Mikor érjük el, hogy mindannyian saját kapott lelkiforrásunkból táplálkozzunk és ne másokéból, és így egymást erősítve?

Ez logikai bukfenc. Ha mindenki csak magából táplálkozik, akkor nem erősítjük egymást. Ha egymást erősítjük, akkor viszont nem csak magunkból táplálkozunk.

Ettől függetlenül értem (érteni vélem) hogy mit akarsz kérdezni. A válaszom az, hogy SOHA. Az ember társas lény, önmagában senki és semmi. Minden embernek minden szempontból szüksége van az embertársaira.

"saját lekiforrásunkból feltöltődünk,és úgy adunk másoknak is,hogy áramoljon az élet rajtunk keresztül."

Ez megint csak bukfenc.

Ha másoknak adsz a tiedből, akkor nem fog "mindenki" a sajátjából "táplálkozni."