Hogyan kerülhetek a mennybe? Hogy bocsájt meg nekem Isten mikor mindig újra hibázok?

Református szemszögből válaszolok (úgy tisztességes, ha előrebocsátom):

Isten az ő ingyen kegyelméből bocsát meg neked, a Krisztusba vetett hited által, Krisztus egyszeri és tökéletes áldozatáért, amely által megváltott a keresztfán.

Egyetlen ember sincs, aki önerőből megállhatna Isten ítélőszéke előtt (ahogy a katolikusok szokták mondani: "a szent is hétszer bukik naponta"), mi emberek már csak az eredendő bűn folytán is el kellene kárhoznunk, amit csak tovább tetézünk emberi gyarlóságainkkal, mindennapi bűneinkkel.

A legeslegjobb ember sem volna méltó az üdvösségre, önmaga által senki sem üdvözülhet. Ezért mondja Jézus, hogy egyedül Ő az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, csakis Őáltala.

A fenti tanítás teljes egészében a Szentíáson alapul, semmi máson (Sola Scriptura), és arról szól, hogy nemcsak te, hanem senki más sem kerülhetne a mennybe Isten végtelen kegyelme nélkül, Krisztus áldozata nélkül, hit nélkül.

Amikor ezt az alapvető tanítást újra felfedezte a reformáció (mert újraolvasták a Bibliát, eredetiben, és újra rátaláltak annak valódi tanításaira), a katolikusok még azt tanították, hogy érdemek által lehet üdvözülni, a bűnöket pedig apostoli hatalmával a pápa törölheti el, nála vannak a mennyország kulcsai (innen eredt a bűnbocsátó cédulák ipari gyártása és nagybani árúsítása).

A reformáció hatására azonban a katolikus egyház is módosította tanítását azóta, és részben visszatalált a bibliai úthoz, a kereszténység eredeti tanításához. A jelenlegi katolikus álláspont szerint is szükség van kegyelemre az üdvösséghez (ez ma már nem sarkalatos különbség katolikusok és protestánsok között), bár az érdemek is számítanak. Érdemekre azonban a katolikusok szerint is a kegyelem tesz képessé, tehát kizárólag már a kegyelem állapotában lehet további érdemeket szerezni, az üdvösséget azonban önerőből senki sem érdemli ki (vagy meg), azt Krisztus érdemelte ki helyettünk.

Ilyen értelemben a nyugati kereszténység álláspontja többé-kevésbé egységes lett mára (legfennebb hangsúlyeltolódások vannak benne). Abban minden nagy keresztény felekezet egyetért, hogy Isten kegyelme nélkül nem üdvözülhetünk, ezt a kegyelmet pedig egyikünk sem érdemli, csakis a Krisztus érdeméért kapjuk meg.

Szóval bánkódj a bűneiden, ez helyes. De ne kételkedj, hanem higgy, és leginkább ÖRVENDEZZ, amiért te, érdemtelen ember is üdvözülhetsz, a Krisztus érdeméért, hit és kegyelem (illetve katolikus tanítás szerint: hit, kegyelem, és esetleg a kegyelemből fakadó saját érdemek) által.

Ez az ÖRÖMHÍR lényege, hogy megmentett Isten, pedig nem érdemeljük! :-)