Minek kéne történnie ahhoz, hogy feladd a hiteted, esetleg deistává válj?

azért mondják sokan hogy nem hagynák el a hitüket, úgy igazán meggyőződésesen legalábbis mert ez olyan mintha azt mondanád nekik h nevezed az édesanyádat szajhának mindent amit eddig jónak mondtál mondjál rossznak, és mindent amit rossznak mondtál ezentú nevezz jónak (pl ha a önkénteskedtél hajléktalanszállón ezentúl gondold úgy h aki mások segítésére pazarolja az idejét és nem a saját vagyona gyarapításával foglalkozik csak az egy nevetséges csicska)

stb stb

tehát a kérdés, hogy mi lenne az amiért feladnád önnön lényedet, ugyanis tudni kell ,hogy a vallásos "hit" nem az "elhiszem" igaz az is van benne, de alapvetően nem az a kérdés hogy te hiszel e egy istenség létezésében

és ép ahogy valószínűleg te sem tudsz olyan körülényt eképzelni ami teljes egészében való önfelszámolásra késztetne (őszintem eggyőződéssel! szóval nem elég ha azt mondod anyád egy szajha csak mert fegyvert szorítottak a fejedhez és rettegsz) a vallásos embernek is nehéz ezt megtalálnia

Szia.

"Jól tudom a sok válasz lesz, hogy akármi történik megtartom" Ez egy érdekes dolog, a pszichológiában pontosan ez jelenti a labilis, bizonytalan állapotot, amikor valaki arról beszél, hogy milyen erős, vagy mennyire kitartó, mennyire bátor, ezek túlnyomó részt bukás követi, bármiről is legyen szó. Úgy ahogy az intelligens embernek, egy hittben erős embernek sem kell bizonygatnia az "erejét" hiszen ha rendelkezik vele, akkor azt úgy is észre fogják venni mások, bizonygatás nélkül is.

Bocsi a kis kitérőért, de ezt gondoltam fontos tisztázni. A dokmatikus rendszer, a létező összes egyházban megtalálható, azok közt is, akik ujjal mutogatnak a másik egyházra, mindben egytől-egyig megtalálhatóak, általában a legintenzívebb mégis legjobban tagadó dogma rendszerek, a neoprotestáns egyházakban van jelen, ez, hogy is lehet, tehetik fel sokan a kérdést? Úgy, hogy ezek a gyülekezetek, csakis fedett és erősen manipulatív rejtett dogmákkal képes a híveit bent tartani, nem szándékozok egyetlen gyülekezetet sem leírni, hiszen a legtöbb saját magáról tanúskodik. Még egy ortodox jellegű egyház megengedi a híveinek, hogy önállóan, és minden megvizsgálván jussanak igazságra, addig a legtöbb neoprotestáns egyház, teljes egészében át veszi a kontrollt a hívein, elhitetvén velük azt, hogy az egyetlen egy igazság náluk van, ezzel az önálló gondolkozást, a gyülekezettel való szembe szegülés esélyét szinte teljesen minimálisan redukálva.

Beszélek azokról az emberekről akik elméjükben "igazságra" jutottak, ezek azok az emberek akikre nem tudok haragudni, jó szándékú emberek, akik olvassák a Bibliát, tanulmányozzák, járnak Isten tiszteletre templomba, igyekeznek jobb emberré lenni, és példamutató értéket élni, ezek az emberek ha egyszer megtalálták az életükben azt, amit ők igazságnak, Istennek neveznek, nyilván nem akarnak ettől elállni, miért is tennék? Ha az ember életében valami pozitív változást eredményez, az nyilván hatékonynak mondható, és nem akarja az ember elveszíteni.

Én a kereszténység volt tagja vagyok, éveken keresztül tanulmányoztam a Bibliát, jártam Isten tiszteltekre, igyekeztem jámbor, kedves, és egyszerű életet élni, sokáig úgy hittem teljes meggyőződéssel, hogy az igazságban élek, ez mindaddig így is volt, amikor elkezdtem komolyan a vallásokat tanulmányozni, és nem csak felületesen, de komoly vizsgálatokat, kutatásokat, régészek, és elismert szaktekintélyek könyveit, fent maradt írásait tanulmányozni, mettől mélyebbre ástam, és mentem vissza a történelembe, számomra annál egyértelműbbé vált, hogy nem biztos, hogy eddig az igazságban éltem, nem szeretném leírni most azokat, hogy mik voltak, amik végleg eltávolítottak, és a szememet felnyitották, az viszont biztos, hogy csakis erős, és stabil bizonyítékok, ismeretekkel voltam hajlandó feladni a régi életemet, kutattam, és a bizonyítékok meg lettek, most teista vagyok, de inkább ateista.

Azért is írtam le a történetemet, mert engem az igazság érdekelt, azt leszögezném, hogy sajnos főleg amit fentebb is írtam, a teljes agykontroll alatt tartó gyülekezetek, direkte kialakított rendszerben tiltják, hogy az ember másfelől is ismeretet szerezzen.

Az én véleményem az, gyávaság az, ha az ember azt állítja az igazságban él, de semmi mást nem ismer, az igazság megáll bármilyen próba alatt, ha az a valódi igazság, én azt amit igazságnak véltem elbukott, a kereszténység leginkább befolyásolt rendszerei, úgy vannak kialakítva, hogy a hozzám hasonló embereket, hitehagyottnak, és mindenféle Isten ellen forduló embernek próbál leírni, de azok az emberek többsége, akik ezt vallják egy olyan burokban élnek, amit szándékosan zártak be, hiszen ha a legtöbb ember valódi vizsgálatokat tenne, lehet, hogy olyan dolgokat látna meg, mint amiket én is meg láttam.

Nem egészen értem a kérdést: mit jelent az, hogy dogmatikusan gondolkodni?

Vannak kérdések, amire tudjuk a választ, például 2+3 az 5. Van aki bizonytalankodik és nem tudja a helyes választ, de nehogy már az legyen az etalon, ha valaki nem tud valamit.

Pontosan ugyanez van a teológiában is. Sokmindenre van konkrét válasz, amit vagy ismer valaki vagy nem. De nehogymár a nemtudás legyen a menő dolog. :)