A későbbi ősi zsidó tanítás szerint Ádám végül megtért?
A Genezisben olvashatunk Ádám bukásáról, ám azon kívül, hogy közli azt, hogy Évával további gyerekeket nemzettek, tulajdonképpen semmit sem olvashatunk.
A Kr.e. 1. században keletkezett "Salamon bölcsességében" - amely része az LXX-nek, a katolikus és ortodox kánonnak, továbbá a Muraturi kánon is említi - a következőt olvasom:
"Ez (a bölcsesség) óvta, akit az Isten elsőként formált, a földkerekség atyját, amikor még ő volt az egyetlen teremtmény, s ez vezette ki bukásából; és ez adta neki az erőt is, hogy mindeneken uralkodjék." (Bölcs 10,1-2).
Az utalás világos: "s ez vezette ki bukásából;". A vers befejező része még arra is enged következtetni, hogy Ádám visszakapta a hatalmat valamilyen formában.
Mit gondoltok?
Dante





"Szetnek szintén született fia, ezt Enósnak nevezte el; ő kezdte segítségül hívni az Úr nevét. (Ter 4,26) Ilyen alapon tehát Enós tekinthető az első megtérőnek.
Már Ábel és Káin is áldozott az Úrnak, de az előbbi meghalt, utóbbi pedig elpártolt Istentől, így az ő történetüknek ebből a szempontból vége szakadt. A napjainkig tartó istentiszteleti folytonosság Enósig vezethető vissza.
A Bölcs 10,1-4-et ha figyelmesen elolvassuk, a későbbi szakaszokkal ellentétben, nem csak egyetlen emberről szól, hanem Ádám személyében a teljes emberiség sorsa vázolódik fel, megjelenik benne az özönvíz is, de keresztény szemszögből a messiási próféciát is észre kell hogy vegyük. Hiszen "Krisztus Isten ereje és Isten bölcsessége" (1Kor 1,24) és ez a Bölcsesség az, aki az emberiséget "kivezette a bukásából".
Nehéz rekonstruálni azt, hogy a korabeli zsidóság hogyan értelmezte ezt az igehelyet. Nyilvánvalóan sokan hittek az Ószövetség messiási próféciáiban, hiszen ha nem így lett volna, valószínűleg nem lettek volna Jézusnak követői a zsidóság körében, márpedig voltak, nem is kevesen.
Ugyanakkor a zsidó vallás sem akkoriban, sem azóta nem egységes teológiailag.
A mai rabbinikus judaizmusnak a "maintream"-nek tekinthető irányzatai az egész bűnbeesés-történet kevésbé tragikusan fogják fel, mint a kereszténység. Az egész egy szerencsétlen rossz húzás volt, de amit aztán "kinőtt" az emberiség, mint ahogy kinövünk a gyerekcsínyekből is. De azon túl, hogy bizonyos következményeit viseljük (pl. halandóság) más következményeit nem kell elszenvednünk (pl. nincs szükségünk megváltásra).
A "kivezette a bukásból" akár értelmezhető úgy is, hogy Ádám föltalálta magát a Paradicsomon kívül, a merőben új élethelyzetében és sikerrel vette az akadályokat. A "mindeneken uralkodást" pedig valójában a kiűzetéssel sem vesztette el az ember.
Köszönöm a választ.
Amit Enósról írtál, az nekem most új, mert bár többször olvastam a Teremtés könyvét, e szakasz felett mindig átsiklottam.
Nem könnyű ennek az igehelynek az értelmezése, amint írtad, máshogy is lehet ezt magyarázni. Egyébként jó lenne, ha találnánk ókori zsidó vagy keresztény kommentárt ehhez a szakaszhoz. Egyébként tudomásom szerint a Kumránban talált tekercsek közül még nem fejtették meg az összeset, talán ott lesz valami ezzel kapcsolatban.
Bár Ádám és Évának a Paradicsomon kívüli történetét tudomásom szerint az apokrif irodalomban olvasható. Most éppen egyháztörténelmet olvasok, de utána tervezek az apokrif irodalomban is elmélyedni. Talán onnan többet megtudok ennek az igének az értelmezéséről.





Szervusz
A Teremtő visszavonhatatlanul ki mondta a halálos ítéletet.
(1Mózes 3:17–19) 17 Ádámhoz pedig így szólt: „Mivel hallgattál feleséged szavára, és ettél a fáról, amelyről azt parancsoltam: »arról ne egyél«, átkozott legyen a föld miattad. Gyötrelmes fáradozással fogod enni termését életed minden napján. 18 Tövist és bogáncskórót fog neked teremni, és mezei növényeket kell enned. 19 Arcod verítékével eszed a kenyered, míg vissza nem térsz a földbe, mert abból vétettél. Mert por vagy, és a porba térsz vissza.”
Ádám tökéletesen vétkezett, és ebből nem volt kiút, sem neki sem a Feleségének, sem Sátánnak nincs sem a démonoknak.
ezért vannak azok a téves nézetek, és így az emberek ok mindent megengednek maguknak, akik így gondolkodnak.





Hogy megengedte a gyermekeket, és nem azonnal pusztította el, az azért volt, mert a szándéka, hogy az ember töltse be a födet nem változott.
A Büntetését, ha később de megkapta, és ezen nem változtatott, ahogy Sátán is megkapja, nincs visszaút nekik.
Az a helyzet opendoor, hogy az alapján, amit írtál, egy olyan isten képe bontakozik ki előttem, aki nem csak irgalmatlan, de önző is, hiszen csak a saját céljai miatt hagyta életben a teremtményét. Ez egyenesen jogot adott volna a későbbi emberek és angyalok lázádására, hiszen azok, akikben jóérzés van, egy ilyen isten nem tudnak szolgálni, mert ellenkezik az elveikkel.
Teológiai szempontból azonban meggyőződésem szerint többszörösen is téves, amit írtál.
1. Az Ádámra kimondott átok egy szóval sem mondja azt, hogy nincs lehetősége a megtérésre. Mindössze a bűn következményeit ismerteti földön. Az, hogy Ádám halálát előrevetítette, szintén semmit nem jelent, hiszen az emberi élet természetes velejárója, hogy meghal, mégis mindenkinek lehetősége van a megtérésre.
2. Még ha az Örökkévaló időnként ki is mondd egy ítéletet, az Ő nagy szeretetéből fakadóan ezeket az ítéleteket képes felülírni, ha jónak látta, neki ugyanis nincsenek korlátai. Ez történt Ninive esetében is, amikor elküldte Jónást, akivel kimondatta a város feletti ítéletet egyértelmű ítéletet (Jón 1,1-2 vö. 3,4), de a város bűnbánata miatt mégis megkönyörült rajta (Jón 3,5-10). A megbocsátás természetes, Istentől jövő tanítás (Lk 17,4), ezt Ő maga is képviseli (Mt 6,14)
3. Sátán és Ádám szembeállítása nem logikus. Nem tudom, hogy apostoli szenthagyomány mit tanít Sátán bűnbeeséséről, de a (Jn 8,44) alapján ez a lény soha nem volt jó, hanem mindig is gonosz volt, Ádám esetében ilyenről nincs szó. Ugyanígy logikátlan az is vele kapcsolatban, hogy "tökéletesen vétkezett". Ha tökéletes lett volna, akkor nem tudott volna vétkezni, ha viszont vétkezett, nem volt tökéletes.
Azt gondolom, hogy az általad képviselt istenkép nem azonos a kereszténység Istenével.





Kedves Dante.
Az lehet, hogy ennek tűnik, de Isten nem ember, és nem az ember érzései elvei szerint hozott erkölcsi mértékeket, hanem az szerint, amiről tudja, hogy igazságos, és nem túl engedékeny, s nem túl szigorú, amivel vissza élhetnek.
Ádámnak el mondta mire számíthat, Tehát tudatában volt a tettei következményének, és ráadásul, tökéletes is volt, semmilyen hiányban nem szenvedett, vagy nem volt olyan ok, amiért ezt a döntést kellett volna hoznia.
A Teremtő az elveit nem változtatja meg senkiért, mert Ő tudja a legjobban hogyan kell vezetnie szeretettel a teremtményeit
ezért sem Ádám, sem Éva, s ugyan így Sátán és a démonai sem jogosultak a megbocsátásra, Jézus halálát,az utódaikért találta ki elrendezésként, s nem az Ő számukra.
"Az lehet, hogy ennek tűnik, de Isten nem ember, és nem az ember érzései elvei szerint hozott erkölcsi mértékeket, hanem az szerint, amiről tudja, hogy igazságos, és nem túl engedékeny, s nem túl szigorú, amivel vissza élhetnek."
->Érdekes, a tüzes pokol tanának tagadói ezt az érvet nem fogadják el, hanem hevesen tiltakoznak Isten igazságosságára hivatkozva. De tegyük hozzá, hogy más az eszkatologikus szemlélet és más a dolgok történelmi beágyazottsága. Én azt gondolom, hogy az ember erkölcsi lény, és bizonyos értelemben meg tudja maga is ítélni azt, hogy mi az igazságos, és mi az, ami nem. Ha nem így lenne, akkor érzelmi szempontból egy buta lény lenne. A te véleményedből kifolyólag Isten önző, hiszen csak azért hagyta meg Ádámot, hogy az benépesítse a földet, máskülönben lazán elvette volna az életét, arról nem is beszélve, hogy a gyümölcsevésért örök kárhozatra ítélte, noha nála sokkal aljasabb embereknek megbocsátott. Ebből kifolyólag feltehető a kérdés, hogy tudott volna-e Ádám tisztelni egy ilyen Istent? Mert sokkal inkább egy gonosz mostohának tűnik, nem pedig egy szerető Atyának. És az a baj, hogy úgy látszik, neked előbbi alkotja az istenképedet, nem pedig utóbbi. Persze ez érthető valahol, hiszen te nem hiszel abban, hogy Krisztus valóságos Isten, viszont az én hitem szerint maga a Mindenható Isten halt meg értünk emberekért, annyira szeretett bennünket. Nálatok ez a tanítás ugye hiányzik, így érthető a szigorú igazságosság Istennel kapcsolatban, ami mellőzi a szeretetet.
"Ádámnak el mondta mire számíthat, Tehát tudatában volt a tettei következményének, és ráadásul, tökéletes is volt, semmilyen hiányban nem szenvedett, vagy nem volt olyan ok, amiért ezt a döntést kellett volna hoznia."
->Az előbbi kommentben már tisztáztam a tökéletesség kérdését, tehát ezt nem ismétlem újra. Ádámnak pedig sehol sem volt elmondva az, hogy ha vétkezik, akkor az megbocsáthatatlan bűnt fog elkövetni. Abból csak egy van, és azt Isten el is mondta (vö. Mt 12,32). Csak annyi, hogy ha eszik a gyümölcsből meghal, vagyis Isten a bűn következményét közölte vele, nem pedig az kegyelmének megtagadását. Istennek a bűnhöz való viszonya véleményem szerint egészen más.
"...Ahol azonban elhatalmasodott a bűn, túláradt a kegyelem:" (Rm 5,20/b)
"A Teremtő az elveit nem változtatja meg senkiért, mert Ő tudja a legjobban hogyan kell vezetnie szeretettel a teremtményeit"
->Amiről te beszélsz, az nem szeretet, hanem a szeretetnek egy hamis formája, valójában kegyetlen igazságosság. A Szentírás tanítása szerint azonban Istenben a kegyelem (szeretet) és az igazság egyedül (Jn 1,14). Erre jó példa a jónási történet, ahol Isten bizony változtatott az elvein:
"Amikor Isten látta, hogy letérnek gonosz útjaikról, megbánta a rosszat, amivel fenyegette őket, és nem tette meg." (Jón 3,10)
"ezért sem Ádám, sem Éva, s ugyan így Sátán és a démonai sem jogosultak a megbocsátásra, Jézus halálát,az utódaikért találta ki elrendezésként, s nem az Ő számukra."
->Tévedsz, mindenki jogosult a megbocsátásra. A Bibliában sehol találom azt a tanítást, hogy az ősszülők nem jogosultak a megbocsátásra, pedig ez egy intő példa lenne a keresztényeknek. Szent Pál beszél Ádám bűnéről, de érdekes módon az általad vallott tanításról egy szót sem sól. Ádám bűnénél sokkal nagyobbakat követtek el azóta az emberek, és követnek is el. A megbocsátás viszont mindenki előtt nyitva áll:
"Ha megvalljuk bűneinket, akkor mivel jó és igazságos, megbocsátja bűneinket, és MINDEN igazságtalanságtól megtisztít minket." (1Jn 1,9)
Sajnálom, hogy neked olyan istenképed van, aki egyrészt kihasználja az embereket, másrészt bizonyos embereket nem tart jogosultnak a megbocsátásra. Sátán esete más, de róla az előbb imént is írtam, a démonokba meg most nem mennék bele, ha nem baj, így is kezd eltérni a topik az eredeti témától.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!