor eltévedtél.

A sóvár vágyakbam elveszti magát az ember, mert az a valóság tagadása. Az kell, ami nincs, minden áron.