Hány keresztény ember lenne, ha a szüleik nem erőszakolták volna a rájuk a kereszténységet?

Ezt nem könnyű megválaszolni. Már azért sem mert más, ha valaki vallásos és megint más, ha valaki meggyőződéses hívő keresztény. Ha erőltetik és kényszerítik, abból csak az ellenkezője fog kisülni. Viszont, ha nincs mérvadó mérce (törvény) akkor elszabadul a pokol. A helyzet tehát nem könnyű! Nézd a politikát! A kommunizmus szigorú törvényeken alapult, megbukott az ember szabadságra vágyott, de most 20 év távlatából az ember rájött, hogy hülyére vették. A szabadság csak ürügy és álca volt. Aki uralkodni akar az ígyis meg úgyis uralkodik, csak más hízelgő és ígérgető szavak alatt.

Ha valaki tényleg keresztény,akkor semmivel sem lenne kevesebb,ugyanis a kereszténység az Istennel való kapcsolatról szól,kapcsolatot meg nem lehet kierőszakolni,és nem egy ember akaratából van,az ember csak úgymond a postás,üzenetet visz,de nem ő a kapcsolat kezdeményezője,szóval csupán attól én nem leszek keresztény,mert anyu úgy akarja. Ha én akarom,úgy már más a helyzet.

nagyjából ugyanannyi. rám sem erőszakolták ezt a vallást. Meg ismerek olyat, aki keresztény családban él, de ő maga nem hisz Istenben. Az ilyet nem lehet szerintem ráerőszakolni valakire...

Nyilván nem tilthatod meg a szülőknek, hogy vallásosnak neveljék a gyerekeiket, mint ahogy azt se, hogy ateistának. Ez még nem erőltetés, ha nem tetszik, felnőttként lehet választani mást.

Én gyakorlatilag együtt nevelkedtem a nálam mindössze másfél évvel idősebb nagybátyámmal. Mindkettőnket ugyanabban a vallásos nevelésben részesítettek. Belőle pap lett, belőlem ateista.