Miért fontos megtartani Isten törvényeit?

Mert nekünk lesz jobb, ha megtartjuk őket.

Isten törvénye a szeretet, minden más ebből következik, hiszen ha szereted az embertársadat, akkor nem hazudsz neki, nem lopsz tőle, nem csalod meg, nem vered át stb. Szeretetben élni pedig ugye hogy jobb, mint anélkül?

Szia Zita!

Mi a törvény a Szentírásban? Amikor a keresztény ember a törvényre gondol, akkor, a Mózesnek adott sinai hegyi kinyilatkoztatásokat érti alatta. Ebben benne van a tíz parancsolat, az Isten örök erkölcsi törvénye, ami a törvény magva. Ehhez voltak rendelve az ún. ceremoniális törvények és a tisztasági törvények is. A ceremoniális törvények az áldozatbemutatással és az ószövetségi ünnepkörökkel foglalkoztak (vö. Leviták könyvét). A ceremoniális törvények pedagógus törvények voltak (vö. Kol 2,17), amelyek célja az volt, hogy a hívő embert Krisztushoz, a jövendőbeli Megváltóhoz vezessék (vö. Róm 10,4). Amikor a hívő zsidó ember bűnéért áldozati bárányt vitt a szentsátor bejáratához, akkor hitben elfogadta, hogy a bűnei miatt a báránynak kell megöletni és meghalni őhelyette. A bárány a Szentírásban Krisztust jelképezi (vö. Jn 1,29; Jel 14,1.4). Jézus a Golgotán a helyettes áldozatot önként vállalta minden bűnös emberért, ezért az evangéliumok szerint a szentély kárpitja kettéhasadt. Ezzel Krisztus beteljesítette a rá vonatkozó bárány előképet, és a ceremoniális törvények érvényüket vesztették. Ezt maga az Isten erősítette meg az előbb említett jelenséggel, és azzal, hogy Kr. u. 70-ben a rómaiak a jeruzsálemi templomot lerombolták. Azért rombolhatták le, mert Isten jelenléte távozott a templomból. Tehát az áldozatbemutatásra vonatkozó törvények az újszövetségben nem érvényesek, de nem így állunk a tíz parancsolattal.

A tíz parancsolatot maga az Úr Jézus hagyta érvényben, amikor a gazdag ifjúnak (vö. Mt 19,17-19) idézett belőle néhányat, vagy amikor így szólt: „Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem. … míg az ég és föld elmúlik, a törvényből egy jóta, vagy egyetlen pontocska el nem múlik (vö. Mt 5,17-18)”. Amikor Krisztus a főparancsról beszélt, akkor az Isten és az emberek iránti kettős szeretetparancsolatában a tíz parancsolatot erősítette meg és foglalta össze (vö. Mt 22,37-40). Az utolsó vacsorán pedig így szólt tanítványaihoz: „Tudom, hogy az ő parancsolata örök élet.” (vö. Jn 12,50), Jakab apostol a szabadság törvényeként említi az újszövetségben, amely egyben királyi-, és tökéletes törvény is (vö. Jak 2,8.10-12, Jak 1,25), Pál apostol az igazság törvényének nevezi azt (vö. Róm 9,31).

A törvény magva, a tíz parancsolat azonban nem elég az üdvösséghez. Az ember képtelen a saját erejéből megtartani Isten erkölcsi törvényét. Meggyőződésre juthatunk arra nézve, hogy a tíz parancsolat minden igéjét komolyan akarjuk venni, de Isten kegyelme nélkül csak a bűn törvényét követnénk, amely Pál apostol szerint mélyen a testünkbe van írva (vö. Róm 7,14.22-23). A törvény által sosem nyernénk üdvösséget, mert az mindenkor elítélne bennünket. A törvény csak arra jó, hogy szemlélve bűnös állapotunkat Krisztushoz meneküljünk, aki azt mondta, hogy „aki énhozzám jön, én azt nem dobom ki (nem küldöm el)”. „Ekként a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett, hogy hitből igazuljunk meg” (Gal 3,24). Pál apostol hangsúlyozza, hogy a törvény által senki sem igazul meg az Isten előtt, mert az igaz ember hitből él (vö. Gal 3,11). Megigazulni azt jelenti, hogy Isten nem bűnösnek és ennek következtében örök halálra méltónak nyilvánít, hanem ingyen, szeretetéből Krisztus áldozatára való tekintettel igaznak nyilvánít, és a megszentelődés során igazzá is teszi a hívő embert az élete folyamán. Krisztusnak tulajdonítja a mi törvényszegéseinket, és nekünk tulajdonítja Krisztus bűntelenségét, tisztaságát, stb. (vö. Zak 3,1-7). Ez az evangélium, ez a jó-hír, hogy az Atya és Krisztus a legnagyobb áldozatot hozta meg az emberért, hogy ha valaki hisz őbenne, el nem vesszen, hanem örök élete legyen (vö. Jn 3,16). Nincsenek érdemeink az Isten előtt, mert valamennyi cselekedetünk mögött ott van az önzés, és az érdek. Isten előtt minden igazságunk olyan a Szentírás szerint, mint a „megfertőztetett ruha” (vö. Iz 64,5; 1,5), és Jézus szerint senki sem jó és senki sem szent, senki sem igaz, csak az Isten, és akit Isten annak nyilvánít, és azzá tesz az illető közreműködésével.

Az ószövetségben az áldozati törvények a hívő zsidó embert Krisztushoz vezették, amikor a bűnéért egy bárányt áldozott fel. Ezért akkor is és ma is csak a Krisztusba vetett hit által volt és van üdvösség. „Az igaz ember a hitből él” (Hab 1,4 és Róm 1,17). „A hit pedig a reménylett dolgoknak a valósága és a nem látott dolgokról való meggyőződés (Zsid 11,1)”, mindaz, amit Isten kinyilatkoztatott önmagáról, a megváltási tervéről, az örök üdvösségről, az Isten Országáról, mindaz, amiket Krisztus Urunk mondott; tulajdonképpen az Isten beszédéről és az Ő ígéreteibe vetett hitről van szó.

A helyes arány a következő: a törvény Krisztushoz vezérlő mesterré lett, „a törvény vége (= célja) Krisztus” (vö. Róm 10,4), mert amint szembesülök vele, azonnal Jézushoz megyek a bűneimmel, és megvallom azokat. Az örömhír az, hogy ezeket Krisztus elveszi, eltörli és nekünk adja az Ő Lelkét, az Igazság Lelkét. A Szentlélek bennünk lakozása által megkapjuk az isteni természetet a bűnös emberi természetünk mellé, és amíg a Szentlélek befolyásának engedünk, addig Isten a saját örök és változatlan törvényét a szívünkbe írja. Így az Isten törvénye, a mi saját törvényünk lesz, és könnyű lesz megtartani, nem úgy, mint korábban, amíg a tíz parancsolat csak ismeret volt a számunkra. Krisztus Lelke által Isten élete árad belénk, és Isten fiaihoz, lányaihoz méltóan akarunk élni ebben a világban. Pál apostol szerint a természetes (pszühikoi) ember számára ez bolondság, mert nem az Isten Lelke lakik benne, ezért nem is hiszi el, hogy ez az életforma lehetséges (vö. 1Kor 2,14).

A jó Isten megígérte, hogy a bűn lázadásából vissza hozza a benne hívőket önmaga szentségébe és igazságába, a vele való közvetlen közelségbe, amelyet be is fog teljesíteni: „Törvényemet az ő belsejükbe helyezem, és az ő szívükbe írom be, és Istenükké leszek, ők pedig népemmé lesznek. És nem tanítja senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem (vö. Jer 31,31.33-34; Zsid 8,10-12)”.

A Biblia és a bibliai személyek bebizonyították ,hogy a törvény betartása által nem kerülök közelebb Istenhez.

A törvény nem más mint Krisztusra vezérlő mesterünk.

Az igaz ember hitböl ,hit által él.

Isten ingyen kegyelméböl igazak nyílvánítja azt aki Jézusban,hisz.

De nagyon fontos tanulmányozni a törvényt is ,hiszen sokat tanulhatunk belöle.

A Tóra beli parancsolatok a zsidók számára íródtak.

Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek

Ez az,amit be kell tartani. A legnagyobb parancsolat.

17.hsz!

Gondolt át a 10 parancsolatot,hogy ellened törik azt meg!

Társad idegen nőt,férfit imád.

Tásad egy idegent emleget intím együttlétkor.

Társad pénztárcájában szeretője,és nem a te fényképed van.

Társad elfelejti szülinapodat,házassági évfordulótokat.

gyermekeid tiszteletlenek,és gyűlölnek.

Valaki életedre tör.

Meglop.

Megcsal.

Rágalmaz.

Szerethetnek azok,akik így viszonyulnak hozzád?