Az angyalok milyen formában őrzik az embereket? Mármint mikre korlátozódik, és miben nyilvánul meg a munkásságuk?

Kedves kérdező ezt olvasd végig, bocsi ha egy kicsit hosszú:

Kezdetben+ teremtette+ Isten+ az eget és a földet.+

2 A föld ekkor még kietlen és puszta volt, és sötétség volt a mély vizek+ színén. És Isten tevékeny ereje lebegett+ a vizek+ felett.

3 Ekkor Isten ezt mondta:+ „Legyen világosság!” És világosság lett.+ 4 Isten ezek után látta, hogy a világosság jó, és elválasztotta a világosságot a sötétségtől.+ 5 És Isten elnevezte a világosságot nappalnak+, a sötétséget pedig éjszakának+. Így lett este és reggel: első nap.

6 Majd ezt mondta Isten: „Legyen boltozat+ a vizek között, és váljanak szét a vizek a vizektől!”+ 7 Isten ekkor elkészítette a boltozatot, és szétválasztotta a boltozat alatti vizeket a boltozat feletti vizektől.+ És ez így is lett. 8 És Isten elnevezte a boltozatot égnek+. Így lett este és reggel: második nap.

9 Majd ezt mondta Isten: „Gyűljenek egy helyre az egek alatt lévő vizek, és jelenjen meg a szárazföld!”+ És ez így is lett. 10 Isten elnevezte a száraz részt földnek+, az egybegyűjtött vizeket pedig tengereknek+. És látta Isten, hogy ez jó.+ 11 Majd ezt mondta Isten: „Hajtson a föld füvet, maghozó növényzetet,+ gyümölcsfákat, melyek magot+ rejtő gyümölcsöt teremnek annak neme szerint+ e földön.” És ez így is lett. 12 Azóta a föld füvet hajt, maghozó növényzetet a maga neme szerint,+ valamint fákat, melyek magot rejtő gyümölcsöt teremnek annak neme szerint.+ És látta Isten, hogy ez jó. 13 Így lett este és reggel: harmadik nap.

14 Majd ezt mondta Isten: „Legyenek világítótestek az égbolton, hogy megkülönböztessék a nappalt az éjszakától,+ és szolgáljanak jelekként, valamint évszakok, napok és évek mutatóiként.+ 15 És legyenek világítótestekül az égbolton, hogy megvilágítsák a földet!”+ És ez így is lett. 16 Isten hozzákezdett a két világítótest megalkotásához: a nagyobb világítótestéhez, hogy uralkodjon a nappalon, a kisebbéhez pedig, hogy uralkodjon az éjszakán, valamint a csillagokéhoz.+ 17 Isten tehát az égboltra helyezte őket, hogy megvilágítsák a földet,+ 18 uralkodjanak nappal és éjszaka, valamint hogy elválasszák a világosságot a sötétségtől.+ És látta Isten, hogy ez jó.+ 19 Így lett este és reggel: negyedik nap.

20 Majd ezt mondta Isten: „Pezsdüljenek a vizek az élő lelkek sokaságától,+ és repdeső teremtmények repüljenek a föld felett az égbolt színén!”+ 21 És Isten megteremtette a nagy tengeri szörnyeket+, és mindenféle mozgó, élő lelket teremtett,+ amely a vizekben kezdett nyüzsögni a maga neme szerint, és mindenféle szárnyas repdeső teremtményt a maga neme szerint.+ És látta Isten, hogy ez jó. 22 Isten ezután megáldotta őket, ezt mondva: „Legyetek termékenyek, sokasodjatok, és töltsétek be a tengerek vizét,+ és a repdeső teremtmények is sokasodjanak a földön!” 23 Így lett este és reggel: ötödik nap.

24 Majd ezt mondta Isten: „Hozzon elő a föld+ élő lelkeket a nemük szerint: háziállatokat+, csúszó és mászó állatokat+ és a föld vadállatait+ a maguk neme szerint!” És ez így is lett. 25 Isten kezdte megalkotni a föld vadállatait a nemük szerint, a háziállatokat a nemük szerint, és minden földi csúszó és mászó állatot a maga neme szerint.+ És látta Isten, hogy ez jó.

26 Majd ezt mondta Isten: „Alkossunk+ embert a mi képmásunkra+ és hasonlatosságunkra+, és uralkodjon a tenger halain, az egek repdeső teremtményein, a háziállatokon, az egész földön, és minden földi csúszó és mászó állaton.”+ 27 És Isten megteremtette az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette;+ férfinak és nőnek teremtette őket.+ 28 Isten ezután megáldotta+ őket, és ezt mondta nekik Isten: „Legyetek termékenyek,+ sokasodjatok, töltsétek be a földet és hajtsátok uralmatok alá;+ uralkodjatok+ a tenger halain, az egek repdeső teremtményein, és minden élő teremtményen, amely a földön mozog.”

29 Majd ezt mondta Isten: „Nézzétek, nektek adok minden maghozó növényt az egész föld színén, és minden fát, melyen magot rejtő gyümölcs van,+ hogy legyen nektek eledelül.+ 30 És a föld valamennyi vadállatának, az egek valamennyi repdeső teremtményének és minden léleknek, amely a földön mozog, s amelyben élet van, eledelül adok minden zöld növényt.”+ És ez így is lett.

31 Isten ezek után megnézett mindent, amit alkotott, és lám, mindaz nagyon jó volt!+ Így lett este és reggel: hatodik nap.Így készültek el az egek és a föld is, azok minden seregével együtt.+ 2 A hetedik napra Isten elkészült a művével, amit alkotott, és a hetedik napon megnyugodott minden munkájától, amit végzett.+ 3 Isten megáldotta és megszentelte a hetedik napot, mivel ezen a napon nyugodott meg minden munkájától, amit Isten a teremtés céljából végzett.+

4 Ez a története az egek és a föld teremtésének, amikor megteremtettek, amely napon Jehova Isten földet és eget alkotott.+

5 Ekkor még semmilyen mezei bokor sem volt a földön, és még semmiféle mezei növény sem hajtott ki, mert Jehova Isten még nem bocsátott esőt+ a földre, és nem volt még ember, aki művelte volna a földet. 6 De pára+ szállt fel a földről, és megöntözte a föld egész színét.+

7 És ekkor Jehova Isten megformálta az embert a föld+ porából+, és az orrába lehelte az élet leheletét,+ így lett az ember élő lélekké.+ 8 Jehova Isten ezután egy kertet hozott létre Édenben+, keleten, és odahelyezte az embert, akit megformált+. 9 És Jehova Isten sarjasztott a földből mindenféle fát, amely a szemnek kívánatos, és eledelnek jó, az élet fáját+ is a kert közepén, valamint a jó és rossz tudásának a fáját.+

10 Egy folyó eredt Édenből, hogy öntözze a kertet; ott elágazott, s négy főágra szakadt. 11 Az elsőnek a neve Pison; ez az, amelyik megkerüli Havila+ egész földjét, ahol arany található. 12 Ennek a földnek az aranya+ jó. Található ott bdelliumgyanta+ és ónixkő+ is. 13 A második folyónak a neve Gihon; ez az, amelyik megkerüli Kús egész földjét. 14 A harmadik folyó neve Hiddekel+; ez az, amelyik Asszíria+ keleti részén folyik. A negyedik folyó pedig az Eufrátesz+.

15 Jehova Isten pedig fogta az embert, és az Éden kertjébe+ helyezte, hogy művelje és gondozza azt.+ 16 Jehova Isten még ezt a parancsot is adta az embernek: „A kert minden fájáról ehetsz megelégedésig.+ 17 De ami a jó és rossz tudásának a fáját illeti, arról ne egyél, mert azon a napon, amelyen eszel róla, bizony meghalsz.”+

18 Jehova Isten így folytatta: „Nem jó az embernek egyedül, alkotok neki segítőt, mintegy kiegészítőt.”+ 19 És Jehova Isten megformált a földből minden mezei vadat és az egek minden repdeső teremtményét, és az emberhez vitte őket, hogy lássa, az milyen nevet ad nekik. És minden élő léleknek+ az lett a neve, amit az ember adott neki.+ 20 Az ember tehát nevet adott minden háziállatnak, az egek repdeső teremtményeinek és a föld minden mezei vadjának, de az ember nem talált magának segítőt, mintegy kiegészítőt. 21 Jehova Isten ezért mély álmot+ bocsátott az emberre, és az elaludt. Akkor kivett egyet a bordái közül, és hússal töltötte be a helyét. 22 Majd Jehova Isten az emberből kivett bordából nőt alkotott, és odavitte az emberhez.+

23 Az ember ekkor ezt mondta:

„Ez már végre csontomból való csont,

És testemből való test.+

Asszonynak nevezzék,

Mivel a férfiból lett kivéve.”+

24 Ezért a férfi elhagyja apját és anyját,+ ragaszkodik feleségéhez, és e g y testté lesznek.+ 25 Az ember és a felesége pedig mindketten meztelenek voltak,+ mégsem szégyellték+.A kígyó+ pedig óvatosabb+ volt minden mezei vadnál, melyet Jehova Isten alkotott.+ Ezért így szólt az asszonyhoz:+ „Valóban azt mondta Isten, hogy nem ehettek a kert minden fájáról?”+ 2 Az asszony erre így felelt a kígyónak: „A kert fáinak gyümölcséből ehetünk.+ 3 De a kert közepén lévő fának+ a gyümölcséről Isten ezt mondta: »Abból ne egyetek, ne is érintsétek, hogy meg ne haljatok.«”+ 4 A kígyó erre ezt mondta az asszonynak: „Bizony nem haltok meg.+ 5 Mert Isten tudja, hogy amely napon esztek arról, megnyílik szemetek, és olyanok lesztek, mint Isten: tudni fogjátok, mi a jó és mi a rossz.”+

6 Az asszony pedig látta, hogy a fa termése evésre jó, olyan, ami vonzó a szemnek, igen, a fa ránézésre kívánatos volt.+ Így hát szakított a gyümölcséből, és evett belőle. Majd adott belőle a férjének is, amikor az vele volt, és ő is evett.+ 7 Ekkor megnyílt mindkettőjük szeme, és észrevették, hogy meztelenek.+ Ezért fügefaleveleket fűztek össze, és ágyékkötőket készítettek maguknak.+

8 Később meghallották Jehova Isten hangját, amikor a nap szellős időszakában a kertben járt,+ s az ember és a felesége elrejtőzött Jehova Isten arca elől a kert fái között.+ 9 Jehova Isten pedig szólongatta az embert, és ezt mondta neki: „Hol vagy?”+ 10 Az végül így felelt: „Hallottam hangodat a kertben, de féltem, mivel meztelen vagyok, ezért elrejtőztem.”+ 11 Isten erre ezt kérdezte: „Ki mondta neked, hogy meztelen+ vagy? Talán ettél a fáról, amely felől azt parancsoltam, hogy ne egyél?”+ 12 Az ember így folytatta: „Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fa gyümölcséből, ezért ettem.”+ 13 Jehova Isten ekkor megkérdezte az asszonyt: „Mit tettél?” Az asszony erre így felelt: „A kígyó vezetett félre engem, ezért ettem.”+

14 Ezután Jehova Isten így fordult a kígyóhoz+: „Mivel ezt tetted, átkozott légy minden háziállat és minden mezei vad között! A hasadon fogsz csúszni, és port fogsz enni életed minden napján.+ 15 És ellenségeskedést+ támasztok+ közted+ és az asszony+ között, a te magod+ és az ő magva+ között. Az+ összezúzza a fejed,+ te+ pedig annak sarkát zúzod szét.”+

16 Az asszonynak ezt mondta: „Felettébb megnövelem terhességed fájdalmát.+ Fájdalommal szülsz gyermekeket,+ és epekedni fogsz férjed után, ő pedig uralkodni fog rajtad.”+

17 Ádámhoz pedig így szólt: „Mivel hallgattál feleséged szavára, és ettél a fáról, amelyről azt parancsoltam:+ »arról ne egyél«, átkozott legyen a föld miattad.+ Gyötrelmes fáradozással fogod enni termését életed minden napján.+ 18 Tövist és bogáncskórót fog neked teremni,+ és mezei növényeket kell enned. 19 Arcod verítékével eszed a kenyered, míg vissza nem térsz a földbe, mert abból vétettél.+ Mert por vagy, és a porba térsz vissza.”+

20 Ádám ezután Évának nevezte el a feleségét,+ mert ő lett minden élő anyja.+ 21 Jehova Isten pedig hosszú bőrruhát készített Ádámnak és a feleségének, és felöltöztette őket.+ 22 Azután így szólt Jehova Isten: „Íme, az ember olyan lett, mint közülünk egy: tudja, mi a jó és mi a rossz.+ Most azért nehogy kinyújtsa kezét, és szakítson az élet fájáról+ is, és egyen róla, s időtlen időkig éljen . . .” 23 Jehova Isten ekkor eltávolította őt az Éden kertjéből+, hogy művelje a földet, amelyből vétetett.+ 24 Kiűzte hát az embert, majd az Éden kertjének keleti oldalára+ kerubokat+ állított, és egy szüntelenül forgó kard lángoló pengéjét, hogy őrizzék az élet fájához vezető utat.Ádám pedig együtt hált Évával, a feleségével, és Éva terhes lett,+ majd idővel megszülte Káint+, és ezt mondta: „Férfit szültem Jehova segítségével.”+ 2 Később megszülte annak testvérét is, Ábelt+.

Ábel juhpásztor+ lett, Káin pedig földműves+. 3 Történt egy kis idő múlva, hogy Káin felajánlást vitt Jehovának+ a föld terméséből+. 4 Ábel is vitt nyája első elléséből,+ sőt azok hájas részeiből+. S míg Jehova tetszéssel tekintett Ábelre és a felajánlására,+ 5 egyáltalán nem tekintett tetszéssel Káinra és a felajánlására.+ Káin ekkor nagy haragra gerjedt,+ és lehangolt lett az ábrázata. 6 Jehova erre így szólt Káinhoz: „Miért gerjedtél haragra, és miért lett lehangolt az ábrázatod? 7 Ha jót cselekszel, abból vajon nem felmagasztalás+ származik? De ha nem cselekszel jót, akkor a bűn ott lapul a bejáratnál, és rád vágyódik+. És te vajon uralkodsz rajta?”+

8 Káin ezután ezt mondta Ábelnek, a testvérének: „Menjünk ki a mezőre!” Amikor pedig a mezőn voltak, Káin rátámadt Ábelre, a testvérére, és megölte.+ 9 Jehova később ezt kérdezte Káintól: „Hol van Ábel, a testvéred?”+ Káin pedig ezt mondta: „Nem tudom. Talán őrizője vagyok én a testvéremnek?”+ 10 Isten erre így szólt: „Mit tettél? Halld meg! Testvéred vére kiált hozzám a földről.+ 11 Most azért számkivetésre+ vagy kárhoztatva arról a földről, amely megnyitotta száját, hogy befogadja testvéred vérét a kezedből.+ 12 Amikor a földet műveled, az nem adja meg neked erejét.+ Vándor és menekült leszel a földön.”+ 13 Káin erre ezt mondta Jehovának: „Túl nagy a vétkemért kapott büntetés ahhoz, hogy elhordozzam. 14 Ettől a naptól fogva elűzöl engem a földnek színéről, és rejtve leszek színed elől is.+ Vándor+ és menekült leszek a földön, és ha valaki rám talál, biztosan megöl.”+ 15 Jehova erre ezt mondta neki: „Ezért, ha valaki megöli Káint, hétszeresen állnak bosszút rajta.”+

Jehova ekkor megjelölte Káint, hogy senki se üsse agyon, ha rátalál.+ 16 Káin ezután elment Jehova színe+ elől, és a Menekülés földjén telepedett le, Édentől keletre.

17 Káin ezután együtt hált a feleségével,+ az pedig terhes lett, és megszülte Énókot. Majd Káin épített egy várost, és azt a fiáról Énóknak nevezte.+ 18 Később Énóknak fia született, Irád. Majd Irád nemzette Mehujáelt, Mehujáel nemzette Metusáelt, és Metusáel nemzette Lámeket.

19 Lámek pedig két feleséget vett magának. Az első neve Áda volt, a második neve pedig Cilla. 20 Áda idővel megszülte Jábált. Ő lett a sátorban lakók+ és a jószágtartók+ ősatyja. 21 Testvérének a neve Jubál volt. Ő lett az ősatyja minden hárfásnak+ és síposnak+. 22 Cilla is szült: Tubál-Káint, mindenféle réz- és vasszerszám+ kovácsát. Tubál-Káin nővére pedig Naáma volt. 23 Majd Lámek ily szavakkal szólt feleségeihez, Ádához és Cillához:

„Halljátok szavam, Lámek feleségei;

Fordítsátok fületek beszédemre:

Férfit öltem, mert megsebzett,

Igen, ifjat öltem, mert megütött.

24 Ha hétszeres a bosszú Káinért,+

Akkor hetvenhétszeres Lámekért.”

25 Ádám ismét együtt hált feleségével, és a felesége fiút szült, akit Sétnek+ nevezett el, mert ahogy mondta: „Isten másik magot rendelt számomra Ábel helyett, mivel Káin megölte őt.”+ 26 Sét is nemzett egy fiút, akit Énósnak+ nevezett el. Abban az időben kezdték hívni Jehova nevét.+

Ez Ádám történetének a könyve: Amely napon Isten megteremtette Ádámot, Isten hasonlatosságára+ alkotta őt. 2 Férfinak és nőnek teremtette őket.+ Majd megáldotta és embernek+ nevezte el őket a teremtésük napján.+

3 Ádám százharminc évet élt, és akkor nemzett egy fiút az ő képmására és hasonlatosságára, akit Sétnek+ nevezett el. 4 És Ádám napjai, miután Sétet nemzette, nyolcszáz évet tettek ki. Időközben nemzett még fiúkat és lányokat.+ 5 Ádám életének napjai összesen kilencszázharminc évet tettek ki, majd meghalt.+

6 Sét százöt évet élt, és akkor nemzette Énóst+. 7 Miután Énóst nemzette, Sét még nyolcszázhét évet élt. Időközben nemzett még fiúkat és lányokat. 8 Sét napjai összesen kilencszáztizenkettő évet tettek ki, majd meghalt.

9 Énós kilencven évet élt, és akkor nemzette Kénánt+. 10 Miután Kénánt nemzette, Énós még nyolcszáztizenöt évet élt. Időközben nemzett még fiúkat és lányokat. 11 Énós napjai összesen kilencszázöt évet tettek ki, majd meghalt.

12 Kénán hetven évet élt, és akkor nemzette Mahalalelt+. 13 Miután Mahalalelt nemzette, Kénán még nyolcszáznegyven évet élt. Időközben nemzett még fiúkat és lányokat. 14 Kénán napjai összesen kilencszáztíz évet tettek ki, majd meghalt.

15 Mahalalel hatvanöt évet élt, és akkor nemzette Járedet+. 16 Miután Járedet nemzette, Mahalalel még nyolcszázharminc évet élt. Időközben nemzett még fiúkat és lányokat. 17 Mahalalel napjai összesen nyolcszázkilencvenöt évet tettek ki, majd meghalt.

18 Járed százhatvankét évet élt, és akkor nemzette Énókot+. 19 Miután Énókot nemzette, Járed még nyolcszáz évet élt. Időközben nemzett még fiúkat és lányokat. 20 Járed napjai összesen kilencszázhatvankét évet tettek ki, majd meghalt.

21 Énók hatvanöt évet élt, és akkor nemzette Metusélahot+. 22 Miután Metusélahot nemzette, Énók továbbra is az igaz Istennel járt, még háromszáz éven át. Időközben nemzett még fiúkat és lányokat. 23 Énók napjai összesen háromszázhatvanöt évet tettek ki. 24 És Énók szüntelen az igaz Istennel járt.+ Aztán nem volt többé, mert Isten elvitte őt.+

25 Metusélah száznyolcvanhét évet élt, és akkor nemzette Lámeket+. 26 Miután Lámeket nemzette, Metusélah még hétszáznyolcvankét évet élt. Időközben nemzett még fiúkat és lányokat. 27 Metusélah napjai összesen kilencszázhatvankilenc évet tettek ki, majd meghalt.

28 Lámek száznyolcvankét évet élt, és akkor nemzett egy fiút. 29 Noénak+ nevezte el, és ezt mondta: „Ő vigaszt nyújt munkánkban és kezünk gyötrelmes fáradozásában, ami a Jehova által megátkozott föld miatt van.”+ 30 Miután Noét nemzette, Lámek még ötszázkilencvenöt évet élt. Időközben nemzett még fiúkat és lányokat. 31 Lámek napjai összesen hétszázhetvenhét évet tettek ki, majd meghalt.

32 Noé elmúlt ötszáz éves, amikor Sémet+ nemzette, majd Hámot+ és Jáfetet+. Történt pedig, hogy amikor az emberek sokasodni kezdtek a föld színén, és lányaik születtek,+ 2 az igaz Isten fiai+ felfigyeltek+ rá, hogy az emberek lányai szépek; és feleségeket vettek maguknak, mégpedig mindazokat, akiket kiválasztottak. 3 Jehova ekkor ezt mondta: „Ne működjék szellemem+ időtlen időkig+ az emberen, mert ő csak hús-vér+ lény. Napjai ezért százhúsz évet tegyenek ki.”+

4 Nefilek voltak a földön azokban a napokban — és azután is —, amikor az igaz Isten fiai együtt háltak az emberek lányaival, és azok fiakat szültek nekik; ezek voltak az ősidőktől fogva híres hatalmasok.

5 Jehova tehát látta, hogy rendkívül nagy az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve gondolatának minden hajlama+ szüntelen csak rossz.+ 6 Jehova ezért sajnálta+, hogy embert alkotott a földön, és bánkódott a szívében.+ 7 Így hát Jehova ezt mondta: „Eltörlöm a föld színéről az embereket, akiket teremtettem;+ az embereket, a háziállatokat, a csúszó és mászó állatokat és az egek repdeső teremtményeit+, mert sajnálom, hogy megalkottam őket.”+ 8 De Noé kegyet talált Jehova szemében.

9 Ez Noé története:

Noé igazságos férfi volt.+ Feddhetetlen a kortársai között. Noé az igaz Istennel járt.+ 10 Idővel Noé három fiút nemzett: Sémet, Hámot és Jáfetet.+ 11 A föld pedig romlottá vált az igaz Isten előtt,+ és megtelt a föld erőszakkal+. 12 Isten tehát a földre tekintett, és íme: romlott volt az,+ mert minden test megrontotta útját a földön.+

13 Isten ezután ezt mondta Noénak: „Minden test vége elérkezett előttem,+ mert a föld megtelt erőszakossággal miattuk; most pedig elpusztítom őket a földdel együtt.+ 14 Készíts magadnak bárkát gyanta tartalmú fából.+ Készíts a bárkába rekeszeket, és kívül-belül vond be kátránnyal+ a bárkát. 15 A következőképpen készítsd el a bárkát: a hossza háromszáz könyök+ legyen, a szélessége ötven könyök, és harminc könyök a magassága. 16 Készíts cóhárt [tetőt vagy ablakot] a bárkára — egy könyök maradjon felülről —, a bárka bejárata pedig oldalt legyen.+ Készíts egy alsó, egy második és egy harmadik szintet.

17 Én pedig vízözönt+ hozok a földre, hogy elpusztítsak az ég alatt minden testet, amelyben életerő+ működik. Minden elvész, ami a földön van.+ 18 Veled azonban szövetséget kötök; menj be a bárkába, te és a fiaid, a feleséged és fiaidnak a feleségei veled együtt.+ 19 Minden élő teremtményből, minden testből+ kettőt vigyél be a bárkába, hogy veled együtt életben maradjanak.+ Hímek és nőstények legyenek. 20 A repdeső teremtményekből a nemük szerint, a háziállatokból a nemük szerint,+ a földön csúszó és mászó mindenféle állatból a maga neme szerint, mindből kettő fog bemenni hozzád, hogy életben maradjanak.+ 21 Te pedig szerezz be magadnak mindenféle ennivalót;+ gyűjtsd be azt, és legyen az eledeled neked is, meg azoknak is.”+

22 És Noé mindent úgy tett, ahogyan Isten parancsolta neki. Pontosan úgy cselekedett.+Jehova ezután ezt mondta Noénak: „Menj be te és egész háznéped+ a bárkába, mert téged láttalak igazságosnak énelőttem ebben a nemzedékben.+ 2 Minden tiszta állatból hetet vigyél magaddal, hímet és nőstényt;+ minden tisztátalan állatból csak kettőt: a hímet és a nőstényt; 3 az egek repdeső teremtményeiből is hetet, hímet és nőstényt,+ hogy maradjon utódjuk az egész föld színén.+ 4 Mert már csak hét nap, és esőt+ bocsátok a földre negyven nap és negyven éjjel;+ és eltörlök a föld színéről minden élőlényt, amelyet alkottam.”+ 5 És Noé mindent úgy tett, ahogyan Jehova parancsolta neki.

6 Noé hatszáz éves volt, amikor a vízözön elárasztotta a földet.+ 7 Noé tehát bement fiaival, feleségével, valamint fiainak a feleségeivel a bárkába a vízözön elől.+ 8 Mindenféle tiszta és tisztátalan állatból, minden repdeső teremtményből és mindabból, ami él és mozog a földön,+ 9 kettesével bementek Noéhoz a bárkába, hím és nőstény, pontosan úgy, ahogy Isten parancsolta Noénak. 10 Hét nappal később eljött a vízözön a földre.

11 Noé életének hatszázadik évében, a második hónapban, e hónap tizenhetedik napján, feltört a hatalmas, mély vizek összes forrása, és megnyíltak az egek zsilipjei.+ 12 Negyven nap és negyven éjjel ömlött az eső a földre.+ 13 Ezen a napon mentek be a bárkába Noéval együtt a fiai, Sém, Hám meg Jáfet,+ valamint Noé felesége és fiainak a három felesége.+ 14 Ők, valamint minden vadállat a maga neme szerint,+ minden háziállat a maga neme szerint, minden csúszó és mászó állat,+ mely a földön él és mozog, a maga neme szerint, minden repdeső teremtmény a maga neme szerint,+ minden madár és minden szárnyas teremtmény.+ 15 Kettesével mentek be Noéhoz a bárkába minden testből, amelyben életerő működik.+ 16 Hím és nőstény ment be mindenféle testből, bementek pontosan úgy, ahogy Isten parancsolta Noénak. Jehova ezután bezárta mögötte az ajtót.+

17 A vízözön már negyven napja tartott a földön, és a víz egyre növekedett, majd vitte a bárkát, és az magasan a föld felett, a víz színén úszott. 18 A víz egyre áradt és egyre magasabbra emelkedett a földön, de a bárka továbbra is a víz felszínén úszott.+ 19 A víz pedig olyannyira elárasztotta a földet, hogy ellepett minden magas hegyet az egész ég alatt.+ 20 A víz tizenöt könyöknyivel a hegyek fölé emelkedett, és ellepte azokat a víz.+

21 Így hát elpusztult a földön minden test, mely élt és mozgott,+ a repdeső teremtmények, a háziállatok, a vadállatok, a földön nyüzsgő állatok sokasága és az összes ember.+ 22 Minden, aminek az orrában az életerő lehelete működött, vagyis minden, ami a szárazföldön volt, meghalt.+ 23 Isten tehát eltörölt mindent, ami a föld színén volt; embereket, négylábú állatokat, csúszó és mászó állatokat és az egek repdeső teremtményeit, mindet eltörölte a földről;+ és csak Noé és azok maradtak életben, akik vele voltak a bárkában.+ 24 És a víz még százötven napig árasztotta el a földet.8 Isten azután megemlékezett+ Noéról, valamint minden vadállatról és háziállatról, ami csak vele volt a bárkában.+ Majd Isten szelet bocsátott a földre, és a víz apadni kezdett.+ 2 A mély vizek forrásai+ és az egek zsilipjei+ bezárultak, s így az egekből szakadó eső is elállt. 3 A víz kezdett visszahúzódni a földről, szép lassan visszahúzódott; majd százötven nap múlva a víz leapadt.+ 4 A hetedik hónapban, a hónap tizenhetedik napján a bárka+ megfeneklett az Ararát hegységben+. 5 A víz egyre csak fogyott a tizedik hónapig. A tizedik hónapban, a hónap első napján előtűntek a hegycsúcsok.+

6 Negyven nap elteltével Noé kinyitotta az ablakot+ a bárkán, amit készített. 7 Azután kiengedett egy hollót+, és az kint repdesett; elment meg visszatért, míg a víz fel nem száradt a földről.

8 Később kiengedett egy galambot+ is, hogy meglássa, vajon leapadt-e a víz a föld színén. 9 De a galamb nem talált lábának nyugvóhelyet, ezért visszarepült hozzá a bárkába, ugyanis még víz borította az egész föld felszínét.+ Noé pedig kinyújtotta a kezét, megfogta a galambot, és bevette magához a bárkába. 10 Várt még hét napot, és akkor újra kiengedte a galambot a bárkából. 11 Később, estefelé a galamb visszatért hozzá, és lám, frissen szakított olajfalevél+ volt a csőrében. Noé ebből megtudta, hogy a víz leapadt a földön.+ 12 Várt még hét napot. Utána kiengedte a galambot, de az nem tért többé vissza hozzá.+

13 Történt pedig a hatszázegyedik évben,+ az első hónapban, a hónap első napján, hogy a víz felszáradt a földről; és Noé eltávolította a bárka fedelét, és látta, hogy a föld felszíne száraz lett.+ 14 A második hónapban, a hónap huszonhetedik napján a föld megszikkadt.+

15 Isten ekkor így szólt Noéhoz: 16 „Menj ki a bárkából, te és a feleséged, a fiaid és fiaidnak a feleségei veled együtt.+ 17 Vigyél ki magaddal minden élő teremtményt, mindenféle testből valót,+ mely veled van, a repdeső teremtmények+ közül, a négylábú állatok+ közül és minden földön csúszó és mászó állat+ közül, mely a földön él és mozog. Nyüzsögjenek a földön, szaporodjanak és sokasodjanak a földön.”+

18 Noé ekkor kiment, és a fiai+, felesége, és a fiainak a feleségei is vele együtt. 19 Minden élő teremtmény, minden csúszó és mászó állat és minden repdeső teremtmény, mindaz, ami él és mozog a földön, családja szerint kiment a bárkából.+ 20 Noé pedig oltárt épített+ Jehovának, és vett néhányat minden tiszta állatból+ és minden tiszta repdeső teremtményből+, s égő felajánlást mutatott be az oltáron.+ 21 Jehova megérezte a megnyugtató illatot+, és Jehova ezt mondta szívében+: „Soha többé nem átkozom meg a földet+ az ember miatt, hiszen az ember szívének hajlama+ már ifjúságától fogva rossz,+ és soha többé nem sújtok csapással minden élőt, mint ahogy cselekedtem.+ 22 Míg csak tartanak a föld napjai, soha nem szűnik meg a vetés és az aratás, a hideg és a meleg, a nyár és a tél, a nappal és az éjszaka.”+ Isten ezután megáldotta Noét és fiait, és ezt mondta nekik: „Legyetek termékenyek, sokasodjatok, és töltsétek be a földet.+ 2 Féljen és rettegjen tőletek minden élő teremtmény a földön, az egek minden repdeső teremtménye, mindaz, ami él és mozog a földön, és a tengernek minden hala. A kezetekbe adtam most ezeket.+ 3 Minden állat, amely él és mozog, legyen nektek eledelül.+ Mint a zöld növényt, azokat is mind nektek adom.+ 4 Csak a húst a lelkével+ — a vérével+ — együtt meg ne egyétek.+ 5 Ezenkívül számon kérem a ti lelketek vérét. Minden élő teremtmény kezéből számon kérem; az ember kezéből — minden embertől, vagyis a testvérétől — számon kérem az ember lelkét.+ 6 Aki embervért ont, annak a vérét is ember fogja kiontani,+ mivel Isten a saját képmására teremtette az embert. 7 Ti pedig legyetek termékenyek, sokasodjatok, nyüzsögjetek a földön, és sokasodjatok rajta.”+

8 Isten még ezt is mondta Noénak és a vele levő fiainak: 9 „Én pedig szövetséget+ kötök veletek és az utódaitokkal, akik utánatok következnek,+ 10 és minden élő lélekkel, amely veletek van a szárnyasok közül, és a négylábú állatok közül, s minden élő teremtmény közül, amely veletek van a földön, mindazoktól kezdve, ami kimegy a bárkából a föld minden élő teremtményéig.+ 11 Igen, szövetséget kötök veletek: nem pusztul el többé minden test vízözön által, és nem lesz többé vízözön a föld elpusztítására.”+

12 Isten még hozzátette: „Ez a jele+ a szövetségnek, amit veletek és minden élő lélekkel kötök, mely veletek van, nemzedékeken át időtlen időkig: 13 Szivárványomat+ helyezem a felhőbe, hogy az legyen a jele a szövetségnek köztem és a föld között. 14 Ha majd felhőt bocsátok a föld fölé, a szivárvány is megjelenik a felhőben. 15 És megemlékezem a szövetségemről,+ mely köztem és köztetek, valamint minden test+ közül való minden élő lélek között van; és nem lesz többé a víz özönné minden testnek az elpusztítására.+ 16 Szivárvány lesz a felhőben+, és amikor látom, megemlékezem az időtlen időkig tartó szövetségről+ Isten között és minden test közül való minden élő lélek között, amely a földön van.”+

17 És Isten megismételte Noénak: „Ez a jele a szövetségnek, amit a földön lévő valamennyi testtel kötök.”+

18 Noé fiai+ pedig, akik a bárkából kijöttek, a következők voltak: Sém, Hám és Jáfet. Hám volt később Kánaán apja.+ 19 Ők hárman voltak Noé fiai, és őáltaluk népesült be az egész föld.+

20 Noé ekkor földműveléshez+ fogott, és szőlőt ültetett.+ 21 Majd ivott a borból, lerészegedett,+ és meztelenre vetkőzött a sátra közepén. 22 Hám+, Kánaán apja később meglátta apja meztelenségét,+ és elmondta kint lévő két testvérének.+ 23 Sém és Jáfet ekkor fogtak egy köntöst+, a vállukra terítették, és bementek háttal. Így takarták be apjuk meztelenségét, elfordítva az arcukat, és nem látták apjuk meztelenségét.+

24 Noé végül felébredt a bortól való ittasságából, és megtudta, mit tett vele a legkisebb fia. 25 Ekkor ezt mondta:

„Átkozott legyen Kánaán!+

"nem,nem hiszem azt,hogy minden embernek lenne őrangyala,mielőtt valaki ezzel jönne"

Pedig az ókeresztények ebben hittek.

De lehet, hogy te már okosabb vagy Krisztus első tanítványainál. ;)

szervusz.

Kérlek írd meg hol olvastad.

Nem tudom,de attól,hogy nem tudom még lehet akát igaz is.

Sőt én olvastam valahol ( már nem emlékszem,hogy hol), hogy nem egy hanem két angyal van egy ember mellett.

Egy őrző angyal, és egy másik aki az ember cselekedeteit tartja számon és ítéletkor ő lesz a "tanú".

Nem tudom,hogy mennyi igaz ezekből, de azt tudom,hogy néha történnek olyan dolgok körül9ttünk amelyekkel nem tudunk mit kezdeni.

Velem pl két héttel ezelőtt történt egy érdekes eset.

Vannak lovaim(2db) most jelenleg bértartásban vannak mert most űjítsuk fel az istálót meg a karámokat,így hetente 2×3× látogatom meg őket. Két héttel ezelőtt elmentem,hogy nézzem meg őket,kint voltak legelőn,a herélt ha meglát az ha ezzer ló is van mellette vágtába jön hozzám,ott hagy mindent és oda jön. Most is így történt odajött,én át léptem a karámon és becézgettem egy kicsit de közbe nem vettem észre,hogy a fél tető mögött vannak kancák és ott a vezér kanca is. Egy olyan 5m volt a féltető a vezér kanca kilépett elég támadó kedvell a herélt megijedt és menekűlni szeretett volna,csakhogy én pont előtte voltam így neki csapott a karám fának,helyesebben fogalmazva inkább neki préselt a szügyével,én csak annyit éreztem,hogy elvették tőlem az oxigént,és csak annyit hallotam,hogy recseg ropog valami csak azt nem tudtam,hogy a csontjaim vagy a karámfa. Mivel el vették tőlem az oxigént eléggé megszédűltem de valahogy sikerűlt kifordulnom és átesni a karám "biztonságosabb oldalára". Így vissza gondolva a történtekre, 2 magyarázatot találok arra,hogy megusztam egyetlen karcolás nélkűl azt amikor egy 6-7 mázsás ijedt állat odaprésel egy fához.

Az egyik az,hogy ku@rvára erősek a bordáim meg a mellkas csontjaim.

A másik az,hogy volt valaki mellettem aki most nem akarta,hogy bajom essen,és akit én nem láttam.

De ebben van még másvalami is,mert ha eltörik a karám fa akkor könnyen akár nyársra is kerűlhettem volna,de jobbik esetben megtaposnak a lovak.

Szóval nem tudom ha van kirendelt angyal mellettünk,de az bíztos,hogy néha csoda módjára kerűl7nk ki olyan helyzetekből karcolás nélkűl amelyek más esetekben akár halálosak is lehetnének.

Szia

A Biblia sok olyan esetről ír, amikor az angyalok őrizték, megszabaadították, vigyáztak az emberre. Az egyik ilyen történet:

Cselekedetek 12:1–11

Éppen ez idő tájt Heródes király kezet vetett a gyülekezetből valók közül némelyekre, hogy rosszul bánjon velük. Jakabot, János testvérét karddal megölette. Mikor látta, hogy ez kedvükre van a zsidóknak, Pétert is letartóztatta. (Éppen a kovásztalan kenyerek napjai+ voltak akkor.) Elfogta és börtönbe vetette, átadva őt négy, egyenként négyfős katonai őrségnek, hogy felváltva őrizzék, mivel az volt a szándéka, hogy a pászka után elővezetteti őt a népnek. Pétert tehát a börtönben őrizték, a gyülekezet pedig nem szűnt meg buzgón imádkozni érte az Istenhez.

Mikor aztán Heródes arra készült, hogy elővezetteti, azon az éjszakán Péter két katona között aludt, két lánccal megkötözve, az ajtó előtt pedig őrök őrizték a börtönt. De íme, ott állt Jehova angyala, és világosság fénylett a börtöncellában. Meglökte Péter oldalát, és felkeltette őt, ezt mondva: „Kelj fel gyorsan!” És a láncai leestek a kezéről. Az angyal ezt mondta neki: „Övezd fel magad, és kösd fel a sarudat!” Úgy is tett. Végül így szólt hozzá: „Vedd fel a felsőruhádat, és kövess engem!” Ekkor kiment, és követte őt, de nem tudta, hogy ami az angyal által történik, az valóság. Úgy vélte ugyanis, hogy látomást lát. Miután átmentek az első és a második őrségen, a városba vezető vaskapuhoz értek, és ez magától kinyílt előttük. Miután kimentek, továbbhaladtak egy utcányit, és az angyal azonnal eltávozott tőle. Péter pedig magához térve így szólt: „Most már igazán tudom, hogy Jehova elküldte angyalát, és megszabadított Heródes kezéből, és mindattól, amire várt a zsidók népe.”

Figyeld meg kérlek, hogy Péter nem értette azonnal, hogy angyali védelmet, szabadítást kapott.

Dánielt is megsegítette az angyal, amikor az oroszlánok vermébe dobták, és a három héber fiút is, amikor a tűzes kemencébe vetették őket....

De a kérdésedből úgy tűnik az érdekelne, MA segítenek e az angyalok?

Valóban a Bibliában az van írva róluk: „Nemde mindnyájan nyilvános szolgálatra rendelt szellemek ők, akiket azért küldtek el, hogy szolgáljanak azoknak, akik megmentést fognak örökölni?” (Héberek 1:14)

Több millió hűséges angyal él az égben. Mindannyian „hatalmas erejűek”, és ’teljesítik Isten szavát’ Zsolt 103:20; Jelenések 5:11. Ezeknek a szellemfiaknak Istenéhez hasonló tulajdonságaik vannak, ezenkívül van egyéniségük és szabad akaratuk. Szervezettségük rendkívüli, és fontos állást töltenek be Isten elrendezésében; élükön az arkangyal, Mihály áll (ez Jézusnak az égben használt neve) a Dán 10:13; Júd 9 szerint. Ő „az egész teremtés elsőszülötte”, „a Szó”, vagyis Isten Szószólója, akit Jehova bevont minden más műve megteremtésébe Kol 1:15–17; Ján 1:1–3.

Az arkangyal után következnek a szeráfok, akik hirdetik Jehova szentségét, és segítenek a népe tagjainak, hogy megőrizzék a szellemi tisztaságukat. Emellett léteznek kerubok is, akik Isten szuverenitását támogatják 1Móz 3:24; Ézs 6:1–3, 6, 7. Más angyalok, azaz hírvivők különböző feladatokat látnak el Isten akaratának a cselekvése során Héb 12:22, 23.

Ahogyan a bibliai időkben Isten szolgái felismerték az angyali segítséget, úgy ma is felismerik :-)

Köszönöm.

(Zsoltárok 91:11) 11 Mert angyalainak parancsol felőled, Hogy oltalmazzanak minden utadon.

Ez a vers arról szól, hogyan védelmezi Isten a szolgáit, a szellemiségükre leselkedő veszélyekről.

Érdekesség, hogy Sátán ezt a verset használta fel Jézus esetében, amikor megkísértette. s Jézus arra utalt a válaszában, hogy nem szabad Istent ilyesmivel próbára tenni, hogy provokáljuk, mert erre nem lehet Őt felhasználni. Sem szellemi szem Fizikai értelemben.