Énok könyve szerint hány méter magasak voltak a nefilimek,1300?

Nos, kétségtelen, hogy vannak vitás kérdések. Az is kétségtelen, hogy Júdás levelében hivatkozik Énokra, ez furcsa, mert rosszul tudtam, hogy nincs apokrifre való hivatkozás az Újszövetségben.

A héber és arámi kérdés ugye azért egyszerűsödött le, mert a héberek egy része nem beszélte az arámi nyelvet, ezért nem került a héber kánonba. Innen már csak felfogás kérdése, mit fogadunk el és mit nem.

"Nem gondoltam, hogy ennyien híve az etióp egyháznak Magyarországon...)"

Etiópiában Máté evangelista térített, olyan eredményesen, hogy 330-ban (előbb mint Rómában) államvallás lett a kereszténység. Ma több, mint 50 millió híve van az etióp ortodox egyháznak. Jelentős diaszpóráik élnek nyugaton is, melyek a neten is elég aktívak. Itt, Záhony és Hegyeshalom között valóban nem sokat hallunk róluk, de ez inkább a mi szegénységi bizonyítványunk.

(Meg a hitoktatás szegénységi bizonyítványa, felekezettől függetlenül. A kétezer éves, ötven milliós etióp kereszténységről nem sokat tudunk, még egyháztörténetből sem, de a 30-50-150 éves, maroknyi közösségekkel mindenki foglalkozik.)

"Szóval lényeg a lényeg, hogy azért apokrif a protestáns teológiában, mert ezeknek az iratoknak, könyveknek nincs héber nyelvű változatuk, a héber kánon sem tartalmazta őket."

Dante említette, hogy ez nem így van. A deuterokanonikus könyvek közül is többnek előkerült a héber változata a Holt-tengeri tekercsek között, a többi apokrif (pl. Énoch könyve) pedig mindig is ismert volt héberül.

"A héber és arámi kérdés ugye azért egyszerűsödött le, mert a héberek egy része nem beszélte az arámi nyelvet, ezért nem került a héber kánonba."

Ez sem igaz, pont fordítva van. A zsidóság a babiloni fogságban áttért az arámi nyelvre, mindenki ezt beszélte. Minden megszületett zsidó csecsemő az arámit tanulta meg, mint anyanyelvét. Ezért van a későbbi keletkezésű ÓSZ-i könyvek között arámi nyelven íródott is.

A héber nyelvet csak egy szűk kisebbség értette. Ők beszélték és írták-olvasták a hébert, őket nevezi az ÚSZ írástudóknak. De a többség számára a héberül felolvasott Tórát mondatonként fordították arámira a zsinagógákban.

Ez a gyakorlat a jemeni zsidóságnál fennmaradt egészen a 20. századig, pedig akkor már az arámit sem beszélték ott. Ezért először héberül, majd hagyománytiszteletből arámiul, végül pedig arabul mondták fel az Írást, hogy meg is értsék az emberek.

https://www.youtube.com/watch?v=lzOVNoSl6RM

"Innen már csak felfogás kérdése, mit fogadunk el és mit nem."

Ez sem így van. Az apostoli hagyomány pontosan számon tartja, hogy melyik apokrifből mi fogadható el és mi nem. (Illetve történelmileg ez fordítva történt: létezik egy fix apostoli hagyomány, amiből később néha meg-meg írtak ezt-azt valamelyik apokrifben, más dolgokat viszont azóta sem írtak meg.)

Persze tudom, a "sola scriptura" nem foglalkozik az apostoli hagyománnyal, de ettől függetlenül az apostoli hagyomány még konkrétan létezik :)

Apokrifek az ÚSZ-ben (ami kapásból eszembe jut):

2Tim 3,8: "Ahogy Jannész és Jambrész ellene szegültek Mózesnek.."

A sztori említve van a Tórában is, de név nélkül. A két ellenszegülő nevét a Jannész és Jambrész könyvéből ismerjük, ahol az egész történet bővebben is le van írva.

Júd 1,9: "Mihály főangyal, amikor az ördöggel vitatkozott és viaskodott Mózes teste miatt..."

Az apostol itt a Mózes mennybevétele c. apokrifet idézi. Az Úr a mennybe akarta venni Mózest (testestül és lelkestül, mint később Illést). Az ördög azonban igényt tartott Mózesre, mert Mózes gyilkolt, megölte az egyiptomit. Az Úr Mihály arkangyalt küldte az ördöghöz, hogy szerezze meg tőle Mózes testét, és így is történt.

(andrás)