Milyen érzés istenben hinni?

"Ha tanulmányozod kicsit a biológiát, az életet, a saját testedet, magad is rádöbbenhetsz, hogy lehetetlen dolog az, hogy mindezt a véletlenek összjátéka hozta létre."

Ha meg a modern biológiát, akkor arra, hogy lehetetlen, hogy ez tudatosan tervezett lenne. Elvégre akkor miért vannak felesleges részeink (pl. féregnyúlvány), evolúciós maradványaink (pl. farokcsont elcsökevényesedett nyoma), és miért látszik egyértelműen genetikai vizsgálatokból is, hogy valóban ott volt a múltban az a bizonyos közös ős, ami összekapcsol minket a mai majmokkal.

Nem túl produktív dolog Istennek elnevezni a tudatlanságot, és nem kutatni tovább.

"Isten a bűnre válaszul feláldozta értünk az ő Fiát, aki megváltott minket ettől a bűntől és alkalmassá tett a jót cselekedni."

Persze... Mert egy mindenható istennek véráldozat kell, mert anélkül nem tud megbocsátani... Abszurd. Főleg, hogy Krisztus előtt is ugyanannyi jó és rossz ember volt, mint ma.

"ezáltal van célja az életüknek: alkalmassá válhatnak egy örök életre."

Őszintén sajnálom azt, aki semmi többet nem néz ki az életéből, és nem is tud beletenni abba.

Hinni nagyon jó dolog, ad egy olyan támaszt, amit szerintem semmilyen más világi dolog nem tud adni.

Ráadásul akkor jó a Hit, ha nem csak passzió, vagy végső megoldás, hanem életforma is.

"Hinni nagyon jó dolog, ad egy olyan támaszt, amit szerintem semmilyen más világi dolog nem tud adni."

Mondjuk ez egy eléggé szubjektív meglátás. Én pl. nem hiszek Istenben, viszont ezerszer jobban sarkall jó életre az a gondolat, hogy csak ez az egy életem van, utána pedig nincs semmi, ezért erre az egyre annál jobban kell vigyáznom - és ugyanígy másokéira is, mert nekik is csak ez az egy van. A hívők szeretik azt mondani, hogy ez a felfogás önző hedonizmushoz vezet, de ez csak síkhülye embereknél igaz; aki ugyanis egy kicsit is gondolkodik, az nyomban rájön, hogy önző hedonizmussal önmagát is idő előtt tönkrevágja, és elcseszi az egyetlen életét. Ha viszont értelmesen, emberségesen él, akkor neki is jó, és másoknak is - mindenki jól jár. És ehhez egyáltalán nem kell hit, csak értelem és empátia.

"Ráadásul akkor jó a Hit, ha nem csak passzió, vagy végső megoldás, hanem életforma is."

A fentiek alapján mennyiben más az életszemléleted, mint az enyém, már a hit kérdésétől eltekintve? Mert feltételezem, te is törekszel rá, hogy jó legyél, szeress másokat, segíts rajtuk, stb. - akárcsak én. A különbség mindössze annyi, hogy nekem ehhez nem kell hit. Neked mihez kell?