Keresztény szülők! Fordult már elő valakivel, hogy gond volt a hitoktató módszereivel, vagy esetleg a pappal?

Ha valaki azt írja le, hogy a feletteshez fordult és ez hozta a megoldást, azt is szívesen olvasom, csupán megemlítettem, hogy szerintem nem mindig van erre szükség. Az ezt megelőző hozzászólás kapcsán írtam le. A kérdés pedig arra irányul, hogy egyáltalán el tudjam képzelni, milyen problémák merülhetnek fel, és jó volna egy két példát látni ezeknek a kezelésére.

Nem értem miért kell ennyit magyarázkodni egy ilyen kérdés miatt? Miért kell rögtön azt feltételezni, hogy rossz szándékból kérdezek ilyesmit? Elvégre mind keresztény emberek vagyunk, valahol összetartozunk nem? Az én gyerekeim még nincsenek abban a korban, hogy a hitre nevelést el lehessen kezdeni, viszont én ateista családban nőttem fel és felnőttként tértem meg. Ezért nincsen tapasztalatom arról, milyen az, amikor a gyerekfejbe töltik a teológiát, és vannak félelmeim ezzel kapcsolatban. Mint írtam az előbb, ötletem sincs, hogy konkrétan mik merülhetnek fel, de féltem a kis lelküket. Ha ebben rontják el őket, azt sokkal nehezebb kijavítani később, mintha a matekot magyarázzák nekik félre. Nem szeretném, ha bármi miatt félnének, amit hittanon hallanak. Általános iskolás koromban volt egy osztálytársam, aki járt hittanra és sírt egyszer a szünetben, mert nagyon érzékenyen érintette egy történet, amire nem emlékszem melyik volt az. Remélem kielégítő magyarázatot adtam a kérdés miértjére.