A Jehova Tanúk Bibliafordítói szakképzett emberek?

Persze hogyne!

Annyira szakképzettek mint én.

Egy kertész technikus.

Nem, nem azok. Nyilvánvalóan ezért próbálták titokban tartani a személyüket, ami végül is nem sikerült, mert kiszivárgott a kilétük. Ez alapján tudjuk, hogy szakemberekről van szó, hanem laikusokról.

Dante

Javítok, mert elírtam:

"Ez alapján tudjuk, hogy nem szakemberekről van szó, hanem laikusokról."

Dante

Tanításaik időnkénti módosulását azzal magyarázzák, hogy Istentől „növekvő világosság” ered.

Amit nagyon fontos tudni róluk, az a Bibliával, pontosabban annak fordításával kapcsolatos álláspontjuk. Jehova Tanúi készítették az úgynevezett Új Világ fordítást (New World translation), amely nem csak kortárs, modern nyelvezetében tér el a többi fordítástól.

A Szentháromság-doktrína elvetése miatt az Úr szó helyett – ott, ahol ez nem Jézust jelöli – a Jehova szót használják. Ezen kívül korrigáltak minden olyan helyet, amelyből az lenne érthető, hogy Jézus testben feltámadt, hogy látható módon tér vissza a földre, hogy a Szentlélek személy, hogy az emberek a halál után tudatosak maradnak, hogy minden hívő a mennybe kerülhet stb.

Kiragadtunk néhány jellegzetes példát: a „klasszikus” fordítások szerint, a János 14:11 így szól: Higgyétek el, hogy én az Atyában vagyok és az Atya énbennem van”. Az Új világ fordítás szerint: „Higgyétek el, hogy én egységben vagyok az Atyával, az Atya pedig egységben van velem. A koiné görög eredeti: „Pisztenete moi, oti égo en to Patri, kai ho Páter en emoi”.

Véleményt dr. Adorjáni Zoltántól, a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet görög nyelv tanárától kértünk, aki szerint „itt nem egységről van szó az eredeti szöveg szerint, hanem úgy ahogy ez János kifejezésmódjában és Pálnál is gyakori, az en prepozíció + személy vagy a személyes névmás a személyes kapcsolatot és közösséget fejezi ki. Ennek megállapításához csupán csak egy szótárat kell fellapozni.”

A régebbi fordításokban az Apostolok Cselekedetei 20:28 második fele: „...Isten anyaszentegyházának legeltetésére, melyet tulajdon vérével szerzett”. Az Új Világ fordításban ez a rész így szól: „...melyet saját Fiának a vérén szerzett”. A „Prakszeisz ton Aposztolon” görög eredetije: „...periepoieszato dia tou idiou haimatosz”. Adorjáni professzor úgy ítéli: „ A Fiának vérén betoldás értelemszerű. Ez tehát nem igazán vitatható fordítás, ezt az egyházatyák is így értették.” Az 1 Timóteus 4: 1-ben a görög „pneuma” szó helyes fordítása „Lélek”, az Új Világ viszont „ihletett kijelentés”-t ír, mert az eredeti egyértelműen a Szentlélekre utalna.

Erről is kérdeztük Adorjáni professzort, aki szerint: „Magyarul erőltetett a Lélek szellemmel való fordítása. Ilyen törekvés nem csak a Jehova Tanúinál, hanem máshol is előfordul más nyelvek hatására – kegyes fontoskodásból. 1. nem veszi figyelembe, hogy a görög pneüma: fúvás, szél, fuvallat, lélek, tehát egyszerre több mindent jelent (ez nem zavarja még a biblia íróit sem) 2. azt sem veszi figyelembe, hogy a magyar szóhasználatban a szellem kifejezés a holtak lelkével, illetve a személytelen szellemiséggel van kapcsolatban. Tehát csak fontoskodó és főleg zavaró.”