Jézust a zsidók, vagy a rómaiak ölték meg?

A zsidók juttatták a rómaiak kezére, illetve a zsidók kreáltak mindenféle okot arra, hogy elítéljék. Pilátus mosta kezeit...

Am Jézus történetét illetően szükség volt erre, hiszen ha nem öletik meg, akkor nem következik be a megváltás.

Kár, hogy sokak szerint Júdás, Pilátus, Heródes gonosz figura volt, pedig szükség volt a tevékenykedéseikre...

Jézust - kedd éjszaka - Júdás árulása révén fogták el a Getszemáni-kertben. Teljesen indokolatlanul megkötözték, és az éjjeli órán elvitték Annáshoz, a főpap elődjéhez, hogy a nagytanács (a szanhedrin) összeüléséig esetleg már kicsaljanak belőle valamely ellene fordítható nyilatkozatot. Jézus azonban - jogszerűen - megtagadta ezt, hiszen nem volt köteles maga ellen bizonyítékot szolgáltatni. A sikertelen eljárás után átvezették a főpap, Kaifás házába. A nagytanács tárgyalása másnap, szerdán délelőtt kezdődött.

A zsidó perrend szigorú volt. Legalább két tanú minden részletben egybevágó vallomása kellett ahhoz, hogy valaki ellen bűncselekmény elkövetésére bizonyítékul szolgáljon. Jézusra azonban nem tudtak olyan - egybehangzó tanúvallomások által alátámasztott - kijelentést vagy cselekedetet bizonyítani, amely alapján a zsidó jog szerint el kellett volna marasztalni. A sikertelenséget követően Kaifás is az annási módszer szerint járt el. Szót adott Jézusnak, hogy válaszoljon a tárgyaláson elhangzottakra, de ő élt a vádlott hallgatási jogával. Kaifás ekkor főpapi méltósággal, helyéről felemelkedve, az élő Isten nevére felszólította: nyilatkozzék, ő-e a Messiás. Jézus a nyílt kérdésre népe hivatalos fóruma előtt egyértelmű választ adott: "Úgy van, ahogy mondod, én vagyok. Azt is mondom nektek: látni fogjátok egykor az Emberfiát az Isten hatalmának jobbján ülni."

Kaifás erre megszaggatta ünnepi köntösét, és így kiáltott: Mi szükségünk van még tanúkra? Íme, magatok hallottátok, amint káromkodik, és hiába veszi Isten nevét! Mit ítéltek? Azok pedig úgy döntöttek, hogy méltó a halálra, ha ítéletük nem is volt egyhangú. A nagytanács szerint Jézus veszélyes tanító, akit indokolt átadni a rómaiaknak, hogy kivégezzék. Egyelőre otthagyták a főpap börtönében, kiszolgáltatva az őrségnek.

Csütörtök reggel Kaifás átvezettette őt Poncius Pilátus helytartó színe elé, a következő vádakkal: félrevezeti és izgatja a nemzetet, azt tanítja, hogy ne fizessenek adót a császárnak, és Messiás királynak mondja magát. Pilátus kihallgatta Jézust az úgynevezett királyi cím felől. Ő azt válaszolta, hogy országa nincs e világon. Az a küldetése, hogy az igazságot tanítsa. Pilátus meggyőződött arról, hogy a Jézus ellen felhozott vád alaptalan. A vádlók azonban ebbe nem nyugodtak bele. További kihallgatások következtek, melyek végén a helytartó kijelentette: semmi vétket nem talál ebben az emberben. A vád azonban nem tágított. Végül Pilátus megoldást vélt találni a kellemetlen ügyben: ha galileai illetőségű a vádlott, és saját tartományában izgatott, akkor esetében az ottani tetrarcha, Heródes Antipas az illetékes, aki éppen Jeruzsálemben tartózkodott.

Jézus a zsidó perrend szerint nem bizonyított vádakra Heródes előtt sem felelt semmit, noha hosszasan kikérdezték. Végül a tetrarcha és kísérete kigúnyolta a néma foglyot, és visszaküldte Pilátushoz. Jézus a helytartó börtönében töltötte a csütörtök éjszakát.

Másnap a zsidó húsvét készületi napja volt. Pilátus azt találta ki, hogy az ünnep alkalmából amnesztiával szabadon bocsátja Jézust, ha a nép is úgy akarja. A Mester tanítványai azonban inkább távolmaradtak a fegyveres hatalomtól, így olyan tömeg gyűlt össze Pilátus körül (vámosok, kereskedők, tisztviselők), akiknek az érdekét a "különös próféta" többször is keresztezte. Ezek tehát a római helytartó kérdésére, hogy kit bocsásson szabadon, nem Jézus, a jámbor tanító nevét választották, hanem a lator, de szabadsághősnek feltüntetett Barabásét.

Jézus pere

- a jogtudós szemével -

Egy történelmi eseménysor vizsgálatánál nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy az számunkra tényként jelenik meg, de a maga korában előre ki nem számítható lehetőségek összefüggéseiből alakult ki. Krisztus emberi életében is így volt ez. Örömhírt hirdetni jött a világra, ám a világ hivatalos része ezt nem ismerte fel, csupán veszedelmet látott benne.

Krisztus Pilátus előtt (1881)

Jézust - kedd éjszaka - Júdás árulása révén fogták el a Getszemáni-kertben. Teljesen indokolatlanul megkötözték, és az éjjeli órán elvitték Annáshoz, a főpap elődjéhez, hogy a nagytanács (a szanhedrin) összeüléséig esetleg már kicsaljanak belőle valamely ellene fordítható nyilatkozatot. Jézus azonban - jogszerűen - megtagadta ezt, hiszen nem volt köteles maga ellen bizonyítékot szolgáltatni. A sikertelen eljárás után átvezették a főpap, Kaifás házába. A nagytanács tárgyalása másnap, szerdán délelőtt kezdődött.

A zsidó perrend szigorú volt. Legalább két tanú minden részletben egybevágó vallomása kellett ahhoz, hogy valaki ellen bűncselekmény elkövetésére bizonyítékul szolgáljon. Jézusra azonban nem tudtak olyan - egybehangzó tanúvallomások által alátámasztott - kijelentést vagy cselekedetet bizonyítani, amely alapján a zsidó jog szerint el kellett volna marasztalni. A sikertelenséget követően Kaifás is az annási módszer szerint járt el. Szót adott Jézusnak, hogy válaszoljon a tárgyaláson elhangzottakra, de ő élt a vádlott hallgatási jogával. Kaifás ekkor főpapi méltósággal, helyéről felemelkedve, az élő Isten nevére felszólította: nyilatkozzék, ő-e a Messiás. Jézus a nyílt kérdésre népe hivatalos fóruma előtt egyértelmű választ adott: "Úgy van, ahogy mondod, én vagyok. Azt is mondom nektek: látni fogjátok egykor az Emberfiát az Isten hatalmának jobbján ülni."

Kaifás erre megszaggatta ünnepi köntösét, és így kiáltott: Mi szükségünk van még tanúkra? Íme, magatok hallottátok, amint káromkodik, és hiába veszi Isten nevét! Mit ítéltek? Azok pedig úgy döntöttek, hogy méltó a halálra, ha ítéletük nem is volt egyhangú. A nagytanács szerint Jézus veszélyes tanító, akit indokolt átadni a rómaiaknak, hogy kivégezzék. Egyelőre otthagyták a főpap börtönében, kiszolgáltatva az őrségnek.

Ecce Homo (1896)

Csütörtök reggel Kaifás átvezettette őt Poncius Pilátus helytartó színe elé, a következő vádakkal: félrevezeti és izgatja a nemzetet, azt tanítja, hogy ne fizessenek adót a császárnak, és Messiás királynak mondja magát. Pilátus kihallgatta Jézust az úgynevezett királyi cím felől. Ő azt válaszolta, hogy országa nincs e világon. Az a küldetése, hogy az igazságot tanítsa. Pilátus meggyőződött arról, hogy a Jézus ellen felhozott vád alaptalan. A vádlók azonban ebbe nem nyugodtak bele. További kihallgatások következtek, melyek végén a helytartó kijelentette: semmi vétket nem talál ebben az emberben. A vád azonban nem tágított. Végül Pilátus megoldást vélt találni a kellemetlen ügyben: ha galileai illetőségű a vádlott, és saját tartományában izgatott, akkor esetében az ottani tetrarcha, Heródes Antipas az illetékes, aki éppen Jeruzsálemben tartózkodott.

Jézus a zsidó perrend szerint nem bizonyított vádakra Heródes előtt sem felelt semmit, noha hosszasan kikérdezték. Végül a tetrarcha és kísérete kigúnyolta a néma foglyot, és visszaküldte Pilátushoz. Jézus a helytartó börtönében töltötte a csütörtök éjszakát.

Ecce Homo (részlet)

Másnap a zsidó húsvét készületi napja volt. Pilátus azt találta ki, hogy az ünnep alkalmából amnesztiával szabadon bocsátja Jézust, ha a nép is úgy akarja. A Mester tanítványai azonban inkább távolmaradtak a fegyveres hatalomtól, így olyan tömeg gyűlt össze Pilátus körül (vámosok, kereskedők, tisztviselők), akiknek az érdekét a "különös próféta" többször is keresztezte. Ezek tehát a római helytartó kérdésére, hogy kit bocsásson szabadon, nem Jézus, a jámbor tanító nevét választották, hanem a lator, de szabadsághősnek feltüntetett Barabásét.

Golgota (1884)

Miután mentőötlete csődöt mondott, a helytartó újabb kihallgatásba kezdett. Jézustól várta a támogatást, okot arra, hogy mégis elítélhesse vagy felmenthesse. A vádlott azonban nem felelt a további kérdésekre. Pilátus eldöntötte, hogy szabadon ereszti. A zsidó vezetők azonban elővették végső ütőkártyájukat, mondván: Ha elbocsátod, nem vagy a császár barátja. - Ez már a helytartó karrierjét érintő kérdés volt. Utolsó ötletként, a részvétre apellálva átadta a vádlottat a katonáknak, hogy megostorozzák. A meggyötört, félholtra vert, töviskoszorús Jézust így mutatta be Pilátus: "Íme, az ember!" De a tömegből ismét felhangzott a "Feszítsd meg!" kiáltás, amelyet megtoldottak még egygyel: "Nincs királyunk, hanem csak császárunk!" A zaj egyre növekedett, a helytartó feladata pedig a provincia békéjének biztosítása volt. Föláldozta hát a foglyot - jobb meggyőződése ellenére. Pénteken délben - mosva kezeit - halálba küldte őt.

Az ítélet a római államszemlélet értelmében indokolt, mert szükséges volt a béke fenntartása céljából. Ennek érdekében a helytartó túltehette magát a törvény betűjén is. A kevésbé elfogadható háttér-indok az volt, hogy ha feljelentik Pilátust, akkor pályafutása bánja az igazság védelmét. Elrendelte tehát a nagytanács követelte ítélet végrehajtását, egyszerűen azért, mert Jézust a zsidók királyának nevezték.

Totál röviden:

A zsidók kérésére a rómaiak.

Kicsit hosszabban:

Nem akartak balhét a rómaiak ezért engedtek a kérésnek. Bár ha tudták volna mi készül és Jézus mit prédikál akkor ők is léptek volna, ahogy késöbb meg is tették az őskeresztényekkel.

Itt olvasd el a legalsó választ:

http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallas__6..

A kilometeres masolatok es linkek helyett a valasz:

A romaiak vegeztek ki keresztrefeszitessel, mert palesztina akkor romai tartomany volt, igy a zsidoknak nem volt onrendelkezesi joga!

19:42!

Írhattál volna saját választ is, azt talán többre értékeltük volna ehelyett a sz@rság helyett. Gondolom önállóan nem is nagyon tudod kifejezni magad..